Az ember általában naivan azt gondolja, ha átesik a régen várt, nagy műtéten, meggyógyul, és minden rendben lesz. Igen ám, de eltelik pár hét, hónap, és rá kell jönnünk, az élet nem olyan egyszerű. Egyrészt, mert a lábadozás ideje elnyúlhat (legalábbis jó idő kell, mire visszanyerjük erőnket, teljesítőképességünket), másrészt lehet, hogy az alapvető egészségügyi probléma megszűnik, de megjelenhetnek átmenetileg olyan betegségek, tünetek, amik lehet, hogy semminek tűnnek mondjuk a szívbetegséghez képest, de igencsak megkeseríthetik az ember életét. Ezek persze nem törvényszerűek, de jó, ha lelkiekben felkészülünk, ne érjen minket meglepetésként a dolog. 

Ezek közül veszek most sorra néhányat saját tapasztalataim alapján. Elöljáróban elmondható, hogy a panaszok megjelenéséhez egyszerre járul hozzá az alapbetegség, a fizikai és lelki megterhelés, valamint a sok gyógyszer, amit kapunk a kezelés alatt. Gondoljunk bele: orvosom szerint egy olyan nyitott szívműtét, amin én is átestem, olyan hatással van a szervezetre, mintha elcsapott volna egy autó. Egy ekkora traumát nyilván nem hever ki testünk (és lelkünk) egyik napról a másikra.  Természetesen mindenkinek azt tanácsolom, hogy bármilyen tünetet is tapasztal, öndiagnózis helyett forduljon kezelő- vagy háziorvosához, és a kontrollokon se hallgassa el a jelentéktelennek tűnő panaszokat. 

Hajhullás

Nos, ez olyan probléma, amivel reméltem, 2003-as kalandom után nem fogok többet találkozni. De nem így lett. Akkor kb. 3 hónapot feküdtem pulmonológiai intenzíveken élet és halál között lebegve. Nagyon súlyos tüdőgyulladással kerültem be, amire aztán egy gombás fertőzés is ráhúzódott (ne egy sima körömgombára tessenek gondolni, hanem olyanra, ami a vérbe kerülve a tüdőt is megfertőzte - köszönhetően az  első kórház áldatlan higiénés állapotának). Szóval hónapokig lélegeztetőgépen voltam (gégemetszésre is sor került), folyamatosan tömtek mindenféle gyógyszerrel és naponta röntgenezték a tüdőmet.

De túléltem. Hazatértem után nem sokkal kezdett csomókban hullani a hajam. Anyám teljesen kétségbe esett, nem csodálom: gyönyörű, szőke hajzuhatagát a kemoterápia miatt veszítette el. Nekem, mondhatni, egyetlen ékem a hosszú, vastag szőke hajfonatom volt, így anyám pánikolva rohant velem a bőrgyógyászhoz (aki nem állapított meg semmilyen kóros elváltozást), és persze felvásárolta az összes lehetséges hajhullás elleni hajszeszt, sampont, étrendkiegészítőt. Tuti receptúrák után kutatott, amik alapján a konyha fél élelmiszerkészletét a hajamra kente. A dolog végül rendeződött, igazából nem tudom, önmagától, vagy valamelyik csodaszer hatására-e? A fejemen csak egy kis kopasz folt maradt ott, ahol a sok fekvés miatt folyamatosan nyomás érte a fejbőrömet, de ez szerencsére nem látszik.  

Viszont most, 5 hónappal a szívműtétem után ismét borzasztóan hullni kezdett a hajam. Pedig azt hittem, megúsztam. Az állaga is borzasztó: száraz, sprőd, töredezik... Ebben persze része lehet annak is, hogy nem nagyon kíméltem magam az elmúlt két hónapban, végigidegeskedtem a szakdolgozatírást. (Videós beszámolómat lásd itt!) Így hát ismét alaposan bevásároltam a helyi drogériában (ma már kicsit nagyobb a választék, mint 15 évvel ezelőtt), és reménykedem...  

Bőrbetegségek

Nem tudom, hányan ismeritek a szeborreát (seborrhoea dermatitis)? Ez nem egy női név, hanem egy krónikus bőrbetegség, azaz soha nem lehet kigyógyulni belőle, hasonlóan a herpeszhez. Van, amikor az ember teljesen tünetmentes, aztán egy időre fellángol a dolog, és ilyenkor - főleg az arcon, fejbőrön - ronda, vörös, gyulladt, hámló foltok jelennek meg. Sajnos én is ebben szenvedek, de nagyon sokáig sem gondot nem okozott. Először akkor jött ki nagyon csúnyán, amikor kiderült, hogy műteni kell a szívemet. Emlékszel, bevonultam légzésrehabilitációra, és csak néztem, milyen randa lett az én mindig szép bőröm (mert ebben a tekintetben amúgy nagyon jó géneket örököltem: pl. soha nem égtem le, és a sebeim mindig gyorsan, szépen gyógyultak). Aztán elmúlt ez a nyavalya, egészen a műtétig. Most, hogy itthon lábadozom, az arcomat ismét piros, hámló foltok borítják, ami nem fáj vagy ilyesmi, de valljuk be, nem túl esztétikus. Kicsit már jobb, mint 1-2 hónapja: akkor az orromat, szemöldököm környékét is ilyen foltok borították.

Mindezt nem azért mesélem el, mert egy nagyobb betegség után mindenkinek feltétlenül szeborreára kellene számítania; de a stressz, a fizikai megterhelés bizony előhozhatja az ilyen krónikus vacakokat. És itt is beleszólhatnak az életünkbe a gyógyszerek: némelyiknek lehet bőrt érintő mellékhatása. Nekem pl. piros kiütésszerűségek jelentek meg a bal combom belső részén: olyan, mintha pici véraláfutások lennének, de sebészem megnyugtatott, hogy nem érrendszeri gond, ha nem valószínűleg valamelyik gyógyszer okozza a zűrt. Mindenesetre lesz még egy látogatásom a bőrgyógyásznál... 

Zárójelben jegyzem meg, hogy noha nálam nem jelentkezett ilyen probléma, de természetesen a körmökre is hatással lehetnek a fentiek. Én csak annyit vettem észre műtét után, hogy egy-egy körmömön keresztirányú barázdák jelentek meg, amik fertőzéses betegségről vagy vérszegénységről árulkodhatnak (az intenzíven többször is kaptam vért emiatt), ill. alultápláltság esetén is kialakulhatnak. A körömhibáknak bővebben itt olvashatsz utána.

Menstruációs zavarok

Biztosan hallottatok már arról, hogy súlyos étkezési zavarban (pl. anorexiában) szenvedő nőknél elmaradhat a rendszeres havi vérzés, ahogy arról is van orvosi adat, hogy a 2. világháború alatt rengeteg nő nem menstruált. A szervezet érzékeny hormonális rendszere így reagál a megnövekedett stresszre, a szervezetet érintő megpróbáltatásokra. Ugyanígy, egy súlyos műtéti beavatkozás is alaposan megbolygathatja a "rendszert": nekem jó 3 hónap kellett a szívműtétem után, míg helyreállt. Persze, ha elmarad a vérzés, nem árt nőgyógyászhoz fordulni a biztonság kedvéért (hiszen más is állhat egy ilyen probléma hátterében), de mielőtt pánikba esnénk, jusson eszünkbe, hogy ilyesmiről is lehet szó. (Részletesebben a problémáról itt olvashatsz!)

Ehhez a témakörhöz tartoznak a különböző gombás vagy húgyúti megbetegedések is. Nem csak azért, mert a meggyengült immunrendszer eleve fogékonyabb a fertőzésekre, hanem mert a gyógyszerek, pl. az antibiotikumok, elpusztítva egy csomó hasznos baktériumot, szintén kedvezhetnek a fertőzéseknek. (Sokaknál egyébként a vizeletkatéter is érzékeny pont: az orvosok, ápolók általában igyekeznek minél hamarabb megszabadítani tőle a betegeket, hiszen minél tovább van bent bármilyen katéter, kanül, cső, annál nagyobb a fertőzés kockázata.)

Férfiak urológiai, andrológiai problémáival kapcsolatban nőként sajnos nem tudok nyilatkozni, de gondolom, hasonló panaszokra lehet számítani pl a fertőzésekkel kapcsolatban, illetve nyilván potenciazavarok is előfordulhatnak.      

________________

Cikkem második részében az emésztőrendszeri zavarokról, a mozgásszervi tünetekről és a pszichés problémákról lesz szó. Iratkozz fel, hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!

Csatlakozz Facebook-csoportomba: meséld el a saját történetedet, beszélgess a többiekkel!