Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Frida Kahlo különös élete

2018. február 27. 17:17 - Szonday Szandra

Egy betegség árnyékában

frida_nickolas_muray_frida_on_white_bench_new_york_1939_2_sm.jpgMostani cikkem apropóját az adja, hogy februárban felröppent a hír, miszerint 2018 júliusában végre megnyílik az első magyarországi Frida Kahlo kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában.Nem kell tehát külföldi képtárakig zarándokolnunk, hogy megtekinthessük az ikonikus festőnő alkotásait. (A képek legjava a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo-ból érkezik.) 

Mindig is szerettem Kahlo festményeit, ahogy az egzotikus, karizmatikus egyéniségét megmutató, róla készült fotókat is. Ezzel nyilván nem vagyok egyedül, hiszen a mai napig komoly kultusza van: portréi, festményei pólókról, ruhákról és dísztárgyakról köszönnek vissza, és rengetegen próbálják utánozni megjelenését, stílusát is. Például a Dallas Museum of Art 2017-ben rekordot állított fel eseményével, amikor a legtöbb Kahlo-nak öltözött "rajongó" volt egy helyen. (Cikk az eseményről.

(A baloldali kép Nicholas Muray fotója 1939-ből.)

Én azonban egyfajta sorsközösséget is érzek Frida Kahloval, hiszen életét végigkísérték a betegségek, mégis képes volt ezeken felülemelkedni, sőt, meríteni belőlük, és a művészeten keresztül feldolgozni, rámutatni valami lényegesebbre. Ahogy neki, nekem is éveken át kellett kemény fűzőt viselnem, és olykor bizony tólószékbe kényszerültem. És ahogy ő, úgy én sem voltam képes lemondani az alkotásról, még a kórházban sem.

Élete


Frida Kahlo 1907-ben született Mexikóvárosban - tavaly ünnepelték születésének 110. évfordulóját. (Érdekesség, hogy apai nagyszülei Magyarországról települtek át Németországba, majd az ő fiúk, Wilhelm Khalo vándorolt ki Mexikóba.) Első súlyos betegségét hatévesen kapta, gyermekbénulásban betegedett meg, emiatt deformálódott egyik lába. Többek közt ezért is viselt szívesen hosszú, mexikói szoknyákat, bár a hagyományos népviselet (az ún. tehuana) egész életében kedvence maradt. Frida a család szűkös anyagi helyzete ellenére a legjobb intézményekben tanulhatott: orvos szeretett volna lenni. Ám egy újabb tragédia miatt le kellett mondania erről az álmáról. 

1925. szeptember 17-én súlyos balesetet szenvedett: a busz, melyen utazott, villamosba ütközött. Súlyos gerincsérülése egész életére kihatott. Több, mint harminc műtéten esett át, és gyermeket sem szülhetett - terhességei mind vetéléssel végződtek. 

the-incredible-life-of-frida-kahlo-11-638.jpg

A szörnyű buszbalesetet megörökítő fotó

A sors furcsa fintora, hogyha Kahlo nem szenvedett volna balesetet, talán soha nem kezd el festeni. Ugyanis gerincsérülése miatt hosszú időre ágyba kényszerült, hónapokra gipszfűzőbe zárták. Az unalom és a fájdalom elől menekülve kezdett festeni. Baldachinos ágya mennyezetére tükröt szereltetett, ebben nézte magát, miközben megfestette első önarcképét, majd következtek barátai, rokonai portréi. (Bevallom, ebben is sorsközösséget érzek; ugyan az irodalom mindig is fontos szerepet játszott az életemben, de talán soha nem érdekelt volna komolyan az írás, ha nem öntöm naplóba gerincműtétem történetét, mely végül könyvként is megjelent. Szóval valahol én is betegségemnek köszönhetem írói pályafutásomat, és ahogy Fridának, úgy nekem is folyamatosan meghatározza életemet és alkotásaimat a betegség, a test kiszolgáltatottsága, és hogy ezeken mégis felülemelkedjek a művészet erejével.) 

Frida Khalo egy különleges állvány segítségével fest az ágyban

Különösen megragadott az a fotó, amelyen Kahlo a saját gipszfűzőjét festi ki, fricskát nyomva betegségének, élő műalkotássá változtatva magát. Amikor kisgyerekként nekem kellett vastag műanyagfűzőt hordanom gerincferdülésem miatt, ez a módszer még igencsak gyerekcipőben járt hazánkban. A fűző rettenetesen kényelmetlen volt, egyedül nem is tudtam le- ill fölvenni. Apám apró lyukakat fúrt rá, hogy jobban szellőzön, és a készítők igyekeztek szivacsokkal kibélelni, de hát rettenetesen szenvedtem, főként, hogy éjjal-nappal hordanom kellett, télen és a nyári kánikulában is. Ráadásul a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni: az iskolában csúfoltak miatta, igyekeztem ruha alá rejteni... Ma már szerencsére megváltozott a helyzet, a fűzők anyaga, technikája sokat fejlődött, és a fűzőt viselő gyerekek lelki támogatást is kapnak. Ma már arra biztatják őket, hogy ne rejtsék el korzettjüket, és - itt jön a képbe Kahlo - gyönyörű, vicces, ötletes díszítéseket készítenek maguknak, vagy egyedi mintázatú korzettet kérnek. (Ha meg szeretnél ismerkedni a Vertebra Alapítvány munkájával, vagy segítségre szorulsz, kattints ide!)     

 frida_in_hospital_juan_guzman_1951_sm.jpg

Frida, miközben egy tükör segítségével saját gipszfűzőjét festi. (Juan Guzman, 1951)

 

korzett.jpgvertebra1.jpg 

 

 

 

 

 

 

 

A Vertebra Alapítványnál gyönyörű fűzők készülnek (Még több kép a Virtuális korzett-kiállítás albumban.)
 

Frida alkotásai mit sem vesztettek frissességükből, aktualitásukból, ma is sok (festő)művészre hatással van. (Kortárs festőművészek Fridához való kötődésükről ebben a cikkben vallanak.)

Sugárzó egyénisége, sajátos megjelenése miatt a fotósok is előszeretettel választották modelljüknek: ő maga volt a műalkotás. A legintimebb képeket Frida szeretője, a magyar származású fotóművész, Nicholas Muray készítette (szül. Muray Miklós, szül. 1892, Szeged - 1965, New York). Miután Frida hozzáment Diego Riverahoz, kapcsolatuk egy időre megszakadt, hogy aztán majd egy évtizeden keresztül viszonyt folytassanak.

Frida Khalo Nicholas Muray fényképén (1946)

Frida kommunista elköteleződése mellett ugyanis meglehetősen "forradalmi" elveket vallott a szerelemben is. Igaz, férje sem volt a hőség mintaképe, először Frida húgával kezdett ki, innentől meglehetősen viharos volt házassági életük. A festőnőnek számtalan szeretője volt, a leghíresebb talán Trockij, aki 1937-től Mexikóvárosban töltötte száműzetését a művészházaspár coyoacán-i otthonában, a "Kék Házban". A festő egyik gyönyörű önarcképét is neki ajánlotta (Függönyök között). (Trockij azonban nem menekülhetett a sztálini rezsim elől: távollétében elítélték, majd 1940. augusztus 20-án egy Ramón Mercader nevű NKVD-ügynök otthonában jégcsákánnyal agyonverte.)

Frida biszexualitását sem titkolta, olykor férfi ruhába bújt, és több nővel is viszonyt folytatott. Legendássá vált "afférja" Josephine Bakerrel. A két művésznek, akik régóta csodálták egymást, végül 1939-ben nyílt alkalma találkozni.      


Frida Kahlo állapota 1944-től fokozatosan romlott, ekkor következtek a műtétek. Kérdéses, hogy valóban szükség volt-e ennyi beavatkozásra, vagy csak hűtlen férje, Rivera figyelmét próbálta megtartani más nőkkel szemben...? Mindenesetre pszichés állapota is közrejátszhatott betegsége elhatalmasodásában. 1950-re fizikai állapota kritikussá vált, kórházba került, ahol majd egy évig maradt. Egyre több időt töltött tolószékben, és hatalmas fájdalmai voltak Ennek ellenére nem hagyott fel a festészettel.

(Kép a képben: a fotón Frida orvosa, Dr. Juan Farill társaságában, mellettük Frida kettejükről készült festménye látható. Fotó, Gisèle Freund, 1951)

1953-ban újabb csapás érte: gangréna (üszkösödés) miatt jobb lábát térd alatt amputálni kellett. De hihetetlen erejének köszönhetően egy művégtag segítségével újra megtanulnt járni, és - bár rengeteg fájdalomcsillapító szedése mellett - még táncolt is a baráti ünnepségeken. Sőt, egyik utolsó nyilvános szerepléseként egy kommunista demonstráción is részt vett. Ám a vég közel volt. 

Halála előtt egy évvel már ágyhoz kötött beteg volt, és orvosa megtiltotta, hogy elmenjen önálló kiállításának megnyitójára. Frida azonban nem akart ebbe belenyugodni, így megszervezte, hogy ágyastúl vigyék el. 

Frida Kahlo 1953. július 13-án, álmában halt meg otthonában, a híressé vált ágyban. Az orvosok szerint tüdőembólia végzett vele, bár a barátai az öngyilkosságot sem zárták ki - rengeteg nyugtatót találtak fiókjában. Előző este férjétől is elbúcsúzott, és naplóját így zárta: „Remélem, örömteli az elmúlás… és soha nem térek vissza.” Mindössze 47 éves volt. 

Életéről "Frida" címmel, Salma Hayek főszereplésével nagy sikerű filmet forgattak, melyet 2002-ben mutattak be.

 

További képek

 

A Kék Ház, ahol megszületett, és ahol egész életét töltötte - ma múzeumként működik. (Forrás)

 

 A fiatal Frida édesapja fényképén, a tragikus baleset előtt. (Guillermo Kahlo, 1926)

 

Frida Kahlo férjével, Diego Riverával. Rivera szintén festő volt, és 21 évvel idősebb Fridánál. Bár házasságuk mindig viharos volt, élete végéig Frida mentora maradt. 

 

Fridát a szürrealisták közé sorolták, de igazán egyedivé a mexikói kultúra iránti elköteleződése, és híres önarcképei tették. A remény fája (1946, Isadore Ducasse Fine Arts, New York)

 

Frida és Trockij, aki száműzetése alatt egy ideig a festő házaspár otthonában élt.

 

Férjével együtt hatalmas gyűjteményük volt ún. ex voto képekből, melyek hagyományos vallásos hálaadó festmények voltak. A gyűjtemény egyik darabja pont a buszbalesetet örökítette meg. 

 

Frida Khalo kutyájával. Egy mexikói hölgy mi mást tarthatna, mint csivavát? (Lola Álvarez Bravo fényképe, ca. 1944, Frida Kahlo Museum)

 

frida_kahlo_dr_farill.jpg

Dr. Farill portréja (1951, magángyűjtemény, Mexikó)

 

Frida festés közben. Mellette férje, Diego Rivera.

 

Az álom (Az ágy, 1940). Mintha Kahlo előre megsejtette volna a jövőt...

 

A képen a festő híres baldachinos ágya a tükörrel, "La Casa Azul" múzeum. (Még több kép a múzeumról itt.) 

 

És még egyszer Frida Kahlo...

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr5213650450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eMM2 2018.02.28. 22:44:53

Hát nem unatkozott az biztos:)

Ad Dio 2018.03.01. 08:39:00

Ha ez a nő történetesen a nácikkal szimpatizált volna és Eichmann-t bujtatja Argentínában, akkor is születik róla blogbejegyzés?

A kommunizmus nevében emberek százmillióit nyomorították meg és gyilkolták le a legválogatottabb módokon. Aki velük közösséget vállal vagy vállalt, az nem érdemli meg, hogy emlékezzenek rá.

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2018.03.01. 21:43:48

@Ad Dio:

Akkor ezek alapján a következő sorok íróját is el kellene felejteni?
"Engem sejdít a munkás teste / két merev mozdulat között; / rám vár a mozi előtt este / suhanc, a rosszul öltözött. // S hol táborokba gyűlt bitangok / verseim rendjét üldözik,/ fölindulnak testvéri tankok /szertedübögni rímeit." (József Attila: Ars poetica)
Vagy Picasso műveit is ki kéne dobnunk, mert a festő 1944-ben belépett a francia kommunista pártba? (Lásd: mult-kor.hu/20100304_picasso_es_a_kommunizmus)
Vagy Camus-t, aki szintén baloldali volt, nem mellesleg Nobel díjat kapott...?

Én megértem az indulataid, mert bizonyos esetekben valós lehet a problémafelvetésed (pl. amikor egy művész a pártpropagandát szolgálja ki). Akkor már sokkal gázosabbnak érzem Heidegger esetét, aki őszinte lelkesedéssel méltatta Hitler Mein Kampf-ját. Viszont az ilyen fokú általánosítástól óvva intenélek, több okból is.
1. Majd egy évszázad távolságból könnyű ítélkezni. Hiszen már sok olyan dologra fény derült, amit a 20. század elején még nem tudtak, vagy nem sejthettek előre. Egyikünk sem élt az 1920-as évek Mexikójá-ban; csak történelemkönyvek alapján tudjuk felmérni (és azt sem mindig), milyen lehetett az akkori társadalmi helyzet, a közhangulat. Annak, hogy sokan kommunistává váltak, jelentős oka volt. Camus például nyomornegyedben nőtt fel, és később is folyamatosan szemtanúja volt az algíri helyzetnek, nem véletlenül állt ki az ottani arab és berber őslakosok mellett. Alapvetően azért lépett be a pártba, hogy a szegényekért tudjon tenni valamit (és tett is). De ha elolvasod pl. az Édes Annát, vagy valamelyik Dosztojevszkij művet (pl. Bűn és bűnhődés), akkor nagyjából képet kaphatsz arról, hogy a cselédek, jobbágyok, lecsúszott városiak milyen életet éltek.
2. A nácizmussal szemben a kommunizmus Marx és Engels filozófiai műveiből, kommunista kiáltványukból indult. Az máig vitatott kérdés, hogy ez az ideológia eleve magában hordozza-e a radikalizálódást, önmaga felszámolását - mert ez gyakorlatilag minden ideológiáról elmondható. A nem megfelelő emberek kezében a kereszténység, a feminizmus vagy a természetvédelem is diktatúrává válhat. A kommunizmus, melynek egyébként nyilván nagyon sokféle értelmezése és politikai irányzata van, mégiscsak tartalmaz valami globális, egyenlőségre törekvő, világjobbító szándékot - ezt a náci ideológiáról, mely eleve konkrét rasszok kiirtását tűzte ki célul, ez kevésbé mondható el.
3. Ebből következik, hogy a magukat kommunistának valló emberek sem zárhatók egy fiókba, közöttük is rengeteg ideológiai szembenállás volt/van. Trockijnak pl. nem véletlenül kellett száműzetésbe vonulnia és meghalnia: ugyanis Sztálin egyik legfőbb kritikusa volt.