Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Nagyapám történelemfüzete

2019. március 18. 12:30 - Szonday Szandra

img_20190317_085927.jpgMárcius 15-én általában nem csak a forradalom hősei, eseményei jutnak eszembe, hanem gyermekkorom ünnepei is. (Főleg, hogy manapság már inkább itthon, mindentől elvonulva töltjük a jeles napokat). Szeretek a magam módján emlékezni, aminek nem mindig vannak külső, látható jegyei - és az sem biztos, hogy ezek csak egy bizonyos napra korlátozódnak. Miért is kéne, hogy így legyen...? 

A minap például felnéztem a polcra, és a pillantásom egy kopott mappára esett, amiben édesanyám régi, egyetemi jegyzetei és géppel írott cikkei mellett egy szürke irka is lapult: apai nagyapám iskolai történelemfüzete. Levettem és kíváncsian belelapoztam, hátha találok benne jegyzeteket a szabadságharcról. Ahogy kinyitottam, rögtön Petőfi híres portréja nézett velem szembe: egy vékony, valahonnan kiollózott (?) kép, hátoldalán Petőfi kézírásával a Nemzeti dal.

Nagyapám élete

Apai nagyapámról  nem sokat tudok: 1922-ben született, két testvére volt. Szüleiket nagyon korán elvesztették, így nagyapámra maradt a feladat, hogy felnevelje kiskorú öccseit. Nem tanulhatott tovább, asztalos lett, de testvéreinek így lehetőséget teremtett a jobb életre. Egyik nagybátyám, Sanyi bácsi (akinek lánya később keresztanyám lett) mérnök lett. Rendkívül kreatív embert volt, akárcsak apám, aki szeretett tervezni, építeni, alkotni - emlékszem, gyerekként többször jártam budaörsi házában, amit a két kezével emelt, csinosított, ötletes megoldásokkal látott el. Végül, amikor elhatalmasodott rajta a Parkinson-kor, meg kellett válnia a szeretett háztól... Halála megalázó körülményeire inkább nem térnék ki.

Szóval nagyapám felnevelte testvéreit, korán megházasodott, majd megszülettek fiai, Robi és apám, Laci. Idős korában csendes, mosolygó, visszahúzódó embernek láttam, valószínűleg nem ő hordta otthon sem a nadrágot. (Nagyanyám idős korára sajnos nagyon rossz természetű lett, aminek szervi, mentális okai is lehettek.) Sokat nem mesélt, és aztán nem sokkal apukám halála után ő és nagyanyám is meghalt. Én 9-10 éves lehettem.

Polgári fiúiskola természetrajz órája, Battonya (1930 k.)

Úgy gondolom, érzem, nagyapámban is ott lapulhatott az a kreativitás, alkotókedv, mint öccsében, apámban, de a sors nem adta meg neki a lehetőséget, hogy kiteljesedhessen. Nem igazán tudom, milyen ember volt ő, apa nem sokat mesélt a szüleiről, de megtaláltam nagyszüleim szerelmes levelezését is, és az bizonyos, hogy egymáshoz nagyon ragaszkodó pár voltak. A levelekben, naplójegyzetekben, akárcsak a füzetben, akkurátus. rendezett betűk, sorok... Azt hiszem, Robi nagyapa egyszerű, rendet szerető ember lehetett, aki nem szeretett volna mást, csak élni, túlélni nyugodtan. 

 

A füzet

Íme néhány kép a füzetből... A tinta itt-ott már elhalványult. Nem tudom, pontosan melyik évben keletkezett, talán az 1930-as évek elején, közepén, mindenesetre nagyapám a Horthy-korszakban volt iskolás. A borítón a III. osztály szerepel, és az, hogy "Honvéd!". Az is kérdés, hogy vajon szorgalomból készítette magának nagyapám, vagy órán, tanári utasításra? Ekkoriban még 6 osztályos népiskolák voltak (a 8 osztályos, alsó és felső tagozatból álló képzést a gazdasági világválság miatt csak 1941-ben vezették be), a gyerekek ezután kezdhették meg a 2-3 éves iparos- vagy kereskedőtanonc képzést; illetve volt lehetőség polgári iskolába járni, ahol négy elemi után következett négy plusz év, a gyerekek ezután választottak szakmát. (Klebesberg ezt némileg megkavarta a középiskolák specializálásával, pl. a gimnáziumot reál és humán tagozatra osztotta.) Ha valaki ezek alapján segítséget tud nyújtani beazonosításban, nagyon hálás leszek.

img_20190317_085855.jpg

 

A másik kiindulópont lehet még egy bolt, ahonnan a reprókat, színes nyomtatványokat nagyapám beszerezte: Kornai Richárd kereskedése a "Váci-út 91. sz." alatt. (Ebben is segítséget várok: ma a 91. a 13. kerületre esik, egy új irodaház áll a helyén.) Címjegyzékben nem akadtam nyomára az üzletnek, annyit sikerült kinyomoznom, hogy a bolt mellett elvileg egy iskola működött, így elég jó lehetett a bolt forgalma. Talán nagyapám is ebbe az iskolába járt...?

img_20190317_090249.jpg

UPDATE: Egy kedves kommentelő utánanézett, és a Fővárosi Közlöny 1934.08.31./40. száma alapján Klein Lajos vitte a boltot, akinek 64,22 pengő adótartozása volt. Kornai Richárd nevét a Papír és Írószer 1939.07.15./10. számában találta meg, ahol azon kereskedők között említik, akik bűnös módon szombat délután is kinyitottak.

54430447_10214026703927819_1889862378485448704_n.jpg

A füzetben a honfoglalástól kezdve jegyezték le szépen, vázlatosan a főbb történelmi eseményeket rengeteg képpel, vaktérképpel illusztrálva, Érdemes lenne alaposabban elemezni, mit tartottak fontosnak lejegyezni, beszkennelni az egészet - persze ez egy nagyobb munka... Egyelőre néhány kép, ízelítőül!

img_20190317_090159.jpg

img_20190317_090054.jpg

img_20190317_090116.jpg

img_20190317_085944.jpg

 

Tetszett a cikk? Kérdésed van? Csatlakozz FB-csoportomhoz, látogass el hivatalos FB-oldalamra vagy írj rám e-mailben

  

Forrás: tudasbazis.sulinet.hu, mek.oszk.hu

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr8614698490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.