A cím egy kicsit becsapós, hiszen életemet (genetikám következtében) születésemtől kezdve végigkísérték a betegségek, épp ezért nehéz lenne kezdőpontot kijelölni. Inkább azt mondanám, életem 3 jól elhatárolt korszakra különült: 5-6 éves koromig a tölcsérmellkasom jelentett megoldandó feladatot (végeredmény: 3 műtét), aztán következett a kálvária egyre görbülő gerincemmel (melyet 15 éves koromban egy életmentő műtéttel orvosoltak Németországban), az elmúlt 10-15 évet pedig a tüdőmmel való küszködés fémjelezte. S noha Marfan-szindrómásként benne volt a pakliban, hogy egyszer a szívemmel is gond lehet, abban a hitben éltem, hogy ha eddig elkerült a baj, akkor talán megúszom a dolgot. Tévedtem.
Valóban, tudtam arról, hogy genetikai betegségem egyik velejárója a főverőér (aorta) kitágulása, megrepedése lehet, hiszen évente jártam kortollra a kardiológiára. Minden alkalommal átestem a szokásos EKG- és ultrahang-vizsgálaton, majd nyugtázva, hogy nincs változás, mehettem is haza. Igaz, pár éve már gyógyszert kellett szednem, mert időnként össze-vissza vert a szívem, na de ebben a stresszes világban kinek nem ver néha félre a szíve? Na ugye. Túltettem magam hamar a dolgon, ez van, örüljünk, hogy csak egy gyógyszert kell szednem - ráadásul orvosom arról is biztosított, hogy ezzel némileg védjük a főverőeret is attól, hogy nagyobb nyomás, terhelés érje.
Aztán az egyik szokásos vizsgálat alkalmával, 2015 nyarán a doktornő felvetette, hogy jó lenne megnézetni ezt a szívet MR-rel is, mert ultrahanggal nem lehet olyan jól látni az aorta átmérőjét. (A mellkasműtétek és a gerincferdülés következtében ugyanis kicsit össze-vissza van odabent minden, nehezebb ultrahanggal áttekinteni.) Hát jó, mondtam, még mindig nem aggódva, bár esetemben - lévén a gerincembe implantátumokat helyeztek - a mágneses rezonancia szóba sem jöhetett. (Annak csúnya vége lett volna...). Szóval kértek időpontot számomra CT-re.
Aztán csak vártam, vártam hosszú hónapokig... Fél évvel később hívtak fel, van végre egy időpont januárra, mert valaki lemondta a vizsgálatot. Hurrá! A Városmajori Szívkórházba kellett mennem, (mivel a Gottsegenben nem volt CT), gond nélkül átestem a dolgon (ha valaki kíváncsi, szívesen leírom, miből áll egy ilyen vizsgálat). Az eredményért később kellett visszamenni, de a a vizsgálatot végző doki azzal búcsúzott, hogy szerinte minden oké, nem látott a képen semmi nagyobb eltérést.
Ismét megnyugodtam, és mi tagadás, nem rohantam hanyatt-homlok az eredményért. De aztán nem is nagyon tudtam, miután február elején mentő vitt súlyos tüdőgyulladással a pulmonológiára...
Csatlakozz Facebook-csoportomhoz!