Most kedd este van, és tegnap reggel még abban a hitben éltem, hogy ekkorra már túlleszek a műtéten, és az intenzíven fogok alukálni. Bevallom, sok eshetőségre gondoltam, tudtam, hogy benne van a pakliban, hogy nem azon a napon operálnak, amit kijelöltek (amikor bejelentkeztem, rögtön mondták, hogy a keddből valószínűleg szerda lesz, mert bejött egy transzplantációs eset), de arra végképp nem számítottam, hogy vérhiány miatt küldenek majd haza... Ráadásul a "célegyenesből".
Ilyen érzés lehet, amikor több évi próbálkozás után az X-faktor mentorházából esel ki. Az élőadástól egy lépésre.
Már ott ültem két órája a folyosón, túlestem a vérvételen, vizeletleadáson, kitöltöttem a kérdőíveket, beleegyező nyilatkozatokat, átolvastam a tájékoztató anyagokat, és vártam az ágyat, ill. hogy újabb vizsgálatokra küldjenek - amikor felhívott Szabolcs prof - már a műtőben volt -, hogy rettenetesen sajnálja, de kiderült, hogy az én vércsoportomból elfogyott az összes vér. Az én vércsoportom ugyanis rendkívül ritka (AB Rh-negatív), és pont most valahol Pesten néhány sürgős, vérző beteg számára elvitték az összes vért. A prof később is mea culpázott, hogy az ő hibája, erre jobban oda kellett volna figyelnie, de én nem tudom hibáztatni, teljesen érthető, hiszen ha egyszer valakinek szüksége van vérre, akkor hiába szól, hogy én is itt várok vérre, természetes, hogy az akut eseteknek kell majd a vér. Én egyelőre nem vagyok az, szerencsére - belegondolni is rossz, hogy egy ilyen helyzetben mi lett volna, ha mondjuk egy baleset miatt nekem is szükségem lett volna transzfúzióra... Így viszont van idő felkészülni, azaz irányított véradást szervezni.
Íme a részletek:
KÉRÉS! VÉRADÁS!
Kedves Mindenki!
Mint olvashattátok, a régóta várt, tegnapra tervezett műtétem ismét elmaradt, mivel elfogyott a vér. Ezért arra kértek minket, szervezzünk irányított véradást, hogy az újabb műtéti időpontra (dec. 5.) legyen elegendő vér.
Legalább 5 jelentkező kell, de mivel nagyon ritka vércsoportól van szó, szerintem örülnek, ha többen is mentek.
FONTOS!!!
Mivel a a műtét kb. két hét múlva lesz, ezért az orvos azt kéri, hogy lehetőleg nov.30-ra vagy dec. 1-re (csüt.-péntek) időzítsétek a véradást!!!
Szóval a szükséges vércsoport: AB Rh negatív
A véradás helye: OVSZ, Bp. Karolina út 19-21.
A véradáshoz az alábbi dokumentumot kérlek töltsétek le, és kinyomtatva vigyétek magatokkal!
https://drive.google.com/…/1GEWFx0uC-CXYXDUTcgkx3Qj6y…/view…
És kérlek szóljatok, hogyha biztosan tudtok menni, hogy azt minél előbb jelezhessem a doki felé!
Nagyon köszönöm előre is a segítséget! Legyünk vértesók!
Szóval hazamentünk - kedvenc hamburgeremmel vígasztalódtam egy gyorsétteremben, aztán otthon kidőltem, és kis megszakításokkal közel 20 órát (!) aludtam... Sok volt ez a pár így együttvéve, na. (Főként az egész délelőttös várakozás csinált ki, mert a hátam nagyon nehezen viseli a sok ülést, és rettenetesen kómás volt.) És még vár rám egy csomó telefon, üzenet, hiszen sokan még mindig úgy tudják, megvolt a műtét. Bár kezdem úgy érezni magam, mint a fiú, aki folyton farkast kiált... (Mielőtt elfelejteném, a folyosón még egy marfanos beteggel összefuttam, RaStefannal, akit többször is műteni kellett sajnos. Én nagyon örültem, hogy végre nem csak a virtuális térben találkozunk, bár jobb lett volna, ha nem kórházi kórházban futunk össze. Szorítsatok neki is! És hallgassátok őt YouTube-on!)
Igazából nem vagyok dühös, még csalódott sem, mint írtam, valahol mindig számítani kell az ilyen malőrökre. Németországban sem volt ez másként, ott is többször elhalasztották a műtétemet. Volt olyan, hogy reggel azt mondták, készüljek, aznap már ne egyek semmit, mert másnap műtét, a szükséges vizsgálatokat is elvégezték, aztán este kiderült, vissza az egész. Ott is korlátozott ugyanis az intenzíves ágyak és a műszerek száma, így ha jött egy sürgős (pl. balesetes) eset, akinek lélegeztetőgépre volt szüksége, akkor nyilván övé volt az elsőbbség.
Egészségügy...
Ugyanakkor itthon van egy árnyas oldala is a dolognak. Nem nagyon akartam politizálni a blogomon, de nem hallgathatom el, hogy ez a sok várakozás sajnos azért az egészségügyi helyzetnek is köszönhető. Nagyon kevés a kórház, az ágy, a műszerezettség, és ez meglátszik az egész ellátórendszeren. A szakklinikák rendhívül leterheltek, különösen olyan esetekben, mint pl. a szív- és érrendszeri megbetegedések, ami az egyik vezető halálok a magyar lakosság körében (a KSH adatai alapján a halálozások 50%-ért felelős az említett betegség, de globálisan is elkeserítőek a számok).
A keringési rendszer betegségei okozta halálozás 100,000 lakosra számítva 1920-tól (Magyar Nemzeti Szívalapítvány Adattár)
Egyáltalán nem ritka, inkább az az általános, hogy a páciensek hónapokkal később kapnak csak időpontot, és akkor is gyakran egész nap a folyosón kell ülniük súlyos betegeknek, míg sorra kerülnek (ha egyáltalán marad ülőhely, mert pl. a Gottsegenben gyakran még az se jut!). Nekem a rekordom eddig 6 órás várakozás volt egy sima éves kontrollra (EKG+UH), amire már egy évvel korábban megvolt az időpontom, de van, aki sorra sem kerül (ilyet is láttam), mert már megy vissza a vonata vidékre, ahonnan felutazott. Ez, ahogy tegnap láttam, a Városmajorban sem volt másként, amikor lementem röntgenre, rengetegen vártak vizsgálatra kanüllel a kezükben, egy idős asszony azon idegeskedett, hogy cukorbetegként mikor kerül sorra, mikor adja be magának az inzulint, hogy ne legyen rosszul.
Ugyanilyen probléma kevés diagnosztikai eszköz, pl. CT. Én több, mint fél évet vártam időpontra! (Ráadásul a Gottsegenben nem is volt CT.) Könnyen előfordulhatott volna, hogy ezidő alatt súlyosabbá válik a helyzetem, és nem is tudunk róla, max. egyszercsak összeesem valahol... Persze magánorvosnál 1-2 napon belül elintézhető a dolog (kétszer én is így tettem, amikor a rák gyanúja merült fel - nem kellett egy szűrési eredményre hetekig várni, de ez nem kevés pénzbe került.) Közben civilek próbálnak a kevésből is valamennyit adakozni, hogy több inkubátor, lélegeztetőgép, stb. legyen, vagy hogy a haldoklók normális körülmények között búcsúzzanak el az élettől...
A problémákat hosszan tudnám sorolni, de majd inkább egy másik bejegyzésben, felületen...
Hogy most mi lesz?
Várok, és folytatom a légzésterápiát. Valamit igyekszem a pozitív oldalát felfogni az egésznek. Már egész hosszú listát írtam össze:
- Még többet tudok légzéstornázni, erősödni.
- Még több vitaminnal tömhetem magam (eddig úgyis elhanyagoltam). Beüzemelem a turmixot.
- Talán tudok még 1-2 emberrel találkozni, akikkel szerettem volna.
- Besegíthetek a cirkuszi munkába.
- Nem kell feszkóznom a csomagolás, a hivatalos ügyek, stb. miatt, mert már mindent megcsináltam.
- Foglalkozhatok még a verseimmel, talán egy-két folyóiratmegjelenés is becsúszik.
- KUTYÁZHATOK. (Tényleg, nem is mondtam, hogy Lizike mennyire örült, amikor hazajöttem - pedig mostanában rendkívül depis volt, többnyire ki se jött elénk. Szerintem érezte, hogy valami gáz van, amikor elbúcsúztam tőle.)
- Viktorral még beiktathatunk pár közös programot, ha mást nem, filmezést a kanapén, vagy városligeti sétát.
Ahogy a nóta is szól:
-
Fenti kép: Kurtssingh on DeviantArt
