Arra gondoltam, hogy miután a COVID még előreláthatólag jó ideing velünk lesz, ismét olyan témát veszek elő, ami a tüdővel kapcsolatos, hiszen a koronavírusos fertőzés egyik gyakori és súlyos szövődménye töbek közt a tüdőgyulladás. Ám most inkább a megelőzésre fektetném a hangsúlyt - a lélegeztetőgépről szóló írásommal már eleget borzoltam a kedélyeket.

Ilyenkor, amikor egy világméretű járvánnyá dagadt fertőző betegség fenyegeti az embereket, sokan használják ki a "piaci rést". A boltok polcait már elárasztották a mindenféle immunerősítő csodaszerek, a neten pedig naponta 50-szer olvasom el, hogy "nem kell maszk meg oltás mer' az immunredszert kell erősíteni", és persze élénk diskurzus folyik a természetgyógyászati csoportokban is arról, hogy most az ezüst kolloid vagy a hidrogén-peroxid fogyasztása hatásosabb-e fertőzések ellen. Már létezik "tüdővitamin" (doboza 7-8 ezerért), de azok, akik igazán biztosra mennek, azok a mézbe áztatott gyömbértől kezdve a B12 vitaminig és a kovaföldig mindent hadrendbe állítanak.

Nem azt akarom mondani, hogy ezek teljesen hatástalanok. De döbbenetesen kevés szó esik arról, hogyan tehetünk igazán sokat tüdőnk egészségéért, gyakorlatilag ingyen. Ez pedig nem más, mint a légzéstorna. Ez sem csodaszer, nem fogja gyógyítani a rákot vagy az emésztési zavarokat, de egy orvosilag megalapozott, igazoltan hatásos módszer, hogy jobban ellenálljunk a légúti betegségeknek, gyorsabban kilábaljunk belőlük, nem utolsósorban pedig rehabilitálódjunk, ha megbetegedtünk. Az már csak plusz dolog, hogy ezáltal javítjuk testünk oxigénellátottságát, ami kihat agyunk működésétől kezdve a bőrünkig mindenre.

Tüdőnk egészségével méltánytalan keveset foglalkozunk. Úgy általában mindennel: amíg működik, addig természetes, hogy dobog a szívünk, szuszogunk, működik a vesénk, satöbbi. De amikor elakadás van, na akkor nagy a baj. Az is jellemző, hogy nagyon sok mindent képes szervezetünk tolerálni, a végletekig ki tudjuk aknázni tartalékainkat. (Én például döbbenetesen alacsony vérgáz-értékekkel is működök.) Hiába vannak figyelmeztető jelek, a napi rohanás, meló, stressz nem engedi, hogy most azzal foglalkozzunk, kicsit nehezebben veszünk levegőt, amikor a 3. emeletre kell felcaplatni a lépcsőn. Meg persze a para is bennünk van, jaj, mi lesz, ha kiderül, hogy nagy a baj. "Majdelmúlik" - legyintünk, biztos a front. És ugye ekkor még nem is említettem a dohányzást, a szmogot, légszennyezést, rossz testartást, ami jellemzi mindennapjainkat.