Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Nagyapám történelemfüzete

2019. március 18. 12:30 - Szonday Szandra

img_20190317_085927.jpgMárcius 15-én általában nem csak a forradalom hősei, eseményei jutnak eszembe, hanem gyermekkorom ünnepei is. (Főleg, hogy manapság már inkább itthon, mindentől elvonulva töltjük a jeles napokat). Szeretek a magam módján emlékezni, aminek nem mindig vannak külső, látható jegyei - és az sem biztos, hogy ezek csak egy bizonyos napra korlátozódnak. Miért is kéne, hogy így legyen...? 

A minap például felnéztem a polcra, és a pillantásom egy kopott mappára esett, amiben édesanyám régi, egyetemi jegyzetei és géppel írott cikkei mellett egy szürke irka is lapult: apai nagyapám iskolai történelemfüzete. Levettem és kíváncsian belelapoztam, hátha találok benne jegyzeteket a szabadságharcról. Ahogy kinyitottam, rögtön Petőfi híres portréja nézett velem szembe: egy vékony, valahonnan kiollózott (?) kép, hátoldalán Petőfi kézírásával a Nemzeti dal.

Tovább
Szólj hozzá!

Thai masszőrnél jártunk

2019. március 07. 09:30 - Szonday Szandra

thaimassage.jpgNem, nem kell semmi "olyanra" gondolni. Habár filmek, sitcom-ok kedvelt kliséje a thai masszőrnél tett látogatás és az abból fakadó félreértések, most igazi, tradicionális gyógymasszázsról lesz szó "happy finish" nélkül. Ugyanis életemben először beültem egy thai lábmasszázsra - és nem bántam meg.

Azt tapasztaltam - de cáfoljatok meg, ha nem így van -, hogy a magyar emberek körében kevesen járnak masszőrhöz, legalábbis sem családom, sem ismerőseim, barátaim körében nem általános, hogy rendszeresen masszíroztatnák magukat. Noha egyre inkább elterjedőben vannak a wellnessek és egészségközpontok, valószínűleg nem vált ez még annyira kultúránk, életmódunk részévé, mint pl. a fürdőbe járás, szaunázás szokása az észak-európai országokban. Ennek persze lehetnek pénzügyi okai is: sokan valószínűleg drágának találják az alkalmankénti 5-10 ezer forintot, ami, valljuk be, egy átlagkeresettel rendelkező magyar embernek valóban nehezen engedhető meg havonta akár egy alkalommal is. Holott azt is látom, hogy legtöbben hasonló összegeket szórunk el gyorséttermekre, ebay-re, játékra, shoppingolásra, egy-egy húzósabb bulit nem is említve. Pedig az egészségünkre áldozni fontos lenne - vagy nem?

Tovább
Szólj hozzá!

Mindent anyámról - Egy színésznő sorsa

2019. február 24. 14:37 - Szonday Szandra

gal4.jpgÉdesanyám, Török Saci tíz évvel ezelőtt, február 21-én halt meg. Akik követik sorsomat, írásaimat, azok már némileg megismerhették történetét: küzdelmét a rákkal, az én betegségeimmel, művészetét. Néha felvillantottam egy-egy képet fiatalkorából (itt és itt), és sokszor megemlékeztem róla versekben, képekben - de ritkán írtam arról, honnan jött, hol nőtt fel, hogyan vált színésszé, pedig fiatalkora sem volt könnyebb, eseménytelenebb, mint a velem töltött idő. Most úgy gondoltam, mesélek az életéről - a kezdetektől.

Burokban született

Anya törzsgyökeres erzsébeti lány volt. Az Iskola utcában volt házuk, hátul hatalmas kerttel. (Sajnos később ezt a területet szanálták, akkor kaptak anyuék lakást a 8. kerületi lakótelepen, ott, ahol ma is élek.) Otthon született, a fáma szerint burokban - ám ez mégsem hozott szerencsét édesanyámnak. Anya családja ugyanis nem volt éppen idilli: édesapja szíjjal verte már azért is, ha nem aludt este időben; előfordult, hogy álmában levágta lánya göndör, szőke fürtjeit. A szülők hozzáállását jelezte, hogy '56-ban simán útnak indították a két kicsi lányt a romos Pesten, hogy szerezzenek kenyeret. Anya soha nem tudta elfelejteni az Üllői úton összeégett orosz katonák képét...

Tovább
2 komment

TIA - a stroke előszobája

2019. február 12. 13:54 - Szonday Szandra

Reméltem, hogy egy ideig nem kell orvosi témáról írnom, főleg nem a saját kórházi kalandjaimról, de ember tervez - Isten végez. A hétvége izgalmasra sikerült, csak nem úgy, ahogy gondoltam... Végül a szombat estémet a sürgősségin töltöttem, és filmnézés, punnyadás helyett újabb tapasztalatokkal gazdagodtam. 

Láthatatlan vonatok

Karinthy "Utazás a koponyám körül" c. írása jutott eszembe, amikor azt írta: "mint mikor a lokomotív kerekei lassan nekilódulnak, aztán hangosan zakatolni kezdenek, mellettünk szalad el a vonat, aztán továbbfut, a zakatolás halkul..." Hát, ez a rosszullét is olyan volt, mint amikor a semmiből berobog a gyorsvonat, aztán, mintha semmi nem történt volna, tovarobog, eltűnik, csak az ember feje zúg a hangos zakatolástól még egy ideig.

Tovább
Szólj hozzá!

Életünk kutyái

2019. február 08. 13:49 - Szonday Szandra

rokko6.jpgSzületésnapomra egyik barátnőm, Csuti, akivel gyerekként együtt töltöttük a nyarakat, általam sosem látott, régi fényképekkel lepett meg. Az egyik fotón lábamnál fekete kutya hentereg szélesen vigyorogva: Negró... Negivel együtt nőttem fel, első emlékképeim egyike, hogy nedves orrát bedugja a rácsos ágyamon. A második szavam a mama után az volt, hogy Negrrrrró - szépen megpörgetett r-betűkkel -, amitől apám annyira nem volt elájulva, de anyu csak nevetett, hát persze, a gyerek egész nap azt hallja, hogy Negró, gyere ide, menj oda.

Negró egy kis fekete spániel volt, de emlékeimben egy nagy, fekete, szőrös kutyaként él (hiszen én pici voltam), "aki" folyton mellettem strázsált; ha elindultam a kertből barikákat etetni a szomszéd telekre, visszaterelt, jelezte anyunak, ha sírtam, egyébként meg nyugis ebzet volt, csak néha rosszalkodott, pl. amikor - vadászkutya volt a lelkem - sz@rba hempergett, anya szerint azért, hogy a szarvasok azt higgyék, á, csak egy kupac sz@r jön, semmi vész. Minden sétáról hazahozott egy követ, amit csak az ajtóban volt hajlandó átadni, így csodás kőgyűjteményünk volt a teraszon. No meg imádott utánunk szökni, ha elmentünk, folyton figyelni kellett, nem fut-e a kocsi után, és toldozgatni a kerítést. Negi mellett tanultam meg először a kutyatartás rejtelmeit, hogy mekkora veszély a toklász és a bepállott fül, és imádtam, amikor tavasszal lenyírták a bundáját, és a nagy, mancsos szőrpamacsból egy pilinszka, ropilábú kutya lett.

Tovább
Szólj hozzá!

Szíves rekordok

2019. január 29. 14:11 - Szonday Szandra

Születésnapom, ill. szívműtétem egyéves évfordulója alkalmából rendeztem egy "Rebirth-partit", ahol barátaimat egy kis vetélkedővel leptem meg, természetesen szíves témakörben. A feladat az volt, hogy tippeljék meg a kérdésekre adható választ, és akinek a legközelebb esett a  tippje a helyes megoldáshoz, az kapott pontot. 10 kérdéssel készültem, most megosztom veletek is. Jó szórakozást!

1. Hány kádat töltene meg az a vérmennyiség, amit a szívünk egy nap alatt továbbít?

Ugyan egy embernek összesen 4-5 liternyi vére van, a szívünk naponta mégis több, mint 7570 liter folyadékot továbbít. Ekkora mennyiséggel közel 40 fürdőkádat lehetne megtölteni!

Tovább
Szólj hozzá!

Tüzeskedés a cirkuszban

2019. január 22. 14:29 - Szonday Szandra

Hatalmas fába vágta fejszéjét a Fővárosi Nagycirkusz: igazi tűzcirkuszt tűzött műsorra. Eddig számtalanszor rendeztek már vízicirkuszt és jégcirkuszt: ilyen előadás volt a Jégbe zárt cirkuszvilág - Antarktisz gyermekei (2017) és a Atlantic Flight - Nagy cirkuszi utazás (2018) is - utóbbihoz egy különleges, platós szerkezetet hozattak, amivel másodpercek alatt lehetett a víz alá vagy fölé emelni a "manézst". Ezek a műsorok is komoly technikai felkészültséget igényeltek, de közel sem annyit, mint a Főnix - Tűzcirkusz.

 

Egy kis cirkusztörténet

A cirkusz történelme során mindig is előszeretettel emelték be az újdonságokat a műsorba: így volt ez a villannyal, a biciklivel, a cinematográffal (mozival) is, hiszen a közönséget mindig is vonzották a technikai felfedezések - talán jobban is, mint manapság. (Valljuk be, ma már egyre kevésbé nyűgöznek le minket az újabb találmányok, hiszen hétköznapjaink tele vannak "csodákkal".) Nem volt ez másként a pirotechnikai eszközökkel sem. Elég, ha a tűznyelőkre gondolunk, akik a középkori vásárok, forgatagok megszokott figurái voltak. Kedvelt attrakció volt a görögtűz is, amit az ókor óta használtak hadászati célra (különösen Bizáncban). A  salétromnaftakénszurokégetett mészgyanta, kardamoniai pirit keverékét vízzel nem lehetett eloltani, rettegett fegyver volt, ugyanakkor rendkívül látványos is.

Tovább
Szólj hozzá!

Sült gesztenye, szolfézs, 15 forintos krémes

2019. január 19. 23:30 - Szonday Szandra

img_20181116_203927.jpgNem szeretem a gesztenyéket bevagdosni, pepecselős munka, de megéri, mert így itthon is tudok sütni gesztenyét; múltkor egy gesztenyefesztiválon mutatták, három oldalán kell egy-egy vágást ejteni, hogy tökéletes legyen.  Ma már minden valamirevaló közértben kapni egész télen, ha látok, mindig veszek 10-20 szemet, és reménykedem, hogy nem lesz a nagy része penészes. Fura, mert alapjáraton nem szeretem a gesztenyét, a pürével gyerekkorom óta ki lehetett üldözni a világból, sosem értettem a gesztenyés édesség-hívőket, főleg azt a gesztenyés túrórudi-szerűséget tartottam szentségtörésnek.

Tovább
Szólj hozzá!

Fóti kirándulás

2019. január 16. 20:20 - Szonday Szandra

fot01_1.jpgMi ugrik be legtöbbünknek, ha azt halljuk, Fót? Gyermekváros, filmforgatás, fröccs. Nekem a túra, első randik, ünnepek. Kirándulás a Somlyó-hegyen és egy kis helytörténet.

Hétfőn nagy kirándulást tettünk Fótra. Miért éppen oda? Viktor családjának ott volt nyaralója, ott töltötte gyerekként, fiatalként a nyarakat. A házikót már eladták, de Viktor szíve mindig visszahúz, szereti a környéket, a hegyeket, és valóban gyönyörű a hely. Amikor összejöttünk, ilyenkor, január környékén, első randijaink egyikén is ide, a Somlyó-hegyre hozott fel. Sötét volt, havas foltok tarkították a hegyoldalt, de nagyon hangulatos volt. Viktor örült, hogy olyan párra talált, aki szintén a természet szerelmese, nem riad vissza egy kis emelkedőtől, sártól. Később is gyakran fölmentünk, olykor CD-n zenét vittünk magunkkal (akkor még csak mezei hordozható lejátszónk volt, semmi okostelefon meg Spotify)  és a hegytetőn ülve, holdfényben Beethovent vagy Jean Michel Jarre-t hallgattunk. Családi ünnepeken is gyakran kirándulunk ide, hogy a Fáy-présházban költsünk el egy finom ebédet.

Tovább
2 komment

Szülinapok a 80-90-es években

2019. január 05. 20:19 - Szonday Szandra

Te hogy ünnepelted?

49710275_10210803599364945_1394509334787915776_n.jpgMa van a szülinapom, és párom igazán nagy meglepetést szerzett, amikor egy kis tortácskával állt elém. Tényleg nem számítottam rá, felnőttként ritkán kaptam tortát. Amíg az ember gyerek, és - szerencsés esetben - a kisiskolások átlagos mindennapjait éli, addig szinte kötelező tartozéka az ünneplésnek a rendes otthoni szülinapi zsúr.

Legalábbis az én gyerekkoromban még otthon partiztunk; nem voltak játszóházak, és a McDonald's is épp csak bontogatni kezdte szárnyait Magyarországon, így a mekis szülinapok is csak valamikor a 90-es évek végén terjedtek el. Sőt, ma már munkahelyemen, a cirkuszban is lehet szülinapozni. Mekkora buli lehet!

Tovább
5 komment