"Egy ilyen hely legnagyobb előnye, hogy semmi mással nem kell foglalkoznod, csak saját magaddal és a gyógyulással. Nincs házimunka, főznek rád, nem kell dolgozni, kollégákkal, gyerekkel, kutyával, stb. nyűglődni. ... Egyetlen feladatod: részt venni a programokon (pl. légzéstornán), és elvégezni a napi penzumot (szobabiciklizés, gyaloglás). Így, habár állapotom nem javult látványosan, ezt a rendszerességet még sikerült jó ideig otthon is megőriznem."

Eddig aránylag sokat írtam a műtétre várás lelki oldaláról, de ideje egy kicsit a fizikai felkészülésről is beszélni. Ami gyakorlatilag bő egy éve tart. Amikor eldőlt, hogy operálni kell, sikerült elintézni, hogy végre beutaljanak egy légzésrehabilitációs osztályra, magyarul tüdőszanatóriumba, amit Thomas Mann után szabadon magamban csak Varázs-hegynek hívtam. (Még fogok írni róla, addig érdemes korábbi FB-posztjaim között böngészni.)  Itt töltöttem el 3 tanulságos hetet 2016 júniusában, és ezzel sikerült egy kis lendületet vennem a további felkészüléshez. Ugyan már a szanatórium előtt is aránylag rendszeresen végeztem otthon légzésgyakorlatokat (főleg az ún. POWERbreathe eszközzel - az ára ne riasszon el senkit, jár rá eü. támogatás), de a rehabon sikerült egy nagyon jó napirendet beállítani.

Egy ilyen hely legnagyobb előnye ugyanis, hogy semmi mással nem kell foglalkoznod, csak saját magaddal és a gyógyulással. Nincs házimunka, főznek rád, nem kell dolgozni, kollégákkal, gyerekkel, kutyával, stb. nyűglődni. (Mondjuk én próbáltam kihasználni az időt, és írni, ekkor kaptam meg legújabb verseskötetem szerkesztett változatát ellenőrzésre.) Egyetlen feladatod: részt venni a programokon (pl. légzéstornán), és elvégezni a napi penzumot (szobabiciklizés, gyaloglás). Így, habár állapotom nem javult látványosan, ezt a rendszerességet még sikerült jó ideig otthon is megőriznem.

Táblázatot gyártottam, amibe mindent lejegyeztem az étkezésektől kezdve az edzésekig, így elég jól tudtam kontrollálni magam, hogy betartsam az órarendet. Később az orvosoknak is megmutattam, és csodájára jártak, lefotózták a jegyzeteimet. Annyira jól ment a dolog, hogy úgy éreztem, nem kell ahhoz visszamennem Budakeszire a szanatóriumba, hogy folytassam a dolgot (őszre is volt időpontom). Az orvosok is jóváhagyták döntésemet, így szinte az első tervezett műtéti időpontig a telken maradtam saját bejáratú szanatóriumomban.

Összmunka

Aztán a műtéti időpont egyre tolódott, én nem próbáltam több-kevesebb sikerrel folytatni a felkészülést. Miután találkoztam az aneszteziológussal, aki dobott egy hátast a leleteimet látván, Szabolcs Zoltán prof kérésére bekapcsolódott felkészítésembe Pénzes prof is. Korábban már sikeresen "összedolgoztak" egy fiatal srácnál, aki szintén nagyon rossz légzésfunkcióval szorult szívműtétre, Pénzes pedig rendkívül tapasztalt, és nagyon biztató dolgokat mondott. Felmérte az állapotomat, aztán rögtön kipróbáltunk Erikával, a gyógytornásszal egy csomó dolgot - furcsa volt, mert a gyakorlatokhoz, inhaláláshoz  arra az intenzív osztályra kellett bemennem, ahol hetekig feküdtem szörnyű állapotban (ugyanakkor itt kezdtem lábra állni). Összeállítottak nekem egy heti terápiás programot, elláttak mindenféle tanáccsal, kütyüvel és inhalációs folyadékkal, és egy hét múlva újból találkoztunk. Kicsit javultak az eredményeim.   

Ez a Lim Heng Swee-kép van az intenzíven kitéve. :)

Ma többek közt ezek alapján az instrukciók alapján igyekszem javítani a légzésfunkciómat. Továbbra is használom a POWERbreath-et, ezenkívül van Pulmotrainer-em  (amiről lejjebb egy kis videót is láthattok), Kendall- (vagy más néven Respiflo) készülékem. Még a rehabon fölvettem egy heti légzéstornaadag hanganyagát (néhányat meg is találtok a Youtube-csatornámon), ami szintén jó ötlet volt, bár ma már többnyire fejből nyomom az "edzéseket". Van itt is szobabicikli (anyu egykori karácsonyi ajándéka; talán ő sem sejtette, hogy milyen hasznos lesz egyszer!), és persze a környéken nagyokat lehet sétálni. Időnként az állapotomat is tudom valamelyest ellenőrizni: van egy pulzoximéterem, amellyel a vérem oxigénszintjét tudom ellenőrizni (rosszullét esetén nagyon hasznos, ha kéznél van, lásd itt!), és egykori gyermekorvosomtól egy csúcsáramlás mérőt (peak flow meter) is kaptam. 

Ja, és az étkezés...

Hát, ebben nem vagyok az akarat szobra... Elég rendszertelenül eszem, és gyakran elcsábulok mindenféle vackokra. No meg, ha egészségesen akarok enni, akkor többnyire magamnak kell(ene) megcsinálnom... És van, aki azt ajánlja, egyek azt, amit megkívánok, jól esik, míg más mindenféle magvas/zöld/vegán stb. recepteket küldözget tüdőmeridián erősítésre... Szóval jó tanácsokkal bizony Dunát lehet rekeszteni. Az biztos, hogy sokan ajánlják az olajos magvakat, amik alapjáraton elég jól fogynak itthon. Viktor meg folyton fokhagymával akar tömni, mert milyen jó az érrendszernek, ami igaz is, csak míg ő szereti, és á la natúr, harapva fogyasztja ipari mennyiségben, én megelégszem 1-2 gerezd/fazék eloszlással. (De leglább őt megkímélik a vámpírok.) 

Itt mondjuk épp csináltam egy tálcányi nagyonegészségeszabfasírtot. 

Mindig van egy rakat vitamin is a szekrényben, de bevallom, nagyon utálom őket - miért nem lehet normális méretű tablettákat gyártani? Vagy mindegyiket gumicukor formában piacra dobni? Mindenesetre azért ajánlani tudom műtét előtt a vérképzést segítő szirupokat (pl. Humet-R, Krauterblut). Ezekre időnként "rá lehet járni". Mint egy zugivó. 

A lényeg, hogy eleinte nagyon meg voltam rémülve, és a koffeinmentes kávétól kezdve a szívnyugtató teán át a csíráztató tálig mindent beszereztem. De aztán, ahogy lenni szokott, és kicsit megnyugodtam, már kevésbé pörög ezen az agyam. Bele is bolondultam volna, ha nagyon rágörcsölök. Azt meg nem is említettem, hogy mióta itthon vagyok, felszedtem vagy tíz kilót, amit mindenki kitörő örömmel fogadott... De erről majd egy másik bejegyzésben...