Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Szívügyek - Egy világhírű fotó története

2018. február 14. 01:54 - Szonday Szandra

A Valentin-nap margójára

Vannak képek, melyekben minden benne van... Az alábbi, világhírűvé vált fotót a National Geographic 1987-ben a legjobb képek közé választotta, nem véletlenül. James L. Stanfield azt a pillanatot kapta el, amikor Dr. Zbigniew Religa egy 23 órás szívműtét után fáradtan páciense életjeleit figyeli a monitoron. Ez volt Lengyelországban az első szívátültetés. A háttérben egyik asszisztense is látható, aki a sarokban zuhant álomba a rekordhosszúságú beavatkozás után. 

humans-of-world-powerful-portrait-photography-17_880-768x497.jpg

Dr. Religa  úttörő munkát végzett országában: a szívtranszplantáció mellett ő volt az első sebész, aki 1995 júniusában emberi testből származó anyagokból készített mesterséges szívbillenytűt ültetett be. Sőt, a Religa által vezetett orvosi team 2004-ben elnyerte az EUREKA-díjat a brüsszeli Szabadalmi és Találmányi Világkiállításon (World Exhibition of Innovation, Research and Technology) egy beültethető keringéstámogató szívpumpa kifejlesztésért.

 

Sokszor nem látjuk, az orvosok, kórházi dolgozók milyen emberfeletti teljesítményt nyújtanak, milyen kimerítő munkát végeznek: 36 óra alvás nélkül, 80 órás munkahét...

Ezen az linken álomba zuhant orvosok fotói mutatják meg e szakma keménységét.

Érdekesség, hogy Dr. Religa orvosi sikerei mellett politikai karriert is befutott. 1993-ban a lengyel szenátus tagjává vált, 2001-ben újraválasztották. Számos párt és szervezet tagja és társalapítója volt, a 2005. évi lengyel elnökválasztáson ígéretes jelöltnek tartották. 2005-2007-ig ő volt Lengyelország egészségügyi minisztere.

Religa sajnos nagy dohányos volt: tüdőrákot diagnosztizáltak nála, és 2009-ben meghalt. 

Noha az ő szíve megállt, 1987-es páciense, Tadeusz Zitkevits szíve tovább dobogott: 91 éves korában halt meg 2017-ben

Religa életéről 2014-ben film is készült Istenek (Bogowie) címmel Łukasz Palkowski rendezésében, mely számos díjat elnyert. 

A első magyarországi szívátültetéséről itt olvashatsz!

1b98e77f13f123ee1e6c3d89f3678819_640.jpg gods_bogowie.png
Tadeusz Titkevits 25 évvel a műtét után (National Geographic) A film plakátja 

 

Képek: National Geographic, Alchetron, IMDB

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr4213666966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LAM 2018.02.15. 23:21:07

"1987-es páciense, Tadeusz Zitkevits szíve még mindig dobog."

Már nem, tavaly meghalt. 91 éves volt...

Ad Dio 2018.02.16. 08:07:56

"A betegség szabaddá tesz!"

Ezt nyilván Te érzed/tudod a legjobban, de az biztos, hogy soha nem éreztem magam közelebb a Feleségemhez, mint amikor a szövettani eredményére vártunk. Amor és Thanatos titkon testvérek.

Fárosz hajtója · http://krumplishal.blog.hu 2018.02.16. 13:03:18

Fantasztikus ez a kép, percekig el tudok rajta időzni, amikor meglátom. Kösz a cikket, amelyhez annyi pontosítást fűznék, hogy Religa doktor 2009-ben halt meg tüdőrákban és nem 2007-ben.

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2018.02.16. 13:14:26

@LAM: Köszönöm, javítottam! Sajnos, a sok cikk között ez az infó nem jutott el hozzám. :)

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2018.02.16. 13:18:05

@Fárosz hajtója: Köszönöm, javítottam! :)
Igen, számomra is lenyűgöző... Anno a gerincműtétem is kb. 12 órán át tartott. Mindig kérdezgettem is orvosomat, Dr. Jeszenszky Dezsőt, hogy képesek ezt végigcsinálni nap mint nap? Sőt, arra is volt példa, hogy egy lányt 13 órán keresztül műtött, azonban amikor végzett, hoztak egy balesetest, akit még 5 órán keresztül operált... Egyedül akkor láttam kéknek, és nem pirosnak a szemeit, amikor 2 két szabiból visszajött. :)

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2018.02.16. 13:22:13

@Ad Dio: Hát igen... Most, amikor egy hónapig voltam az intenzíven, az én párom is naponta jött, és tudom, őt ugyanúgy megviselte a helyzet, mint engem. Egy súlyos betegség árnyékában eléggé átértékeli az ember a dolgokat... Egészen más lesz a sorrend. Ugyanakkor úgy érzem, pont emiatt az ember képes lehet felszabadulni a mindennapi elvárások, kötelékek nyűgje alól.
Remélem, jól vagytok!

Ad Dio 2018.02.16. 13:33:25

@szonday:

Jól, köszi. Régebbi a sztori. Szerencsére valamelyest átmentettük az akkori "átrendeződött sorrendet". Változtattam a prioritásokon és a napi ügyeket nem engedem annyira be a családba.

Nekünk jót tett a kaszás árnyéka... aki meg még bölcsebb, az kaszás nélkül is okosan építi fel az életét :-).

Ad Dio 2018.02.16. 13:52:48

@szonday:

Nektek is jobbulást...

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2018.02.16. 14:02:11

@Ad Dio: Ennek örülök!
A szomorú igazán az, hogy úgy érzem, nem feltétlenül rajtunk múlik, bölcsek lehetünk-e a "kaszás árnyéka nélkül" is másként élni, vagy betegségben az értékrendszeren változtatni, hanem valahol adottság is - van, akiből sajnos a legrosszabbat hozza ki egy diagnózis. De az biztos, hogy sok esetben fejbe kólintja az embert, "lehetőséget ad", hogy kicsit eltöprengjünk, mit miért és hogyan. Számomra most az érdekes kérdés, az ember, túlélve pl. egy szívműtéttel járó krízist, mennyi idő alatt felejt, és hogy ez baj-e. :)
(Hamarosan egyébként szeretném édesanyám írását kiposztolni, amit a rákból való felgyógyulásáról írt, ha esetleg érdekel.)

Ad Dio 2018.02.16. 17:12:47

@szonday:

Persze hogy érdekel.

Az élet persze a krízis után szeretne visszaállni a régi kerékvágásba, de semmi nem lesz már ugyan olyan mint előtte. És ez jó értelemben is így van- Legalábbis ez a mi tapasztalatunk: többet vagyunk együtt, jobban figyelünk egymásra, szerelmesebbek vagyunk mint a baj előtt. Még úgy is, hogy szerencsére hamar kiderült, hogy nem nagy a baj.

kissiú 2018.02.16. 18:46:24

Köszönöm, hogy felidézted! Beugrott, hogy 87-ben láttam ezt a képet. Azt hiszem, befolyásolta a pályámat. Egyszerre felemelő és lesújtó. De ismerve a történetet, inkább az előbbi.