Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Thai masszőrnél jártunk

2019. március 07. 09:30 - Szonday Szandra

thaimassage.jpgNem, nem kell semmi "olyanra" gondolni. Habár filmek, sitcom-ok kedvelt kliséje a thai masszőrnél tett látogatás és az abból fakadó félreértések, most igazi, tradicionális gyógymasszázsról lesz szó "happy finish" nélkül. Ugyanis életemben először beültem egy thai lábmasszázsra - és nem bántam meg.

Azt tapasztaltam - de cáfoljatok meg, ha nem így van -, hogy a magyar emberek körében kevesen járnak masszőrhöz, legalábbis sem családom, sem ismerőseim, barátaim körében nem általános, hogy rendszeresen masszíroztatnák magukat. Noha egyre inkább elterjedőben vannak a wellnessek és egészségközpontok, valószínűleg nem vált ez még annyira kultúránk, életmódunk részévé, mint pl. a fürdőbe járás, szaunázás szokása az észak-európai országokban. Ennek persze lehetnek pénzügyi okai is: sokan valószínűleg drágának találják az alkalmankénti 5-10 ezer forintot, ami, valljuk be, egy átlagkeresettel rendelkező magyar embernek valóban nehezen engedhető meg havonta akár egy alkalommal is. Holott azt is látom, hogy legtöbben hasonló összegeket szórunk el gyorséttermekre, ebay-re, játékra, shoppingolásra, egy-egy húzósabb bulit nem is említve. Pedig az egészségünkre áldozni fontos lenne - vagy nem?

Fájdalom, stressz? Kapj be egy bogyót!

Szinte mindenkinek fáj valamije, gyakorta nem kíméljük magunkat. Legyintünk a hasogató hátra, gerincsérvre, "Ugyan, mit lehet vele csinálni?", beletörődünk a szenvedésbe. A tévé fájdalomcsillapító bogyók, krémek, tapaszok reklámjaival van tele, amik látszólag sitty-sutty megoldják a gondot, holott sokszor csupán tüneti kezelést nyújtanak. A stresszről nem is beszélve - nem véletlen, hogy a lakosság igen nagy része gyógyszer- és alkoholproblémákkal küzd. 

Még én se gyakran jártam/járok masszőrhöz, pedig gerincproblémáim miatt erre nagy szükségem lenne. Igaz, az én esetem kicsit bonyolultabb az átlagnál. A gerincműtétem óta ugyanis kevesen mernek a hátamhoz nyúlni, és én is félek, hogy aki nem találkozott még ilyen vasakkal telepakolt hátú beteggel, az akár árthat is. "Hivatalból" ugyan kiírathatnék fürdőkúra mellé gyógymasszázst a reumatológián, de korábban, amikor ezzel próbálkoztam, a a megboldogult Rácfürdő orosz péknékre hasonlító masszőrhölgyei sem mertek a hátamhoz nyúlni, de még vézna végtagjaimat is félve simogatták. Hiába, ők ahhoz szoktak, hogy "húsosabb" alanyokat dagasszanak a hintőporral belisztezett "gyúródeszkákon". 

Pedig tényleg nagyon jó lenne: németországi műtétem előtt olykor gyógytornászom, Márta néni vett kezelésbe torna után; a német klinikán pedig a műtéti előkészítés, nyújtás része volt reggelenként a gyógymasszázs, ami előtt egy jó félóráig forró lávapárnán, ún. "Fango-n" kellett feküdnöm, ami segített ellazítani a görcsös, letapadt izmokat. (A nyújtási procedúra amúgy sem volt fájdalommentes.) Néha az ottani gyógytornászok is megmasszíroztak: a kedvencem az volt, amikor egy összetekert, vizes törölközőt mikróban felforrósítottak, és azzal nyomkodták végig óvatosan a hátamat. Ezt a trükkök időnként itthon is bevetettem szeretteimnél. Később a budai Salus-rendelőben volt lehetőségem néhány alkalommal masszázson részt venni, ahol kifejezetten gerincbetegekkel foglalkoznak, így hozzáértő szakember vette kezelésbe nyakamat - az ugyanis nincs lemerevítve (ahogy az egész hátam), de az S-alakú görbület miatt szintén ferde, és sokat szenvedek vele.

Egy thai masszázscentrumban

Na de térjünk a lényegre. Egyik hétfőn párommal az egyik plázában találkoztunk, miután végeztem egy orvosi vizsgálattal. Beültünk ebédelni valahova, de láttam, hogy rendkívül feszült. Amúgy is ideges, szorongó típus, és ilyenkor hamar testi tüneteket is produkál. Ebből a szempont teljesen ellentétes alkat, mint én. Nem tudtam, hogyan segíthetnék, de eszembe jutott, hogy a pláza folyosóin kóborolva láttam egy thai masszázscentrumot, nem messze a kajáldáktól. Felkapcsolódott a villanykörte a fejemben, nosza, megkérdezem, tudnák-e fogadni Viktort egy relaxáló masszázsra, legalább egy félórácskára. Elsasszéztam a helyre, míg Viktor busongott a hamburger romjai felett. A recepciós hölgy kedvesen fogadott, mondta, hogy persze, jöhetünk, és egy fej- és kézmasszázst ajánlott. 

Mondtam Viktornak, gyere, meghívlak egy masszázsra, és együtt visszamentünk. Ő viszont ragaszkodott hozzá, hogyha már ő befekszik, én is kapjak egy talpmasszázst - valamiért ez a dilije, meg van győződve róla, hogy az nagyot jót tenne nekem. Néha otthon meg is próbálkozik vele. De igazából pont az a baj, hogy ő a súlyemelgetéshez szokott kezeivel engem túl erősen masszíroz, én meg túl vézna vagyok ahhoz, hogy őt igazán alaposan átgyúrjam. Sakk-matt.   

thai-masszazs.jpg

Hagyományos thai masszázs ábrázolások (Kép: Douglas Janson)

A hely atmoszférája nagyon kellemes volt: félhomály, földszínek, tisztaság, a levegőben olajok finom, aromás illata. A pulton és a fal mellett kis oltár, néhány faragott szobor, kép a falakon, de nagyon ízlésesen. Meditációs zene szólt, de egyébként csend volt, az ajtóra már kint kiírták, hogy mobil használata tilos, és a recepciós hölgy is halkan válaszolgatott. Tradicionális ruhában volt, és szintén nyugalmat sugárzott. Még soha nem jártunk ilyen helyen, így kicsit zavarban voltunk, mit kell csinálni, de a recepciós lány mindenben segített. Kaptunk papucsot, és át is kellett öltöznünk: Viktor egy fehér pólót, én meg egy fehér rövidnadrágot kaptam, amitől nem voltam túl lelkes, lévén nem szívesen mutogatom a virgácsaimat. Igazából nem is értettem, miért kell egy talpmasszázshoz nadrágot levenni...? (Később kiderült.) Azt hittük, egy-egy elfüggönyözött fülkébe vezetnek minket, ehelyett a fal mellett sorakozó, süppedős, fekete fotelekbe ültettek. 

Úgy tűnt, koradélután még nincs nagy forgalom, rajtunk kívül egy emberkét masszíroztak a legbelső fotelben. Később aztán egyre többen szállingóztak be. (Éppen ezért délelőtt és este 8 után kedvezményesen lehet menni.) Elhelyezkedtünk, a fotel fantasztikusan kényelmes volt: miközben ülésrésze előrecsúszott, támlája automatikusan hátradőlt. Párnázottsága kellemesen támasztotta alá hátamat, ami nálam hatalmas piros pont, mivel kimerevített hátamat nem tudom rendesen begörbíteni, így kevés támlás székben tudok komfortosan hátradőlni. (Ezért inkább ülök, mint akit karóba húztak.) De a recepciós külön párnával is kínált, ill. hozott papírzsepit, teát. 

 thai-masszazs-2.jpg

Egy hátsó szobából előjött két thai nő ázsiai uniformisban, karjukon kis kosárkával, benne a masszázshoz szükséges eszközökkel. Segítettek elhelyezkedni. A felsőrészemet, lábamat lepedővel takarták le, és mindig csak azt a részt fedték fel, amit éppen masszíroztak. Ez nagyon jó érzés volt, egyrészt, mert nem feküdtem ott csupasz lábakkal, másrészt úgy éreztem magam, mint egy kisbaba, akit éppen altatnak. A masszőr középkorú, hallgatag, mosolygós thai nő volt, anyásan nézett rám. Nem beszélt magyarul, a hasamról is csak annyit kérdezett: "Baby?" (Nem, mondtam, egy vega hamburger extra adag  sült krumplival.) Szóval csöndesen dolgozott, kolléganőivel se nagyon társalogtak (szerencsére, mert az ember hajlamos beparázni, hogy őt beszélik ki).

Kezdésnek olajos kenőccsel kente be a lábfejemet, vádlimat, ami először hűtőhatású volt, aztán melegíteni kezdett. Meglepődtem, mert talpmasszázsra számítottam, de igazából az egész lábamat kezelésbe vette, és fokozatosan haladt fölfelé, egyszer a jobb, egyszer a bal lábat masszírozva. Amíg az egyiken dolgozott, addig a másikat gondosan frottírtörülközőbe csavarta, ami szintén nagyon kellemes volt. Néha átsandítottam Viktorra, aki szintén jóval többet kapott egy kis fej- és kézmasszázsnál: fekvő helyzetben alaposan átgyúrták a karját, vállát, nyakát is, sőt, ahogy a filmekben lehet látni, a masszőr a saját testét, súlyát használva nyújtotta, feszítette, nyomogatta a testét, ami különösen jó olyasvalakinek, aki sokat sportol, edz, pl. súlyt emel.

masaz-plecow.jpgA hagyományos thai masszázsfajtákat általában két típusba sorolják: az egyik típus a testre, a másik az  energiarendszerre összpontosít, de léteznek a kettőt ötvöző, komplex változatok is. 

A testre koncentráló thai masszázsterápiák az izmok átmozgatásával, gyúrásával, a mélyebben fekvő szövetek nyomásával érik el lazító hatásukat, ezért kíválóan alkalmasak a feszültség, a görcsök és letapadások oldására, ill. a keringés javítására.A másik típusba tartozó masszázsterápiák a testben áramló energiák feltérképezésére és normalizálására törekednek.

A  masszőr a másfél-két órás masszázs során nem csak a kezét, de alkarját, lábát, térdét, könyökét, talpát is használhatja az akupunktúrás élettani pontok ingerlésére, ill. különböző hajlító és nyújtó gyakorlatokat is végez. Mindez elősegíti a teljes relaxációt, javul szervezetünk oxigénellátása.  jó terápiának bizonyul a különféle mozgásszervi, ideg, nyirok- és emésztőrendszeri, nőgyógyászati, légzőszervi betegségekre. Alkalmazható alvászavar, stressz, fejfájás és migrén kezelésére. 

Természetesen, előtte érdemes orvosunkkal is konzultálni, nincs-e ellenjavallat!

(Fotó: Marcin Bober)

Szóval a talpamtól kezdték a masszázst, amihez néha egy kis fapálcát is használtak: ezzel vakarták, dörzsölték, nyomkodták át a lábfejet, a körmöket, a lábujjközöket. Aztán jött az alsó lábszár, majd a combok, és egy kicsit a csípőt is segítettek kilazítani. Egy idő után már nem feszengtem, és teljesen el tudtam lazulni, becsuktam a szemem, és relaxáltam. (Ha az ember nem gyakran jár ilyen helyekre, akkor eleinte furcsa, hogy egy idegen "kiszolgál" és ilyen intim közelségbe kerül, amíg te "lustálkodsz"). Egyszer-egyszer azért megijedtem, amikor hirtelen ököllel ütögették meg a sarkamat. 

Egyébként sokat gondolkodtam közben azon, elnézve a csendes masszőzöket, vajon hogyan élhetnek itt nálunk, Magyarországon? Zárt közösség az övék. Nagy igény van rájuk, a szaktudásukra világszerte, és nyilván jó lehetőség számukra külföldön dolgozni, pénzt keresni, hiszen Thaiföldön nem túl rózsás a helyzet - azonban nyilván nem lehet könnyű távol a hazájuktól, családjuktól, nyelvismeret nélkül. (Ha valaki tud velük kapcsolatos dokumentumfilmről, cikkről, azt szívesen fogadom.)

Egy órás masszázsra fizettünk be, de szinte repült az idő. Közben egyre többen tértek be, a mellettünk lévő foteleket is lassan kliensek foglalták el, és egyre több masszőr jött elő a hátulról. Felfrissülve, kipihenten ültünk fel a fotelből. Én meglepődtem, mert a lábam után még egy rövid nyak- és vállmasszázst is kaptam, majd a thai hölgy mosolyogva elköszönt. Megköszöntem kedvességét és a munkáját, majd el is tűnt... Átöltöztünk, és megfogadtuk, hogy ha havonta csak egyszer is, de muszáj eljönnünk.     

  1200px-multiple_thai_elephant_carvings_ps_2.png

   

Tetszett a cikk? Kérdésed van? Csatlakozz FB-csoportomhoz, látogass el hivatalos FB-oldalamra vagy írj rám e-mailben

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr5314674577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.