Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Hétindító, verses töprengés

2017. október 30. 08:00 - Szonday Szandra

tumblr_nuzri8cbbw1skzqqzo1_500.jpg"Ellenben most? Ha nem lenne papírom arról, hogy odabent a szívből eredő aortagyök vészesen kitágult, és bármikor megrepedhet, elszakadhat, gyanútlanul élném az életem. Látszólag nincs semmi baj, és épp ezért rettentően szürreális, hogy egy ilyen komoly és kockázatos operáció vár rám."

Olvasd el ezt is! "Hogyan is  kezdődött...? - Szívműtétre várva 3. rész" 

Ismét egy új hét kezdődik, és egyben véget ér egy hónap... Ami azt jelenti, egyre közelebb kerülök a műtét időpontjához. Lassan el kell hagynom eddigi bázisomat is, ahol tavasz óta "rejtőzöm": egyre hidegebbek a napok, ma akkora szélvihar volt, hogy most, éjfélkor, amikor e bejegyzést írom, még mindig hallom a láncfűrész döngicsélését, ahogy a tűzoltók a kidőlt fákkal bajlódnak. Ráadásul hamarosan az intenzív felkészülést is meg kell kezdenem,

Pénzes professzor intenzív légzésterápiát tervez a kórházban, és persze a "nagy kaland" előtt még otthon is el kell rendezni a dolgokat (pakolás, szortírozás, stb.). Még szerencse, hogy tavaly már egyszer végigcsináltam ezt, és egy csomó mindent megvettem, jegyzeteket írtam Viktor számára (befizetések, kiket kell értesíteni, ha túl vagyok a műtéten, mit hol talál, stb.)

Amúgy gondoltam, hozok egy verset; nem a legjobb költeményeim egyike, de azért megteszi, és elég jól összefoglalja, ami kavarog bennem. Megkerülhetetlen, hogy az ember íróként, költőként a saját sorsát is belefonja írásaiba, sőt, általában hálás témák az egyéni tragédiák (mert az ember már csak olyan, hogy nem örömében ragad tollat). De azért, bevallom, ambivalensek ezzel kapcsolatban az érzéseim, és néha igyekszem kicsit általánosabb oldalról megragadni a dolgot . Persze lehet, hogy ez hülyeség... Na mindegy, íme a vers:

Szív

Ki gondol rád - igazán?
végzed a dolgod
észrevétlenül
naponta százszor
szánkra vesszük neved
kiplakátolunk gyermeki rajzoddal
minden hétköznapot s ünnepet
ezernyi szerepet testálunk
rád képeinkben repesel
összetörsz meghasadsz
de csak ha dadogsz megakad
szavad figyelünk föl és
akkor is csak azért mert
baj van veled
 
 *     *     *

Állítólag majd megállítanak.
Vajon milyen lesz az a hosszú
halál-pillanat, míg elindulhatsz újra
ingerképző csomók örök ütemére?
Kibontott ágyban: mellkasomban,
tüdőlebeny párnáimon,
milliárd szív közül egy
majd pihenhet egy keveset.

Hát ennyi...  Egyébként tényleg nagyon fura ez az egész betegség... Általában ahhoz szoktunk, hogy ha az embert műteni kell, akkor nagy a baj, és annak érezhető, látható jelei vannak. Mint a gerincferdülésemnél: borzasztóan néztem ki púposan, szenvedtem, mint a kutya a fájdalmaktól, alig kaptam levegőt... Megváltás volt számomra az operáció és az azt megelőző procedúra, egyértelmű volt, hogy nincs más lehetőség, túl kell esnem rajta. 

ice_screenshot_20171030-011127.pngEllenben most? Ha nem lenne papírom arról, hogy odabent a szívből eredő aortagyök vészesen kitágult, és bármikor megrepedhet, elszakadhat, gyanútlanul élném az életem. Látszólag nincs semmi baj, és épp ezért rettentően szürreális, hogy egy ilyen komoly és kockázatos operáció vár rám. Eleinte persze, amikor megtudtam, mi vár rám, roppant nyomasztó volt a dolog, és egy jó pár hétig-hónapig nagyon gyászos volt a hangulatom, úgy éreztem, nincs jövőm, bár inkább a műtéti szövődmények miatt aggódtam (és aggódok ma is, időnként most is elkap a halálfélelem). De ahogy egyre tolódott a műtét dátuma, úgy lett az egész egyre távolibb. Ilyen hosszú várakozás után nehéz belegondolni, hogy pár hét után valóságossá válik a kórház, a műtét - és épp ezért sokszor a gyakorlatokat, az edzést is nehéz betartani, mert az ember nem érzi a nyakán a kést, hogy ha nem csinálod, akkor baj lesz... És könnyen ellustul, és úszik az árral... 

Vagy inkább csak óvom magam, hogy nem pörgetem az agyam azon, mi történik majd...? Talán így van, mert különben könnyen elkapna a kétségbeesés... Így legyen az ember okos!

(A képen: Versírás közben. A Szűz a hét tőrrel a szívében. Instagram)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr5913116004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása