Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Lediplomáztam! - 6 hónappal szívműtét után

2018. június 07. 00:23 - Szonday Szandra

Tapasztalatok, tanácsok szakdolgozatot íróknak

accomplishment-ceremony-college-267885.jpgPontosan fél évvel a szívműtétem után megvédtem a szakdolgozatomat. Hogy milyen érzések, gondolatok kavarogtak bennem? Íme beszámolóm a "nagy napról". Ha még dolgozatírás előtt állsz, pár pontban a tapasztalataimat, tanácsaimat is összeszedtem - lásd a keretes írást!

Sokszor érzem úgy, hogy nem vagyok képes kellően megélni örömöket, jelentős eseményeket. Nem tudok úgy örülni rég várt dolgoknak, ajándékoknak, mint mások. Nem tudom, miért van ez így: talán az alapvetően visszafogott természetem, a túlzott elvárások miatt, vagy néha túlságosan elfáradok abban, hogy nagyon vágyok valamire, és mire megkapom, már nem tudok úgy lelkesedni - nem tudom. (Ti hogy vagytok ezzel?!) Azonban mégis vannak ritka alkalmak, amikor ez sikerül, és a tegnapi záróvizsga pont ilyen volt. Most nagyon jó, még ízlelgetem számban a tegnapi történések emlékét, még leírom, hogy később is visszaidézhessem mindezt. 

Őszintén szólva már nagyon vártam ezt a vizsgát. Inkább jó értelemben izgultam, mint féltem volna. Persze, sokat már nem veszíthettem, hiszen a bírálatot megkaptam, ez alapján 4-esre osztályozták a dolgozatomat, szóval nem dobták vissza, sőt... És a záróvizsga végtére is az utolsó lépés volt a diploma felé. Inkább csak annyi félsz volt bennem, hogy nehogy megszégyenüljek, rossz emlékkel távozzak a vizsgáról. (Ez mindig benne van a pakliban, hiszen a tanár is ember, és volt olyan emlékem, amikor valamiért nem voltam szimpatikus a vizsgáztatónak, és ezért egészen másként bánt velem, mint társaimmal.)

vizsga.jpgÉs, hülyén hangozhat, de attól is tartottam kicsit, hogy túl könnyű lesz a dolog, hogy csak formalitás lesz az egész, és könnyen átengedik az embert, hiszen a törvényben meghatározott végső határidő miatt sok olyan egykori hallgató ragadta meg az utolsó lehetőséget, aki 10 vagy még több éve fejezte be az egyetemet. Csak nem lesznek szigorúak velünk? - gondoltam. Ráadásul a betegségemről is tudtak, és nem örültem volna, ha kivételeznek velem. Gondolkodtam is, bevigyem-e magammal az oxigénpalackot? De aztán a helyzet döntött, muszáj volt. Hajnalban tudtam csak elaludni, 6 óra körül (talán az izgalom miatt), és kb. 2 órát aludtam. Ráadásul párás, meleg napra virradtunk, az egyetem főépületében, a folyosókon állt a levegő, hiába nyitottunk ablakot. 

Vizsgára várva: jegyzetek, legyező és oxigénpalack. A háttérben babakocsi - volt, aki a gyermekével érkezett a védésre. 

Igazából nem tudtam, mire számítsak, mennyire görcsöljek rá a dologra? Amikor esztétika szakon diplomáztam, ott inkább formalitás volt a záróvizsga. Magyar szakon ugyan még ráírták a szakdolgozati címbejelentő lapra, hogy miből kell majd felkészülnöm a vizsgára, de ez még 2009-ben volt, és most azt az instrukciót kaptam, hogy változott a szabályzat, és csak védésre kerül sor. Mondjuk értelmetlennek is tartom a dolgot, hiszen ha valaki egyszer már megír egy szakdolgozatot, akkor abban számot ad a történeti, irodalomelméleti, stb. tájékozottságáról, és egy opponens fel fogja tudni mérni, az illető mennyire ismeri az adott irodalmi korszakot, a vonatkozó szakirodalmat, mennyire használja szakszerűen az irodalmi terminusokat. 

Néhány jó tanács szakdolgozathoz:

  • Bár nehéz betartani, de jó, ha nem halasztgatod az utolsó pillanatra a szakdolgozatírást. Érdemes már jóval előbb elgondolkodni azon, miből szeretnéd majd írni, és ehhez akár korábbi dolgozataidat is felhasználhatod. Például nagyon jó, ha van már OTDK-s (tanulmányi verseny) tapasztalatod: egyrészt próbára teheted magadat, az általad választott témát, másrészt a szakdolgozatba később beépítheted a versenyre írt tanulmányodat. (Esztétika szakon ezt az utat követtem.)
  • Az sem árt, ha olyan témát választasz, ami valóban érdekel, amit szeretsz, és lelkesedéssel tudod belevetni magad a munkába. (Jelenlegi dolgozatom, Nemes Nagy Ágnes költészete gimnazista korom óta nagy szerelem volt, országos tanulmányi versenyen is indultam vele.) Ha pedig "kiszeretnél", belőle, elvesztenéd az érdeklődésedet, ne félj mást választani (főleg, ha későbbi terveid is vannak, pl. MA vagy doktori), egy meghatározott ideig van lehetőség témaváltásra. 
  • Alaposan gondold végig a témádat, és próbálj egyetlen, jól körülhatárolható problémára koncentrálni. Egy szakdolgozat terjedelme (bár úgy tűnik) nem olyan nagy, ha nem szűkíted le kellően a témakört, akkor abba a hibába eshetsz, mint én: túl sok mindent akartam átfogni, így néha csak felületesen tudtam valamiről beszélni. A dolgozat eleje esszéisztikusra, ötletelgetősre sikeredett, míg a tézisem kifejtésére, alátámasztására már kevesebb energia, hely jutott.
  • Többnyire elvárják, hogy valami újat mutass fel. Ez sokszor már a témaválasztásnál eldől, ezért érdemes kikérni a tanárok véleményét, mi az a probléma, amivel eddig aránylag keveset foglalkoztak, és amitől nem lesz közhelyes, agyoncsépelt a dolgozatod.
  • Fontos, hogy jártas legyél a szakirodalomban, a legfrissebb publikációkat is ismerd és használd. Olykor ugyanis nagyon elavultnak számíthat egy 30-40 éves publikáció is (főleg, ha figyelembe vesszük az előző rendszer által preferált tudományos nézeteket). Ne felejtsd el a témavezetőd publikációit is felhasználni. (Valószínűleg a témádat is azért vállalta el, mert sokat foglalkozik vele.) Az is jó pont, ha a bibliográfiában nem csak az idézett műveket sorolod fel, hanem olyanokat is, amiket csak hozzáolvastál. Ezzel szintén a tájékozottságodat bizonyítod. 
  • Ugyanígy, jó, ha tisztában vagy a kortárs kutatási, szellemi tendenciákkal (pl. irodalmon belül már kevésbé a történeti, biografikus megközelítésmódot követik, hanem inkább az irodalom-, ismeretelméleti, fenomenológiai, stb. vizsgálatokat) Általában egy-egy tanszéknél elég jól kitapintható, milyen iskolához, irányzathoz tartoznak. 
  • Alaposan nézz utána, milyen formai követelmények, szabályok vonatkoznak a szakdolgozatra, ez szakonként változhat. Pl. nem mindegy, milyen módon hivatkozol a forrásokra vagy lábjegyzetelsz. Az adott tanszék általában pontosan meghatározza ezeket. 
  • Ügyelj a helyesírásra, külalakra. Mivel az ember szeme egy idő után "elfárad" a saját szövegét olvasva, nem veszi észre a helyesírási hibákat. Ilyenkor segít, ha pl. kinyomtatod a dolgozatot, és úgy olvasod át, nem csak a monitoron keresztül, vagy megkérsz valakit, hogy segítsen és olvassa át, lektorálja neked. (Ne a témavezetőnek kelljen ezzel vesződnie!) Nem árt egy-két kép, illusztráció akkor sem, ha egyébként nincs szükség képi mellékletekre, pofásabb lesz tőle a dolgozat. 
  • Folyamatosan tartsd a kapcsolatot a témavezetőddel, hiszen rengeteget segíthet, és neki is jólesik, ha követed az útmutatását, megfogadod a tanácsait. Jelentkezz rendszeresen, időben küldd át az írásaidat, és ne szégyellj segítséget kérni. Ugyanakkor érdemes alaposan megfontolni, kit kérsz fel: nem mindegy, milyen a viszonyotok, tudtok-e együttműködni, ill. mennyire elfoglalt, mennyire van elhalmozva más munkákkal. (Bár sajnos előfordulhat, hogy nincs, aki elvállaljon, ilyenkor tudtommal lehetséges külsős tanár felkérése is, ha kompetens a témában.)
  • Végezetül: ne csináld ki magad! Próbáld időben elkezdeni a munkát, tervet készíteni, beosztani az idődet. Tudom, hogy mindig van fontosabb dolog, és a 2-3 hónap is soknak tűnik, de hamar elröpül! Ráadásul bármi közbejöhet, és akkor két szék közé esel. Ne juss el odáig, hogy a végén energiaitalokon és kávén élve, éjszakázva, idegeskedve kelljen 1-2 hét alatt behozni a lemaradást, mert a dolog megbosszulja magát. Íme az én rossz példám...   A szakdolgozat megírásához az alábbi könyvek is segítségedre lehetnek:
    • Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot? (Partvonal, 2012)
    • Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve (Osiris, 2005)

vizsga2.jpgVégül minden álmom teljesült. A vizsga keményebb volt, mint gondoltam - alaposan belekérdeztek mindenbe, 15 percet biztosan bent töltöttem, de ezt egyáltalán nem bántam, örültem, hogy "megmérettetek". Lelkesen magyaráztam, és talán csak egy kérdéssel tudtak picit megfogni. Négy tanár volt a bizottságban, köztük az opponensem, főleg ő kérdezett (a témavezető nem lehet jelen ilyenkor). Jó élmény volt, noha először megijesztett az opponensem komolysága, szigorúsága (korábban nem volt hozzá szerencsém, nem ismertem őt). viszont a többiek lelkesen bólogattak, némelyik érdeklődve kérdezett közbe. És noha akkor nem tudtam mindebből sokat kiolvasni (Mi van, ha mindenkivel ilyenek?), később bebizonyosodott számomra, hogy az egyetértő bólintások, a mosolyok valóban nekem és a válaszaimnak szóltak, mert más vizsgázó aztán teljesen mást tapasztalt. A beszélgetés végeztével kiküldtek pár percre, hogy megbeszéljék a jegyemet. Amikor visszahívtak, akkor alig hittem a fülemnek. Ugyanis annyira jól sikerült a szóbelim, hogy a dolgozatra adott 4-est feljavítottam jelesre... (Volt, akinél fordítva történt.) Kiemelték, hogy látszik a téma iránti lelkesedésem, és tudják, hogy költészetileg is érintett vagyok. Ezt vajon a verseimre értették? Aztán jobbulást kívántak, az opponensem keményen kezet rázott velem és végre elmosolyodott. 

Nincs egy blúzom, amit fölvegyek - Ünnepi öltözékem története

Az, hogy túl vagyok a záróvizsgán, hatalmas elégedettséggel tölt el. Az ember ugyanis hiába hiteti el magával, hogy nem számít, már van egy diploma, meg ugyan, ki nézi, mire megy vele az ember a mai világban - de ezek csak kifogások, egyfajta kompenzálás (szép nevén a kognitív disszonancia feloldása): valójában mindig is bántott, hogy hiába abszolváltam magyar szakon, azaz hiába végeztem el minden kötelező kurzust, vizsgát, a szakdolgozatomat nem írtam meg. Befejezetlen ügy maradt, félkarúnak éreztem magam, főként, hogy amúgy irodalommal foglalkozom. Ha rákérdez valaki, akkor kezdjek magyarázkodni, hogy tulajdonképpen elvégeztem, de... mégse? Persze, tudom, nem kellene senkinek magyarázkodnom, és talán sznob dolognak tűnik, de az igazság az, hogy baromira jól esik, hogy immár két diplomát tudhatok a zsebemben.  És mindezt mégis csak egy szívműtét utáni lábadozás közben... (Jut eszembe: a vizsga 5.-én volt, napra pontosan fél évvel a szívműtétem után... Még a nap is stimmelt: kedd! Párom szerint ez sorsszerű volt.) Éppen ezért sok töprengés előzte meg a dolgot, belevágjak-e a szakdolgozatírásba egy ekkora műtét után. Sokszor voltam mélyponton írás közben, és volt, hogy majdnem föladtam. 

De megcsináltam.

 

Oszd meg velünk saját sztoridat, tapasztalataidat! Szólj hozzá, vagy csatlakozz Facebeook-csoportomhoz!

facebook-jog-logo_1.jpg

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr7314028370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.