Mint korábban írtam ebben a bejegyzésben, kb. 2 hete megtudtam a műtét lehetséges időpontját. Nos, ezt ma (vasárnap) Szabolcs professzor úr pontosította, azaz e-mail-ben kiadta az ukázt:

"A tervezett műtét időpontja a megbeszéltek szerint: 2017 november 21., kedd. Befekvés: egy nappal korábban, hétfőn reggel 8 órakor éhgyomorral. I. emelet, szívsebészeti osztály nővérszoba."

És ez már valami, mert ugyan volt dátum, de még mindig levegőben lógott a dolog. Sokan kérdezgették, hogy akkor most biztos...? Én meg vonogattam a vállam, mert egy kórházban soha nem lehet tudni, mi jön közbe: sürgős esetek, egy fertőzés, UFO-támadás, és már Németországban is azt mondogatta anyám, hogy csak a halál biztos. Volt ugyanis olyan, hogy reggel azt mondták, másnap műtét, éheztettek, vizsgálatokra küldözgettek, este pedig jöttek, hogy "Schade!", a műtét elmarad. (De legalább ehettem.)

Kép: Carly Worrell, pinterest.com - Lehet, hogy engem is megnyugtatna a hímzés?

Azért nagyon remélem, hogy ez az időpont tényleg nem változik, annak meg külön örülök, hogy nem kell a műtét előtt napokig kórházban lennem, és őrlődnöm, mi lesz. Nem hagynak sok időt idegeskedni. Szegény anyunál volt idegtépő, amikor a bélműtétje előtt vagy 5 napig feküdt tétlenül a sebészeten, 3 utcasaroknyira az otthonunktól, és csak nem került sorra...

Légzésterápia ON

Azért a kórházat nem egészen úszom meg. Ahogy megállapodtunk, naponta, vagy legalábbis egy héten többször be fogok menni a Kútvölgyibe, hogy egy kicsit foglalkozzanak velem. (Telefonon egyeztettem a gyógytornásszal most hétvégén.) Ugyan inhalálni, tornázni itthon is tudok, de egy fontos gépezet, amihez hasonlót egyébként Németországban is használtam műtét előtt, csak a kórházban van. Ennek az a neve, hogy "BIRD", és mindenképp fogok készíteni valamilyen videóbeszámolót a használatáról. Sajnos nagyon kevés van belőle, pedig biztosan sokat segítene a hozzám hasonló betegeknek. Jómagam évekig kerestem, mi lehetett az, amit Németországban használtam, és ami ott volt minden hasonló beteg ágya mellett (ott Alveola volt a neve), de nem tudtam kideríteni, csak most... Pedig lehet, hogy valahogy beszereztem volna egyet (neten láttam kb. 700 Euróért), bár annak még nem jártam utána, hogy betanítással, orvosi felügyelet nélkül mennyire lehet használni.

Így aztán a költözést sem halogathatom, hiszen nagyon zűrös lenne innen, a telekről bebumlizni minden nap Budára. Nehéz szívvel hagyom el kis nyaralónkat, leginkább a jó levegőt, a nyugalmat, a természetet sajnálom (Pesten pont egy építkezés mellett lakunk, egy szmogos belvárosi lakótelepen); ugyanakkor várom is valahol, mert, noha fűteni tudunk, egyre hidegebbek a napok, és ha esik, akkor kifejezetten utálok kint tocsogni a a fagyos, nyirkos sárban. Ebből a szempontból szerencsénk van, az utolsó napokon nagyon szép az idő. 

Várakozás

Nem egyszerű ez a várakozás. Ahogy közeleg a kérdéses időpont, egyre jobban kezdek bepánikolni. Próbálok nem arra gondolni, amikor "be kell vonulnom", otthagyni kutyát, otthon (ki tudja, mikor látom viszont), a műtét előtti estére, vagy arra a bizonyos reggelre... Szóval Egyelőre jobban ijeszt az a pár nap, amit a műtét előtt kell megélnem... Kemény lesz. 

És most még terhelnek mindennapi teendőim is, a munka, a cirkuszi kiállítás szervezése, a tervezett előadásom jövője... Úgy érzem, sokakat cserbenhagytam, nem azért, mert beteg vagyok, hanem mert nem jól mértem fel és osztottam be erőimet. Nyomaszt a lemaradás, és az is, hogy pár napja már minimális erőfeszítéstől is megfájdul a fejem, kidőlök. Egyre gyengébbnek érzem magam, pont a műtét előtt fulladok ki, bár lehet, hogy mindez már pszichés... Egy dolog biztat, hogy rengeteg dolgom van még, amit meg akarok csinálni, ki akarok próbálni. Jobban szeretnék írni és alkotni, mint valaha. Muszáj meggyógyulnom.

U.i.: Csináltam egy bénácska próbavideót, hogy teszteljem a youtube-ot... Fogadjátok szeretettel!