Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Autósmozi, pufi kuki, szotyola

2019. november 10. 14:56 - Szonday Szandra

5711702_be5f09c80ddfbfc5fb03d09309dcf18b_wm.jpgMa beugrottunk a közértbe, hogy kellő mennyiségű pirított tökmaggal tartsam kordában rágcsa-függőségemet. Tökmagot nem találtam, otthon süthető burgonyaszirmot viszont igen, ami, mint a madeleine-keksz, gyerekkori emlékek dominósorát indította el agyamban, hogy kellő képzavarral éljek. Le is csaptam rá, mint tyúk a takonyra, hogy itthon felülhessek a nosztalgiavonatra.

Ez még az a korszak volt a rendszerváltás körül, amikor nem terjedtek el az ilyen-olyan chipsek, talán csak a Chio volt a piacon, jó drágán, szóval inkább a ropit, a zizit, meg a sós pufi kukit toltuk, meg a magyar gyártmányú burgonyaszirmokat, amiket ma előszeretettel igyekeznek lekoppintani a nagy márkák. Ja, és el ne feledkezzek a szotyiról: akkoriban az is kedvelt nasi volt, én mindenhol rágtam, persze rendes gyerek voltam, nem köpködtem szét a héjakat, helyette illedelmesen a zsebembe gyűjtöttem, így azok mindig tele voltak maggal - anyám nagy örömére. Egy lakótelepi boltban elég olcsón szereztem anyagot, 15 Ft volt zacskója, ezért egy idő után a suliban is én terítettem a szotyit, reggelenként iskolába menet felvásároltam a készletet, és óra előtt kiosztottam, aztán rágtuk a magot óra alatt is, trükkösen, ügyesen, hogy a tanárok észre ne vegyék, mint a Pál utcai fiúk a gittet - tele volt a pad szotyihéjjal.

f8429749fb23cb7a142644cc92aeed50.jpg

Visszatérve a burgonyasziromra, anyu örült, amikor felfedezte eme termékújdonságot a piacon, mert így otthon készíthetett nekem valami trendit, ahogy a pizzákat és hamburgereket is megpróbálta ottho rekonstruálni, ha másból nem, löncshúsból, ketchuppal és csemegeubival. Nem volt az a McDonald's-os ízhatás, de értékeltem anya törekvését, és ma is visszasírom a sajtszagú reggeleget.

covers_3805.jpgBurgonyaszirmot leginkább akkor sütött, ha autósmoziba mentünk, mert volt ilyen is itt, Délegyházán. A régi sportpályán működött, a vászon helye talán még most is megvan. A heti műsort kiragaszolták a környék villanyoszlopaira, minden estére jutott film. Igazából mindegy volt, mi ment, megnéztük: Cliffhanger, Örömapa, Oscar, Dől a lé, A sárkány - Bruce Lee, Kipurcant a bébicsősz... 

A szülők szövetkeztek, és 2-3 kocsiba összenyaláboltak minket, gyerekeket. Otthon mindenki rákészült a dologra, anya a nagyméretű alumínium sütidobozt rakta teli frissen sült burgonyaszirommal - gyerekként imádtam nézni, ahogy a pici izékből puff! nagy izé lesz. Aztán anya még megbolondította a cuccot valami fújós fűszerspay-jel, ami akkor nagyon modern cucc volt.

Persze a belépőn mindenki spórolni próbált, mi gyerekek nagyon élveztük a dolgot, mert volt, aki bevállalta, hogy a csomagtartóba bújik vagy a műszerfal alá, más gyereket benyomtunk az ülések közé, mintha pici lenne, mert 6 éven aluliaknak ingyenes volt a belépő. A kapu után aztán kisereglettünk a kocsiból, de akkor már mindegy volt, kipakoltuk a kempingszékeket, pokrócot, zabálnivalókat, és élveztük a nyári estét. Volt, hogy a kutyánk is velünk tartott, igaz, annyira nem csipázta a dolgot, és mi sem, mert folyton ugatta a hatalmas képernyőt.

A mozi sajnos egy idő után megszűnt, pedig imádtuk, egyáltalán, az autósmozi, mint műfaj eléggé kikopott, helyüket átvették a multiplex csodák. Azóta csak két szabadtéri moziban voltam, azokban is jó régen, és igazából kertmoziról volt szó: egyszer apu vitt el minket egy Bud Spencer-Terence Hill ópuszra, egyszer pedig valami táborban fizettek be minket, gyerekeket - épp a Toy STory első része volt műsoron. Azért még reménykedem, hogy egyszer eljutok egy autós moziba, mert most mintha újból divatba jönne.

126185.jpg

A szentendrei autósmozi reklámja, 1984 (Fortepan/Bauer Sándor)

Az első autósmozi egyébként 1933. június 6-án nyílt meg New Jerseyben, és hamar az amerikai popkultúra szerves része lett. Valódi  szimbólummá vált, hiszen két tipikus amerikai dolgot egyesített: az autót és a mozit. Egy darabka Hollywood volt jó adag szabadságérzettel és romantikával megpakolva.

Lana Del Rey Doin' Time című számának klipjável idézi fel a legendás korszakot:

Mintegy 4000 mozi működött országszerte, a fiatalok kedvelt találkahelye volt, ahol szülői felügyelet nélkül lehetet randizni, csókolózni, cigizni a sötétben. Aztán jöttek a 70--80-as évek, a kábeltévé korszaka, és az autós filmvetítők korszaka leáldozott. Mára kb. 350 maradt belőlük.

Ti voltatok valaha autós moziban? Osszátok meg élményeiteket kommentben!

 

 

További képek forrása:

https://index.hu/mindekozben/poszt/2014/03/18/ilyenek_voltak_az_autos_mozik_az_1960-as_evek_amerikajaban/

https://konyhalal.cafeblog.hu/2015/01/11/ezeket-ettuk-a-80-as-evekben-2-resz/

https://snitt.hu/filmek/cliffhanger-fuggo-jatszma-1993

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr9715300090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.