Amióta Magyarországot is elérte a járvány, egyre-másra hallom, hogy "vigyázzunk az öregekre". Orbán is erre figyelmeztetett beszédében, ami mind szép és jó, csakhogy szinte szó sem esik mindazokról, akik nem "szépkorúak", ugyanakkor szintén a veszélyeztetett emberek közé tartoznak; akik számára a koronavírus-fertőzés szintén életük végét jelentheti: krónikus betegek, babát várók, szervátültetettek, műtétre várók... Köztük jómagam is.

Napok óta nem mozdultam ki itthonról, mindent igyekszem online intézni, miközben egyre több olyan poszttal, kommenttel találkozom, ahol olyan emberek panaszkodnak, akik egészségügyi állapotuk miatt kénytelenek maszkot, esetleg kesztyűt hordani mindenhol. Megszólják, inzultálják őket koronavírusra gyanakodva, ami számomra őrület és teljesen logikátlan: hiszen ha valaki fertőzött, azt a hatóságok rögtön karanténba dugják, aminek elhagyása súlyos bűncselekménynek számít. Az emberek a hisztéria közben nem gondolják végig, hogy aki maszkot húz, az azok közé tartozik, akiknek a leginkább van oka rettegni a fertőzéstől, mert ha elkapják a vírust, nagy eséllyel intenzíven vagy koporsóban végzik.

És ehhez nem kell 60+-os, idős embernek lennie. Jómagam is közéjük tartozom a magam 37 évével, ahogy számtalan betegtársam is: krónikus tüdőbetegek, szívbetegséggel élők, szervátültetett emberek, akiknek gyógyszerekkel, mesterségesen gyengítik az immunrendszerét, hogy elkerüljék a szervkilökődést; műtétből lábadozók vagy műtétre várók, akiknek nagyon nem jönne jól egy fertőzéssel járó legyengülés - a sor hosszan folytatható. Van köztük szép számmal nálam jóval fiatalabb is.

Sőt, mondok még rosszabbat. Az emberek nagy része valószínűleg nem is tudja, hogy a veszélyeztetettek közé tartozik. Rengeteg ember dohányzik, hajtja magát, stresszel, rengeteg ember nem jár rendszeresen orvosi szűrésekre. Ha beteg, inkább lábon hordja ki a tüdőgyulladást, de nem marad otthon. Mindig minden fontosabb, mint az egészség - amíg az ember az intenzíven nem találja magát kifekélyesedett tüdővel, lélegeztetőgépre kapcsolva. Akkor pedig mindenki csak pislog: "De hát olyan egészséges volt!" 

De mindezt nem csak azért írom le, hogy elejét vegyem annak, hogy az extrán elővigyázatos embereket vegzálják az utcán, a villamoson vagy bárhol. Hanem azért is, mert még mindig túl sokan vannak olyanok, akik nem veszik komolyan a járványt vagy csak magukra gondolnak, és képesek még egy gyermekorvosi rendelőből is ellopni a kézfertőtlenítőt. Bevallom, ez engem sokkal jobban elkedvetlenít, mint maga a tény, hogy egy járvány szedi áldozatait.

"Tegnap voltam kontrollon, bementem, kezet mostam. Figyeltem az embereket. Senki nem mosott kezet, miután bejött. Rögtön a bejáratnál vannak a mosdók és fertőtlenítő kézmosók. Rohant, nehogy elé álljanak... Senki sem zsebkendőbe köhögött. Kezébe, utána összetapizott mindent, de a székre, a másik ember mellé nem ült le, mert ugye 1 méter most a követési távolság... Ezeket a korona vírustól függetlenül is meg kéne tenni influenza szezon idején, de az emberek 90%-a nem teszi meg, de a hisztizni tud!"

- írta egyik kedves ismerősöm Facebook-on. És nem ő panaszkodott egyedül. Sokan keseregnek, hogy nem mehetnek ide, nem mehetnek oda, mi lesz, ha bezár az iskola, stb. Sokan trükköznek, a mozik például 90 fős termeket nyitnak - mintha 90 fő egy zárt térben nem lenne elég ahhoz, hogy terjedjen a fertőzés. Vannak, akik iskolabezárás esetén is "bandázni" akarnak, társaságba járni, de láttam olyan hirdetést is, ahol egy lovarda kapva az alkalmon kedvezményes csoportos gyermekfelügyeletet kínált. Az emberek nehezen mondanak le a szabadságról, a megszokott kényelemről, még ha az csupán egy mozidélutánt is jelent. Persze, vannak, akiket tényleg sajnálok, sok színész- fotós ismerős panaszkodik, hogy sorban mondják le az előadásokat, rendezvényeket - miből fognak megélni...? Megértem, mégis azt gondolom, ha most nem lépünk fel szigorúan, akkor nem hetekig, hanem hónapokig fogunk szívni, és a gazdaságnak, társadalomnak nem lesz olyan szegmense, ami ne sínylené meg ezt az időszakot. De legfőképpen emberi életeket fogunk veszteni.

Szóval visszatérve rám és a "hasonszőrűekre": ha szembetalálkoztok velünk az utcán, talán azt gondoljátok: mi bajunk lehetne? Fiatalok vagyok, tanulunk, dolgozunk, járunk-kelünk, hajat festünk, sminkelünk, bulizunk, van, aki már gyereket nevel. Ez azonban sokszor csak a látszat. Mert persze, amikor találkozóra megyek, összeszedem magam, csinosan felöltözöm, mosolygok, élvezem, hogy emberek közt vagyok, hogy dolgozhatok.

És az instára lőtt szelfik sem fognak árulkodni arról, amiről lassan több kötetnyi orvosi lelet, zárójelentés gyűlt össze: a megvasalt gerincemről, a műszívbillentyűmről, a genetikai betegségemről, ami a kötőszövetekben okoz mindenféle bajt, negyedére csökkent tüdőkapacitásomról, ami miatt éjszaka légzéssegítő gépet, oxigént kell használnom.

Egész életemben azért küzdöttem szeretteimmel és orvosaimmal együtt, hogy túléljem az újból és újból életemet veszélyeztető betegségeket, és most rettegek, hogy egy vírus miatt mehet mindez a levesbe. Az az élet, amit a nehézségek ellenére is felépítettem. 

Van, aki már most is reménytelen helyzetbe került, anélkül, hogy megfertőződött volna: barátnőm MRSA-betegként jelenleg még a kezelőorvosát sem tudja elérni, és "sürgősségi" beutalót is csak egy hónap múlvára kapott, pedig baromi nagy a baj.

Egy egészségügyis ismerőse pedig tegnap azt mondta neki: "Ugye tudod, hogy ha odajutsz,hogy megint kell a lélegeztető, nem fognak feltenni? Olyannak fogják a lehetőséget adni, akiben több jövőt látnak." Mert rohadtul nincs elég gép.  

Segíts barátnőmnek, Ivettnek, hogy legyőzze a kórt! Részletek a cikk végén!

Gép soha nincs elég, mert járvány nélkül is rengetegen szorulnak rá: műtét után, baleset miatt, egy durvább tüdőgyulladás, vagy krónikus betegség következtében. És csakis rajtunk, embereken múlik, hogy ne engedjük továbbterjedni a járványt, ne váljon olyan súlyossá a helyzet, mint Olaszországban, és ne kelljen olyan döntéseket hozni, ki érdemli meg jobban, hogy lélegeztetőgépre kerüljön.

Valaki ma azt írta nekem Face-n erre: a természet szelektál. Hát, én nem várnám ezt meg. Rajtunk, rajtatok múlik. És ne feledjétek: ma holnap bárki kerülhet hasonló helyzetbe!