Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Gyereknap a Vidámparkban egykor...

2020. június 06. 19:31 - Szonday Szandra


raketa-vidampark.jpgFurcsa, de visszagondolva nem sok emlékem maradt a gyereknapokról. Nem rémlik, hogy különösen nagy feneket kerítettek volna ennek szüleim (noha egykeként eléggé elkényeztettek), de nem is maradt bennem hiányérzet. A gyereknapi programot inkább családi barátnőnk vállalta magára, aki amolyan pót-keresztanya szerepet játszott. Ő vitt el kétszer is a budapesti Vidámparkba - ahonnan azonban vegyes érzésekkel távoztam.

Például mert az Üveglabirintusban egy gyerek durván hátba lökött, és amikor pár méterre megpillantottam "keresztanyámat", és oda akartam hozzá futni, gyönyörűen nekiszaladtam az üvegnek - ami köztünk állt...

Mindez még a 90-es évek elején volt. Azután többet nem jártam a Vidámparkban; egyetemista barátaim még időnként dolgoztak ott diákmelóban, irányítgatták az Elvarázsolt kastély szerkentyűit, amíg be nem zárt. De már gyerekként is éreztem a hely megkopottságát, és kevés olyan játék volt, amit igazán élveztem.

A Vidámpark azelőtt egyébként Angolparkként működött. Erről először a Tanú című film ikonikus jelenetéből értesültem, amikor Pelikán József, frissen kinevezett igazgatóként ünnepélyesen átnevezi a helyet: "Miért angol? Mért nem Vidámpark vagy Viccpark?" Mire Virág elvtárs: "Angolpark? Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába? Egy frászt!"

Részlet Bacsó Péter A tanú c. filmből, nfi.hu

És ha nem is pontosan így történt a névváltoztatás, Vidámparkot valóban az egykori vurstli és az Angolpark területein hozták létre 1950-ben a moszkvai Gorkij Park mintájára. Sőt, a film az akkori "üzletpolitikát" is jogosan parodizálta: ugyanis akkoriban az osztályidegennek és burzsoának nevezett szórakoztatást el akarták tüntetni, ennek jegyében pedig néhány attrakció dekorációját ideológiai szempontokhoz igazították.

Később a cirkusztörténeti kutatásaim kapcsán tudtam meg többet a Vidámparkról, hiszen, ahogy a Fővárosi Nagycirkusz, úgy a Vidámpark is szorosan kötődik a Városliget történetéhez. Ha most visszarepülhetnénk az 1890-es évekbe, valószínűleg nehezen igazodnánk ki a ligetben: olyan szimbolikus épületeket, mint a Széchenyi Gyógyfürdő vagy a Vajdahunyadvára, bizony hiába keresnénk.

Akrobaták a ligeti arénában. Háttérben a vurstli óriáskereke és mutatványos bódék 1919-ben (FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Akkor még a frissen megnyitott Nagycirkusz az állatkert területén volt (csak 1908-ban helyezték át a jelenlegi helyre), a Vidámpark helyett az Ős-Budavára nevű szórakoztató komplexumot találnánk, ami a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódóan, az Ezredéves Kiállítás részeként nyílt meg 1896-ban, és ahol a középkori Budát idézték meg statisztákkal, korhű díszletekkel, épületekkel. Számtalan vendéglő, színház, sörkert várta a budapesti polgárokat, és persze a vurstli, a mutatványos körzet. Körhinta, a gumibőrű ember, bonctani kiállítás, panoráma, állatidomárok, vándorcirkuszok, Liliputi falu, céllövölde - minden volt.

Kezdetek

Noha az Ős-Budavára eleinte nagy siker volt, később veszteségesnek bizonyult az üzlet, tulajdonosa, Friedmann Adolf újabb vállalkozásba kezdett, és a szomszédos területen megnyitotta az Amerikai Parkot, ami inkább felnőtteket várt vendéglővel, varietével, kisszínpaddal. Aztán ez is hamar becsődölt, ekkor vette át a bérleti jogot a bajor Kurt Meinhardt és családja, és a területen egy nagyszabású vidámpark építésébe fogtak, ami rohamosan fejlődött. Ez független volt a Vurstlitól, és inkább a tehetős középosztály kereste fel - nem volt olcsó mulatság. A megnyitáskor már létezett az Amerikai Magasvasút (a Hullámvasút elődje), a Csodakerék és az Elvarázsolt Kastély is. A gazdasági világválság ellenére a park tovább gyarapodott, megépült a ma ismert Hullámvasút, a Sikló, a Ródli, a Csodacsónak (Mesecsónak), az újabb Elvarázsolt Kastély, a Kanyargó, a későbbi Viharvasút, az első dodzsem és a gőzmozdonyos kisvasút is.

90-es évek

A Vidámpark és a Városliget gazdag történetét még sokáig lehetne részletezni; én inkább megosztok még pár fotót, emléket, és arra biztatok mindenkit, tegyen hasonlóképp!

Mint említettem, leginkább a Rakéta és az Üveglabirintus hagyott bennem mély nyomot, de kedvencem vitathatatlanul a Hullámvasút volt. Nem volt olyan rémisztő, mint az amerikai filmekben látott társai, de izgalmas volt - nekem épp megfelelt. Akkor már nem működött a Ciklon: akkoriban az a pletyka járta, hogy baleset történt rajta, meghalt valaki, de valójában csak lejárt az élettartama. Én annyira nem bántam.

Az Óriáskereket is szerettem, és nagyon sajnálom, hogy ma már nem működik. Deák téri testvérét még nem próbáltam, de azt gondolom, a városligeti panoráma összehasonlíthatatlanul szebb lehetett egykor. Itt is készült fotó, máris mutatom!

vidampark-oriaskerek.jpg

Akkoriban többszemélyes gondolák vitték az utasokat, amit körbe lehetett forgatni egy kerékkel. A biztonsági körülmények láttán ma biztosan sok szakember felszisszenne... Egyébként az Óriáskerék sorsa is elég érdekes: eladták, így Indiában forgott tovább... 

Érdekes, az Elvarázsolt kastélyról nem maradtak emlékeim. Vagy nem jártam benne soha (amit kétlek), vagy túl pici voltam akkor. Egy nagy forgó hordó rémlik csak - ha egyáltalán valóban volt ilyen. Majdnem elfelejtettem írni, hogy akkoriban minden játéknál külön kellett fizetni, így gyereknapon is volt egy "keretem", amiből gazdálkodhattam. Választanom kellett, mire hányszor akarok felülni, így elképzelhető, hogy a kastély is így maradt ki.

Valljuk be, a dodzsem leginkább az apukák kedvence volt. Én legalábbis nem rajongtam érte, utáltam, hogy mindenki nekünk akar jönni poénból. Persze mások szerint pont ez volt a lényeg. Azért egy kép ott is készült.

vidampark-dodzsem.jpg

Utóirat

A gyereknapi kirándulások után többet nem jártam a Vidámparkban, bár bezárása előtt jó lett volna kicsit nosztalgiázni. Sajnálom, hogy így elszaladt felette az idő, a riválisokkal (játszóházak, kalandparkok és persze a virtuális "játszóterek") nehéz volt tartani a tempót, és az Állatkert is terjeszkedni kívánt (pontosabban visszaigényelte a korábban hozzá tartozó területeket.) Akárhogy is, én szívesebben látok egy belvárosi parkban felújított, szép vidámparki játékokat, mint egy nehezen beszuszakolt állatkertet. Tudom, az állatkert is műemlék, az egyik legkorábbi városligeti történeti hely, azonban minden igyekezet ellenére sem tartom ideálisnak az állatok számára. Lehet sakkozgatni, de akkora terület sosem jut majd az állatok számára, mint amekkora egy külvárosi területen, a város környékén lehetne. 

Zum Beispiel nekem sokkal jobban tetszik az, amivel németországi gyógykezelésem alatt találkoztam. A műtét előtt, amíg csak a vizsgálatok folytak, kirándultunk egyet anyuval Karlsruheba (amelynek gyermekklinikáján aztán feküdtem is két hétig). Ellátogattunk a városi parkba is, ami kicsit hasonlított a Városligetre azzal a különbséggel, hogy sokkal "lazább", tágasabb volt. Egyszerre volt park, állatkert és vidámpark - mindenből egy kicsit. De nem volt sem játékokkal, sem ketrecekkel vagy épületekkel telezsúfolva, ehelyett volt például csónakázótó, az állatok többsége (majmok, madarak) szabadon mászkáltak. Emellett ma is számos tematikus kert és tavi színpad várja a látogatókat. (Sajnos a költözés miatt most nem tudok képet mutatni.)

Noch bis zum 3. Oktober können Zoogäste über Stadtgarten- und Schwanensee mit den Gondolettas fahren. "Gondoletta" - Zoologischer Stadtgarten Karlsruhe, wochenblatt-reporter.de 

Tetszett a cikk? Kérdésed van?

Látogass el hivatalos FB-oldalamra, csatlakozz FB-csoportomhoz,  vagy írj rám e-mailben!

Instán is megtalálsz: @szondayszandra 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr9515730968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása