Eddig sok mindenről írtam már: betegségemről, műtét előtti és utáni életemről, művészekről, orvostudományról - csak arról nem, ami tulajdonképpen a szakmám. Ugyanis cirkuszkutató (is) vagyok, és jelenleg a Fővárosi Nagycirkusz tudományos munkatársaként dolgozom. Nemrég egy újabb feladatot kaptam, felkutatni Európa megsemmisült cirkuszépületeit, így úgy gondoltam, megosztok veletek néhány érdekességet ezzel kapcsolatban, és egyben elindítom cirkusztörténeti sorozatomat is. (A képen a Fővárosi Nagy Cirkusz eredeti épülete, a Beketow cirkusz az 1900-as években)
A modern cirkusz születése
Ha manapság meghalljuk a cirkusz szót, többnyire mindenkinek egy nagy, fehér-piros csíkos sátras vándorcirkusz ugrik be, artistákkal, állatidomárokkal és persze az elmaradhatatlan bohócokkal. Pedig a "modern" cirkusz története során rengeteget változott, és valószínűleg döbbenten néznénk, milyen műsorszámok, művészek, mutatványosok fordultak meg a porondon és annak környékén. Ugyanígy, ma már kevesen tudják, hogy a sátor használata a cirkusz megszületése után jóval később jelent meg.
250 éve, 1768-ban született a modern cirkusz, ekkor nyitotta meg lovardáját egy leszerelt lovaskapitány, Philip Astley Londonban. Eleinte reklámozás céljából mutatott be lovastrükköket, majd, miután a bemutatóknak sikere lett, a lovasok mellé zenekart, erőművészeket, kötéltáncosokat, állatidomárokat szerződtetett, és a lovardát is folyamatosan bővítette, átépítette. Kör alakú porondot alakított ki, lelátót emelt, később pedig tetőt is húzott a porond fölé. Astley-nek sok követője akadt, gombamód szaporodtak a társulatok és cirkuszépületek, amik akkoriban sokkal inkább hasonlítottak mini operaházakra, mint cirkuszokra: gyönyörű páholyok, cirádás díszítések, csillárok fogadták a látogatókat, akik között az arisztokrácia tagjai is megfordultak. Egy-egy híres cirkusznak királyi pártfogója is akadt. Ezekben az épületekben nem volt ritka a porondhoz kapcsolódó színpad sem, így egyszerre több helyen is zajlottak az események: előszeretettel mutattak be pantomim előadásokat, ahol hatalmas statisztéria és lovascsapat segítségével játszottak újra pl. egy-egy csatát.
Astley cirkusza 1777-ben
Astley cirkusza az átépítést követően (1780-as évek). Műsoron a III. Richard adaptációja.
Egy amerikai cirkuszigazgató, Seth B. Howes haszált először ponyvasátrat, melyben csupán pár száz embert tudtak leültetni. Kerek formája alapján "round top"-nak nevezték. Egy amerikai társulat (Richard Sand cirkusza) mutatta be először Európában, pontosabban Liverpoolban az 1840-es években ("a splendid and novel Pavilion, made after an entirely new style"). Sand 3-4 évig turnézott Angliában, és nyomában a sátor használata hamar elterjedt.
A Sanger's cirkusz "big top"-ja 1900 körül. Ebbe már több ezer ember fért el. A cirkuszsátornak több elnevezése is használatos a szakmában, pl. chapiteau (francia) és tent (angol).
Addig tehát a vándorcirkuszok szabadtéren, egy elkerített részen (arénában), színházban (vásárok idején a színházak szívesen fogadtak artista fellépőket, hogy bevonzzák a nézőket), hordozható deszkaépületben, vagy állandó (kő)cirkuszban léptek fel. Ilyen épületekből rengeteg volt a 18-19. században, egy-egy híres cirkuszigazgató vagy dinasztia egyszerre több épületet is birtokolt Európa-szerte, de sajnos sokuk elpusztult. Gyakoriak voltak a tűzesetek, hiszen akkoriban még nem villannyal világítottak, és szinte minden fából volt (az impregnált vászon is jóval később vált elérhetővé). Astley cirkusza is többször leégett. Persze a háború sem kímélte meg a cirkuszokat.
Ebből a szempontból szerencsés a magyar helyzet: a Fővárosi Nagycirkusz eredeti épülete, mely 1889-ben nyitott meg, több tulajdonosváltást is túlélt, és a háború okozta károkat (bombatámadás, a fa elemek eltüzelése, a helyiség katonai célra való használata) is hamar kijavították, így 1945 májusában már új műsorral várta a közönséget. 1966-ban ugyan lebontották, de helyére az akkori kor igényeinek megfelelő, modern épületet emeltek (pl. csatlakozott hozzá szállóépület a vendégartisták számára). A Fővárosi Nagycirkusz ma is Közép-Európa egyik kiemelkedő kőcirkuszának számít, noha már tervezik egy nagyobb cirkuszi komplexum megépítését.
Másik gyönyörű példa a párizsi "Téli Cirkusz" (Cirque d'Hiver), mely 1852-ben épült (akkor még Cirque Napoleon néven működött). Itt mutatta be egy fiatal tornász, Jules Léotard találmányát, a trapézt 1859-ben. Az 1930-as évektől a Bouglione-család vezeti. Arról is híres, hogy 1956-ban itt forgatták a híres Trapéz című filmet Gina Lollobrigida, Burt Lancester és Tony Curtis szereplésével. A film egy generáció számára vált kultikus alkotássá.
Jules Léotard bemutatja találmányát. Eleinte a trapézokat igen alacsonyan függesztették fel,és a mutatvány annyiból állt, hogy Léotard egyik trapézról a másikra lendült át
Cirque d'Hiver, az "ékszerdoboz". A 2000-es években felújították az épületet. (2015, circustalk.com)
Tehát nagyon kevés cirkuszépület maradt fenn a 20. századra. (Néhány szerencsésebb épületet megőriztek, de nem cirkuszként, hanem kulturális befogadótérként használják, ilyen pl. a Cirkusbygningen Koppenhágában.)
Amiket már nem láthatunk
Baroccaldi cirkusza
A Fővárosi Nagycirkusz mellett, a Városligetben volt egy másik cirkusz is, melynek műsorain több generáció nőtt föl, és rengeteg kiváló magyar artista is itt kezdte pályafutását. Ez egy hazánkban megtelepedett olasz artista, Giuseppe Baroccaldi deszka- és ponyvacirkusza volt, mely 1871-től egészen 1944-es lebontásáig működött (később Jancsi Aréna és Néparéna néven.) Egyik képén még Aba-Novák Vilmos is megörökítette.
A városligeti deszkacirkusz fényképen és Aba-Novák festményén (ligetbudapest.reblog.hu)
Busch Circus-Roland, Németország, Berlin
1891-ben a híres Busch-dinasztia alapítója, Paul Busch áttette székhelyét Hamburgba, ahol kőcirkuszt nyitott (Hamburg-Altona) , majd 1895. október 24-én megnyitotta híres cirkuszát Berlinben is. Az épületet (melyet később lánya, Paula Busch igazgatott) 1937-ben a város átépítése miatt lebontották. (Állítólag Albert Speer ígéretet tett egy új cirkuszépület létrehozására, de ez a háború miatt valószínűleg nem valósult meg.)
A Busch-cirkusz 1900 körül
A Busch-cirkusz alaprajza
Circus Sarrasani, Németország, Drezda
1910-ben Hans-Stosch Sarrasani megbízást kapott egy állandó cirkusz megépítésére Drezdában (Königin Carola Platz), mely nem csak cirkuszi műsorok bemutatására, hanem vendéglátásra, koncertekre, stb. is alkalmas. Az épületet Max Littman tervezte. Akkoriban Európa legnagyobb és legmodernebb cirkuszaként hirdették. 1945-ben a szőnyegbombázásokban az épület elpusztult és nem építették újjá.
Alhambra, Belgium, Brüsszel
A Theatre du Cirque 1845-ben épült (a jelengi Boulevard Emile Jacqmain-on). 1874-ben díszes oromzatot kapott (építész: Jean-Pierre Cluysenaar), melyen Rodin szobrai is helyet kaptak. Ekkor nevezték át Alhambrára. Rendszeresen adott helyet cirkuszoknak, revüknek, koncerteknek, míg 1957-ben be nem zárták. 1977-ben biztonsági okokból lebontották az épületet.
Az Alhambra egy levelezőlapon, 1904 (theculturetrip.com)
Teatre Circ Olympia, Spanyolország, Barcelona
1924-ben megnyílt Barcelona első állandó cirkusza, a Teatre Circ Olympia, de sajnos nem sokáig működött: 1946-ban bezárt, 1947-ben vasszerkezete miatt szétbontották. Kép is kevés maradt fenn róla.
A keleti blokk cirkuszai
Az orosz cirkuszművészet több évszázadra teint vissza. Azonban az 1917-es forradalomban hatalomra kerülő kommunisták a cirkuszban az ideális "népművészetet" látták, és ezért minden anyagi, szellemi támogatást megadtak. Az 1920-as években tucatszám épültek a kőcirkuszok a Szovjetunió területén, a világon egyedülálló módon megnyílt az első állami artistaképző intézet és a cirkuszmúzeum is. Mindez hatalmas lökést adott a szovjet cirkuszművészetnek, melynek hatása máig érezhető: az orosz artisták mindig az élvonalban vannak, különösen hatalmas csoportszámaikkal. Ezt a mintát követték a keleti blokkba tartozó országok (így Magyarország is), és a támogatásból szintén részesültek. (Minderről, a magyar artistaképző létrehozásáról, az államosítás időszakáról egy későbbi cikkben fogok írni.)
Szófiai Nemzeti Cirkusz, Bulgária, Szófia
Szófia impozáns cirkuszépületét 1962-ben nyitották meg, de 1983-ban leégett, és nem építették újjá. Bulgária a keleti blokkhoz tartozott, így a cirkuszművészet itt is nagy támogatásnak örvendett a II. világháború után.
Grozny Circus, Csecsenföld, Grozny
A cirkusz UFO-szerű épülete a csecsen háború következtében pusztult el 2000-ben. 2013-ban tervezték újbóli megnyitását, de ez eddig nem valósult meg.
A cirkuszépület a csecsen háború előtt és után...
Chisinau Circus, Moldova
Az épület 1981-ben épült a szovjet vezetés alatt. Az impozáns, freskókkal, mozaikpadlókkal és domborművekkel gazdagon díszített épület több "társához" hasonlóan 2004 óta elhagyatottan áll. Még több képet itt találsz róla!
