Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Fóti kirándulás

2019. január 16. 20:20 - Szonday Szandra

fot01_1.jpgMi ugrik be legtöbbünknek, ha azt halljuk, Fót? Gyermekváros, filmforgatás, fröccs. Nekem a túra, első randik, ünnepek. Kirándulás a Somlyó-hegyen és egy kis helytörténet.

Hétfőn nagy kirándulást tettünk Fótra. Miért éppen oda? Viktor családjának ott volt nyaralója, ott töltötte gyerekként, fiatalként a nyarakat. A házikót már eladták, de Viktor szíve mindig visszahúz, szereti a környéket, a hegyeket, és valóban gyönyörű a hely. Amikor összejöttünk, ilyenkor, január környékén, első randijaink egyikén is ide, a Somlyó-hegyre hozott fel. Sötét volt, havas foltok tarkították a hegyoldalt, de nagyon hangulatos volt. Viktor örült, hogy olyan párra talált, aki szintén a természet szerelmese, nem riad vissza egy kis emelkedőtől, sártól. Később is gyakran fölmentünk, olykor CD-n zenét vittünk magunkkal (akkor még csak mezei hordozható lejátszónk volt, semmi okostelefon meg Spotify)  és a hegytetőn ülve, holdfényben Beethovent vagy Jean Michel Jarre-t hallgattunk. Családi ünnepeken is gyakran kirándulunk ide, hogy a Fáy-présházban költsünk el egy finom ebédet.

Régi fóti nyarak

Amióta megműtöttek, még nem jártam Fóton, csak Viktor kirándult arra a kutyákkal. Ha ki akarja szellőztetni a fejét, többnyire ide kirándul, és útközben a volt családi nyaralóra is vet egy pillantást. Fáj a szíve a házért, amit még nagyapja saját kezűleg épített - igazi kis mézeskalács házikó lett. Ám szülei úgy érezték, inkább csak a gond jár a telekkel, pihenés helyett végigdolgozták a kint töltött napokat, és amikor Viktor édesapjánál diagnosztizálták a sclerosis multiplexet, az eladás mellett döntöttek.

A ház nem a hegyoldalon épült, hanem a lábánál, de a hegy látványa is lenyűgöző. Kevesen tudják, hogy itt egy aprócska tó is van a vasútállomás mellett (ironikusan a Nagy-tó nevet kapta a keresztségben), amit mára hivatalosan a horgászok vettek kezelésbe. Hangulatos sétautat építettek ki köré, ám Viktor gyerekkorában nagy élet folyt itt. Az itt lakókat, üdülőket ugyanis egy szép kis strand várta palacsintázókkal, ping-pong asztalokkal, focipályával, gyermekmedencével, zenekari pavilonnal - ezeknek sajnos már csak a gazzal benőtt betonalapja látszik. Egy úttörőtábor is volt a közelben, ill. sokáig egy jó kis étterem is működött a parton, ami sajnos kb. 10 éve bezárt. 

Fót persze ma is izgalmas hely. Nagyon felkapott lett, egyre többen költöznek ki Pestről, hiszen aránylag közel van - mikor hazafelé jöttünk, szinte állt a kocsisor Pestről kifelé. Szinte megszámlálhatatlan lovarda található  a környéken, Veresegyházán ott a medvepark, egy köpésre Vác, Mogyoród, a Duna. A Somlyó-hegyről gyakran látni sárkányrepülőket is. És persze Fót nagy része a Duna-Ipoly természetvédelmi területhez tartozik, nem véletlenül.

fot4.jpg

A Somlyó-hegy tetején 

Egy kis helytörténet

Fót egyébként nagyon régi település, az újkőkor óta folyamatosan lakott a terület: a szarmaták az i.u. 4. században sáncrendszert építettek itt ki (Csörsz-árka), és népvándorlási temetőt is tártak fel a régészek. A települést már a Váradi Regestrumban (1219) is említik. A 18. században a Károlyi-családra szállt az uradalom, a gyönyörű kastélyt és parkot gróf Károlyi István építtette, ahogy a katolikus plébániatemplomot is (Ybl Miklós tervei alapján).

A Fáy-présház híres hely, Vörömarty, Kossuth és Deák is gyakran ellátogatott ide. A legenda szerint Vörösmarty nevéhez kötődik a fröccs feltalálása is. 

800px-badacsonyi_bor_regio.jpg1842. október 5-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz nagyipari alkalmazásának magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni. Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett el. Vörösmartynak azonban nem tetszett ez a szó, így helyette találta ki a fröccs szót. A költő a Fóti dalban énekelte meg felfedezésüket:  "Fölfelé megy borban a gyöngy: / Jól teszi. / Tőle senki e jogát el / Nem veszi. / Törjön is mind ég felé az, / Ami gyöngy; / Hadd maradjon gyáva földön / A göröngy." A társaság egy kis kunyhót is épített, ez ma Vörösmarty-emlékhelyként működik. (Forrás: Wikipédia)

 

Lepke-túra

Most úgy döntöttünk, együtt megyünk kirándulni. Az idő napsütéses volt, sőt, meleg, minden olvadt, ugyanakkor viharos szél fújt. Bevallom, kétszer majdnem visszafordultam: először a présház mögötti meredek kaptató ijesztett el, aztán, hogy egy szelídebb ösvényre tértünk, a jég - a letaposott hó sok helyen veszettül csúszott. (Bezzeg a kutyák bátran kolbászoltak, hiába, ők négy lábon állnak.) De nem adtam fel, és egy óra alatt fölértünk a hegy tetejére, ahol mindig gyönyörű panoráma fogad. Az egész környéket belátni. Nagyon büszke voltam magamra - ha nem is a Kékes-tetőt másztam meg, de kezdetnek ez is nagy eredmény részemről. A lepke-ösvényen haladtunk (az elnevezés onnan ered, hogy a területen kb. 650 lepkefaj él), el egészen a tölgyesig, majd vissza. (Régen hatalmas erdőségek voltak itt, pl. tölgyesek. Ma egy külön projekt keretében próbálják megóvni, helyreállítani az erdő eredeti faunáját.) A hegyen számos túraútvonal és egy kb. 3,5 km hosszú tanösvény is van. Utóbbi kiindulópontja a már említett présház, Az ösvény ugyan elkerüli a kilátót, de rövid kitérővel az is érinthető. (Bővebb infó: blog.turafuggo.hu)

fot2.jpg  fot3.jpg

Mire leértünk, besötétedett. Sajnos elfelejtettük, hogy a présház hétfőn zárva van, pedig Viktor gulyáslevesre, én az étterem óriási túrógombócára vágytam. Ráadásul kutyabarát a hely... Sokáig kerengtünk a környéken, mire találtunk egy megfelelő éttermet, ahol kellemes meleg, kedves kiszolgálás fogadott. A Mister Sörházban - ami a présházhoz hasonlóan hangulatos, faragott bútorokkal, festményekkel berendezett hely - nagyon finom ételeket ettünk, én hatalmas tál juhtúrós sztrapacskával pótoltam az elvesztett energiát. Aztán hazatértünk, a kutyák már az autóban bealudtak, és minket se kellett aznap este altatni.

Tetszett a cikk? Véleményed van? Írd meg nekem Face-en vagy kommentben!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr114567056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Miklós Miklós 2019.01.17. 09:58:20

Végre felkerült a térképre. Köszönöm!
A gyerekváros belső magányáról is írhattál volna, és a tó is megért volna egy fényképet, akármennyire érzékletes a leírás.
Fót a Károlyiak alatt fejlődött, kellett egy hely, ahol pihenni lehetett. A mai napig megvan a szálláshelyük a kastélyban, a leszármazottak élnek is ezzel a lehetőséggel.
A somlyó hegy (Öreg hegy) egy különleges pont, gyakran sétálok fel, és nézek körbe Gödöllő és Óbuda között. Nem Tihany, de hasonlóan egyedi kép.
Fótot meg kell élni, én 18 éve ezt teszem.

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2019.01.23. 07:43:00

@Miklós Miklós: Köszönöm a kommented! Örülök, hogy tetszett a cikk. A tóról én is szerettem volna feltenni képet, de nem találtam olyat, ami igazán visszaadta volna a hangulatát. Régi képeket nem találtam, a pároméknak biztosan van a 70-80-as évekből, csak elő kéne keresnem, beszkennelnem. :)
A gyerekvárosról direkt nem írtam, lévén ott még nem jártam, keveset tudok róla, és amúgy is nagy téma, egy újabb bejegyzést érdemelne. Szép napot, talán egyszer összefutunk odafönt! ;)
süti beállítások módosítása