Hatalmas fába vágta fejszéjét a Fővárosi Nagycirkusz: igazi tűzcirkuszt tűzött műsorra. Eddig számtalanszor rendeztek már vízicirkuszt és jégcirkuszt: ilyen előadás volt a Jégbe zárt cirkuszvilág - Antarktisz gyermekei (2017) és a Atlantic Flight - Nagy cirkuszi utazás (2018) is - utóbbihoz egy különleges, platós szerkezetet hozattak, amivel másodpercek alatt lehetett a víz alá vagy fölé emelni a "manézst". Ezek a műsorok is komoly technikai felkészültséget igényeltek, de közel sem annyit, mint a Főnix - Tűzcirkusz.

Egy kis cirkusztörténet

A cirkusz történelme során mindig is előszeretettel emelték be az újdonságokat a műsorba: így volt ez a villannyal, a biciklivel, a cinematográffal (mozival) is, hiszen a közönséget mindig is vonzották a technikai felfedezések - talán jobban is, mint manapság. (Valljuk be, ma már egyre kevésbé nyűgöznek le minket az újabb találmányok, hiszen hétköznapjaink tele vannak "csodákkal".) Nem volt ez másként a pirotechnikai eszközökkel sem. Elég, ha a tűznyelőkre gondolunk, akik a középkori vásárok, forgatagok megszokott figurái voltak. Kedvelt attrakció volt a görögtűz is, amit az ókor óta használtak hadászati célra (különösen Bizáncban). A  salétrom, nafta, kén, szurok, égetett mész, gyanta, kardamoniai pirit keverékét vízzel nem lehetett eloltani, rettegett fegyver volt, ugyanakkor rendkívül látványos is.

Isis, a tűznyelő Párizs utcáin, 1949-ben (Kép: artnet.fr)

A tűz, ill. kémiai anyagok használata kedvelt volt a bűvészek, illuzionisták körében is, és számos akrobatikus produkciót izgalmasabbá lehetett tenni pirotechnika alkalmazásával. A legismertebb talán a tűzkarikán átugró ló/tigris/stb., vagy égő labdákkal, buzogányokkal zsonglőröző artista képe. De voltak, akik még messzebb mentek: "az orosz tűzkirály", Schwarzenberger Pál igazán veszélyes, tüzes mutatványokkal, "chemiai próbálatokkal" szórakoztatta a nagyérdeműt. A Honművész így ír róla 1837. júniusi számában:

Mint tűzkirály tüzes vasból fogaival tört-le egy darabot; olvasztott forró ólomból egy tallért ’s huszast vett-ki meztelen kézzel; olvasztott forró ólmot vett szájába, ’s tartá, míg tömeggé vált; a’ forró ólmot kiöntvén egy lapra meztelen lábakkal reá állott; e’ tömeg-lappá vált ólmot még azon forrón arczához nyomkodá; tüzes vasakat érintett nyelvéhez, arczához, hajához, kezéhez, ’s meztelen lábszárához; talpát tüzes vashoz csapkodá; néhány kanállal forró olajat evett, ’s ugyan ollyanban megmosdott; égő szurkot evett, ’s lángok közé állott meztelen lábbal; végre különféle szinű lángocskákból felhő-formát képzett, ’s az ugy nevezett szellemtüzet, melly az egész közönséget halavány szinbe borítá, gyujtá-meg.

Veszélyes móka

Bár látványosak, ugyanakkor roppant veszélyesek is voltak ezek az attrakciók, főként, hogy régen nem álltak fejlett tűzvédelmi eszközök az artisták rendelkezésére. Ma már például számos, a filmiparban is használt speciális ruházati anyag, vegyszer létezik, amivel megakadályozható, hogy az előadó égési sérülést szenvedjen, vagy lángra kapjanak a kosztümök, kellékek. Ám régen az épületek sem voltak túl biztonságosak...

Cleveland-i cirkusztűz 1942-ben (listverse.com)

Rengeteg tűzeset történt színházakban és cirkuszokban, hiszen még nem volt villanyvilágítás, így gyertyákkal, később gázlámpákkal oldották meg a világítást. A legtöbb fellépőhely fából készült, vagy legalábbis rengeteg faanyagot használtak fel, és színházakban a függönyök, díszletek is könnyen lángra kaptak.

A modern cirkusz megszületésének évétől (1768) kezdve gombamód szaporodtak az állandó cirkuszépületek. De ezek is gyakran leégtek: Philip Astley, a "cirkusz atyjának" is nevezett igazgató cirkusza több ízben is leégett, újra kellett építeni. Hatalmas felháborodást váltott ki  1796-ban, amikor a bécsi Hetz-theater leégett: a fából ácsolt amfiteátrumot állatviadalokra, artista-műsorok bemutatására egyaránt használták. Miután rengeteg állat bennégett az épületben, Ferenc József végleg betiltatta a Hetz-színházakat, amiket már akkor sem néztek jó szemmel az állatok felesleges kínzása miatt. Ekkoriban még Pesten is állt egy Hetz-theater a Szent István bazilika helyén, amit a bécsi eset miatt végül lebontottak.

A bécsi deszkaépület katasztrófája. Hieronymus Löschenkohl képén

Cirkuszt üzemeltetni tehát már a tűzveszély miatt sem volt egyszerű dolog. A vándorcirkuszok eleinte deszkacirkuszokkal járták a világot: a ponyvasátor csak jóval később, az 1840-es években terjedt el, de még ezek sem impregnált anyagból készültek. Szóval egyáltalán nem volt szokatlan, ha hírek érkeztek egy-egy cirkuszi tűzesetről. 

Előrelépés - Wulff Ede és a Fővárosi Nagycirkusz

Nem járt másként Wulff Ede, a Fővárosi Nagycirkusz első tulajdonosának nagyapja sem, akinek deszkacirkusza 1843-ban égett le a Pestről kivezető út mellett. Talán ez az eset járhatott az unoka fejében, amikor 1889-ben megbízást kapott az fővárosi állatkerttől egy állandó cirkusz létrehozására a Városligetben. Wulff Ede ugyanis egy különleges, vasszerkezetes épületet hozatott a brüsszeli világkiállításról. A vasszerkezetnek köszönhetően az épület jóval kevésbé volt gyúlékony, ráadásul az előtérben tűzjelző állomás is helyet kapott. "A helyek alatt köröskörül vasboltozat van, ezek alatt a művészeknek öltözői, szintén vasból, úgy hogy a tűzveszély annál is inkább teljesen ki van zárva, mivel az 50 méter hosszú és 15 méter széles istálló külön épületet képez, melynek bordázata, fala és tetőzete szintén vasból készült. A lovarda belseje elegánsan van berendezve és nagyon barátságos képet nyújt, úgyszintén gondoskodva van elegendő kijáratról." (Nemzet 1889. 06. 25.) (A képen a Fővárosi Nagycirkusz előző épülete a 20. század elején.)

Az "új, csinos és practicusan épített vascircus” megnyitása után egy ízben áthelyeztetett a cirkusz mostani helyére, de 1966-os lebontásáig gyakorlatilag változatlan formában működött - még a II. világháborút is átvészelte. Az új (mai) épületet 1971-ben nyitották meg. 

Főnix - Tűzcirkusz

Ezek után érthető, hogy a mostani műsor minden korábbinál nagyobb előkészületet, óvatosságot igényelt. Ugyan eddig is akadtak olyan műsorszámok, ahol pár perc erejéig használtak pirotechnikát, de műsort még nem szerveztek a tűz eleme köré. Nem csak az artisták számaiban, hanem a látványelemekben is fontos szerepet kapott a tűz. És miután a közönség a porondhoz igen közel ül (csak az ún. piszni választja el őket), ezért az artistáknak nem csak a saját és partnereik testi épségére, hanem a nézőkére is ügyelni kell. És mindez nagyfokú rutint, tervezést, profizmust és koncentrációt igényel - ami természetesen sem a Fővárosi Nagycirkusz csapatának, sem a fellépőknek nem volt probléma. Főként, hogy igen neves artisták is fellépnek: a Rippel Brothers (ők feleltek a rendezésért is), a Richter-fiúk és lovasakrobata csoportjuk, és Simet László, aki nem csak a Cirque du Soleil-ben, hanem a 2012-es paralimpia zárórendezvényén is fellépet - kb. 50 méter magasban... (Hozzátenném, hogy a lassan 60 éves artistaművész fantasztikus erővel, lendülettel mutatja be produkcióit.)

Aki persze "nagyon hagyományos" cirkuszra készül, azt meglepetés érheti: a Nagycirkusz igyekszik műsorainak valamilyen kerettörténetet adni, és a tánckar alkalmazásával a műsor kicsit a varieté felé tolódott el. Nincs hagyományos bohóc, van viszont Tűzvarázsló (Maka Gyuszi), kelekótya segéd (Vass Szilárd), és természetesen a mesebeli főnixmadár (Gábor Anita), akibe a Tűzvarázsló beleszeret. E cselekményszál vezeti végig a nézőket az előadáson, miközben a tűz erejéről, az emberi történelemben játszott szerepéről mondják el gondolataikat a főszereplők, néha játékos, irodalmi áthallásokkal, újraértelmezett népdallal ("Tavaszi szél tüzet fakaszt..."), az óriási kivetítőn megjelenő kisfilmmel (a szövegek, dialógusok a dramaturg, Pál Dániel Levente tollából származnak.)

A műsor egyébként hagyományosnak mondható produkciókból áll össze, és különlegessége, hogy most nagyobb szerepet kap benne a bűvész, Nagy Molnár Dávid, aki többször is porondra lép, hogy asztalt reptessen, mosógépben tüntesse el partnerét, vagy épp gyerekek segítségével bűvészkedjen.

	Képek a műsorból: Anima Prizma, Rippel Brother, Diaz Brother, A varázslótanonc és Főnix, a tűzmadár; Simet László. Fotók: Urbán Ádám További képek itt!

Misztikus tüzes táncaival, zsonglőrözéseivel az Anima Prizma csapata bűvöli el a nézőket. Személyes kedvencem azonban a 3 argentin macho, a Diaz Brothers, akik hagyományos, népi gaucho-táncukkal, dobjaikkal igazán tüzes hangulatot teremtenek. Táncukhoz három nehéz golyóból álló, bőrrel bélelt és két kötélhez kötött eszközöket, ún. boleadorákat használnak, hihetetlen virtuozitással kopogva ki a ritmust.

Hogy beteljesedik-e a Tűzvarázsló és a tűzmadár szerelme? Ennek járjatok utána a cirkuszban! ;)