"És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja."

Nem szültem gyereket, valószínűleg nem is fogok. Az okokat most hagyjuk.
Nem vagyok valami vallásos. A jelek arra mutatnak, hogy nagy valószínűség szerint nem létezik a Bibilia istene, de tudom, kevés a tudásom, hogy bármit bizonysággal kijelentsek. Inkább azt mondanám, hogy Jézus tanait tisztelem, igyekszem követni.

Szeretem és büszke vagyok a - hazámra? Mi az, hogy haza? Büszke vagyok azokra az emberekre, akik magyarnak vallják magukat, és eredményeket értek/érnek el (ha csak a magánéletben is), büszke vagyok szép tájainkra, természeti kincseinkre, városokra, műalkotásokra. Fontos számomra a magyar nyelv, a magyar kultúra, a hagyományok ápolása. De a "nemzeti értékeink" fogalmától mára borsódzik a hátam.
Magyar vagyok, örülök, hogy magyarnak születtem, de nem kizárólagosan az. A Föld egyik lakója vagyok, akár egy bushman, egy filippínó vagy egy amerikai, semmivel sem különb. Érdekel, vonz nagyon sok más nép, közösség, kultúra.
Sokan azt mondják, liberális vagyok. Lehet. Ha már minden áron be akarnak skatulyázni. De nem vagyok "nemzetietlen", vagy ha azt értik alatta sokan, amit hirdetnek, akkor vállalom, igen, "úgy" nemzetietlen vagyok.
Liberális vagyok, ha ez azt jelenti, hogy a fent felsorolt magyar értékek mellett fontosnak tartok sok más értéket is, és esetleg ezek némelyikét, pl. a humánumot, a kiszolgáltatottak iránti érzékenységet, felelősségtudatot még előbbre is sorolom. Nem mellesleg ezen értékek nagy része átfedésben van a keresztényi értékekkel: ne ölj, ne lopj, ne bánts mást, ne irigykedj, segíts másokon, próbálj megbocsátani, satöbbi, satöbbi. Sok dologban konzervatív módon élek, de ezt nem terjesztem ki másokra - ez legyen az ő választásuk. Nem ítélkezem.
Liberális vagyok, ha képesek mások felfogni, ez nem egy fekete-fehér dolog, van ilyen liberális, meg olyan, nem feltétlenül kell nekünk sem egyetérteni, olyan kérdésekben sem feltétlenül, mint a gyerekvállalás és a bevándorlás kérdése.
De mindenekelőtt ember vagyok, ember próbálok maradni...

"- Ön, ugyebár, szereti az emberiséget?
- Én? Nem is szeretem.
- Tessék?
- Nem szeretem, mert még sohse láttam, mert nem ismerem. Az emberiség holt fogalom. És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség.
- És a haza?
- Az is - mondta Moviszter és elakadt, mert egy jó kifejezést keresett. - Tetszik tudni: az is valami nagyon szép és nagyon tág fogalom. Túlságosan nagy. Mennyi bűnt követnek el a nevében." (Kosztolányi Dezső: Édes Anna)