Hát itt vagyok, és minden jel arra mutat, hogy holnap végre megtörténik, aminek meg kell történnie: megműtenek. (Persze, az ember ennyi idő után már tényleg nem mer semmi biztosat mondani.) Kijöttem a kórteremből, hogy szobatársaim tudjanak aludni, és most itt pötyögök, egy apró asztalnál a folyosó egy szecessziós üvegajtókkal elhatárolt kis helyiségében, ahová az orvosok szoktak betegeikkel leülni beszélni (ahogy azt ma is tette velem Szabolcs professzor). Éppen ezért az elírásokért, félreütésekért előre is elnézést kérek: csupán az okostelefonom és egy aprócska bluetooth-billentyűzet van segítségemre a blogolásban, és időm, erőm sincs már sok.



Szóval végre itt vagyok. Nem igazán izgulok: tegnap is inkább csak "megszokásból" vettem be este egy Xanaxot. Annyit vártam már, hogy teljesen elfásultam a dologba, és talán az agyam is igyekszik elkerülni, hogy negatív dolgokon őrlődjek. Nem sokat aludtam, talán 3 órát, de bevallom, inkább bevállaltam a kevés pihenést, és inkább ragaszkodtam a mindennapi rutinomhoz (este hajmosás, számtógépezés, éjféli vacsi, stb.), minthogy stenkeljem magam a korai lefekvéssel, idegeskedéssel. Gondoltam, majd úgyis pihenek bent eleget....

Nem így lett, az előző alkalommal ellentétben hamar kaptam ágyat (úgy szóltak rám, mostmár öltözzek át, és játszak kórházasdit), aztán csak kapkodtam a fejem. Vizsgálatok, kéérdőívek, orvosok sora... Megnézett magának (és szemrevételezte tetkóimat) a Szabolcs professzor mellett segédkező doki, aztán maga Szabolcs prof, és később a két anesztes is ágyamhoz járult. 

Szabolcs professzorral hosszan elbeszélgettünk. Sokmindent elmondott, amit már korábban is (mi a Bentall-eljárás, miért kell műbillentyű, stb.), de újdonságokat is megtudtam. Pl. hogy az egyik legnagyobb kockázatot a mellkasom felnyitása jelenti, mivel a szívem másként helyezkedik el, mint normális esetben, és vigyázniuk kell, hogy nehogy megsértsék a szívet. Ezért a combartériámat előzetesen kipreparálják, és rákötnek a szívmotorra, hogy megelőzzék a bajt. (A szívmotort közvetlenül a szívnél szokták "bekötni".) A Bentall-műtét miatt nem aggódott a prof, természetesen ő is a műtét utáni időszakot tartja kritikusnak. De sok pozitív esetet mesélt, és más választásom nem nagyon van. Ha nem műtenek meg, akkor 1-2 éven belül kampec. Ha elszakad az aorta, az én állapotomban nem élnék túl egy akut műtétet. Azt is elmondta, sajnos azért kellett annyiszor halasztani a műtétet, mert nekem jóval nehezebb volt időpontot találni úgy, hogy hosszabb ideig leszek intenzíven.

Azzal bűcsűzott a folyosón, hogy reggel itt lesz. "Én is!" - feleltem, és ekkor végre elnevette magát. Aztán még megkért, hogy hadd ellenőrizzen még valamit a mellkasomon,. "Csak tessék" mondtam, és bekukucskált a pólóm alá felülről, miközben próbáltam visszafojtani a nevetést. 

Az altatóorvosokkal való találkám már nem volt ennyire vidám. Bíztatás helyett inkább igyekeztek lelohasztani optimizmusomat, hogy ugye tisztában vagyok azzal, hogy milyen rossz a tüdőm, és min. egy hét, ha kell, külső, oxigenizáló szívmotorra kötnek, stb... Annál azért sajnos jóval többet átéltem, hogy tudjam, mivel jár ez az egész. Azért egy poénnal még őket is sikerült megmosolyogtatnom. Mondtam, majd szépen mindent megírok. Na de a szép dolgokat kell megírni, mondták, mire én: Ugyan, a szakítós versek a legjobbak. Ezen felkacagott a még aggodalmas, komoly anesztesem is. Persze még mindig jobb, ha őszinte és realista, mintha elbagatellizálná a dolgot, vagy hiú reményekkel táplálna.

Lassan zárom soraim... Sokat tudnék még Írni a mai napról, de akkor tényleg ébren várnám meg a reggelt... Aműgy már megkaptam az ukázt, fél 6-kor fürdés, fertőtlenítés, kis hátulkötős hálóing, túlélőcsomag... 7-re jön Viktor és segédkezik.

A helyem jó, a légkör nagyon nyugodt, és még az sem zavaró, hogy 6-an vagyunk a szobában. Ketten már túl a műtéten, a többiek még várnak, de napok óta halasztgatják az operációkat. Ma még ehettem is, mákostészta volt a menü, úgyhogy egy  szavam nem lehet. És még itt is járt a Mikulás, kaptam szaloncukrot. 

Tényleg megyek, a billentyűzetem is feladta...

Köszönöm a sok támogatást, vigyazzatok magatokra, és szorítsatok! Remélem, hamarosan jelentkezem!