Hétfőn hosszú, fáradságos, de izgalmas napot töltöttem a Központi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében kollégámmal, Emivel. Ma már ritkán járok ide, ahol egyetemista koromban anno szinte bent laktam, szóval kicsit furcsa érzés látni a sok diákot, akik a vizsgaidőszak kezdetével ellepték az olvasótermeket. Ilyenkor elkap a nosztalgia, beugranak az emlékképek: vadászat az utolsó könyvpéldányokra; órákig tartó görnyedés a jegyzetek felett; várakozás a fénymásolóra, ami biztos, hogy akkor romlott el, amikor te kerültél sorra; összerezzenés a 8 órai zárást bejelentő hangosbemondó figyelmeztetésére; cipekedés a nehéz könyvekkel haza... Bevallom, utáltam, így némi megkönnyebbülést jelentett, hogy most kutatni mentem, és nem tanulni, noha nem volt kevésbé megterhelő a dolog.
Emi régi ismerőse, a gyűjtemény vezetője fogadott minket, még rám is emlékeztek, hiszen 2012-ben már voltam itt hasonló célból. (Akkor egy nagy cirkuszi albumhoz gyűjtöttem anyagot.) Kaptunk két nagy kutatóasztalt a terem közepén, kipakolták nekünk a régi kartondobozokat, és nekiláttunk.
Idén ünnepli a Fővárosi Nagycirkusz 130. születésnapját, melynek alkalmából történeti kiállítás nyílik június 27-én. 130 évvel ezelőtt ezen a napon nyitotta meg kapuit a Fővárosi Nagycirkusz eredeti épülete, Magyarország első és egyetlen kőcirkusza Wulff Ede holland-német cirkuszigazgató vezetésével.
Azóta a cirkusz számtalan változáson ment keresztül, új épületet kapott, magyar artisták generációi, nemzetközileg ismert cirkuszi sztárok kezdték itt pályafutásukat, és térnek vissza rendszeresen a porondra.
Legyen Ön is részese a kiállításnak! - Cirkuszi emlékeket gyűjtünk!
Kiállításunkhoz cirkuszi tárgyi emlékeket, személyes történeteket gyűjtünk. Olyan felajánlásokat várunk, amelyek valamilyen módon kötődnek a Fővárosi Nagycirkuszhoz. A tárgy lehet dokumentum (régi plakát, fotó, jegy, stb.), rekvizit, különleges, előadáshoz, artistához, zsonglőrhöz kötődő emlék, stb.
Jelentkezés: 130@maciva.hu
Nem volt egyszerű, borítékokból elővenni a törékeny, régi dokumentumokat, beazonosítani, mi micsoda, kell-e, különválogatni... Néha extázisba estünk, ha valamilyen különösen régi vagy szép grafikájú anyag került a kezünkbe, és néha érdekes, ma furának tűnő dolgok is előkerültek. Találtunk pl. régi táviratokat, az egyikben arról ad hírt egy idomár, hogy 5 oroszlánjával és 6 tigrisével sikeresen megérkezett Prágából. A Fényes Cirkusz apró műsorfüzetének utolsó oldalain ez állt: "Ha előadás közben telefonhívást vár (orvos stb.) kérem a pénztárnál vagy a jegyszedőnél nevét és helyének megjelölését közölni." - ugye, milyen fura ezt a mobiltelefonok korában olvasni?
Volt olyan műsorlap, ami szinte hártyavékonyságúra kopott - ezt már restaurátorok felkasírozták, de még így is alig mertünk hozzányúlni. Elképesztő volt látni, hogy a régi technikai lehetőségek, a fekete-fehér fotók dacára olykor milyen gazdag, látványos prospektusokat készítettek egy-egy cirkusz hazai vendégszerepléséről. Barnum cirkuszának műsorfüzetei mindig elvarázsolnak hihetetlenül gazdag és aprólékos illusztrációival, pedig abban fotó sem szerepelt (az egyik legnagyobb amerikai cirkusz 1901-ben járt Budapesten.) Az egyik kedvencem pedig egy fókát ölelő bohóc-sellőlány lett a varsó cirkusz programfüzetén - ma már ritkán látni ilyen szép és kedves cirkuszi plakátokat.
1904-től Beketow Mátyás lett a nagycirkusz igazgatója. Kisebb megszakításokkal 1929-ig vezette a cirkuszt.
Ma már megmosolyogtató, és egyben szomorú is volt látni, hogy 1948 után a művészi, cirkuszi életre is mekkora nyomással volt a politika, a Magyar Cirkusz és Varieté Pártszervezetének 1968-as meghívóján például ez állt: "Szeretettel meghívjuk Önt a NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 51. ÉVFORDULÓJA, AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM 50. ÉVFORDULÓJA és a KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJA MEGALAKULÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJA alkalmából rendezendő, műsorral egybekötött ÜNNEPSÉGÜNKRE" (Emellett persze számos egyéb, nem cirkuszi műsorfüzet és meghívó is kezembe akadt, ahol számtalan formában adták elő a Sztálint éltető verseket, dalokat.)
Persze sokáig nem bámészkodhattunk, rengeteg anyagot kellett átnyálazni, és ezek profi beszkennelése, kiválogatása még csak később következik. Mondanom sem kell, estére alig láttunk - otthon nem kellett altatni...
Ne feledjétek, ha otthon akad valahol hasonló, régi emléketek, jelentkezzetek, osszátok meg, hogy ti is a kiállítás részesei lehessetek! Csináljunk együtt történelmet!
Fotóitokat nekem vagy a 130@maciva.hu címre küldhetitek! Részletek a Fővárosi Nagycirkusz honlapján és Facebook-on!
(Képek: fnc.hu, montazsmagazin.hu)
