Arra gondoltam, hogy miután a COVID még előreláthatólag jó ideing velünk lesz, ismét olyan témát veszek elő, ami a tüdővel kapcsolatos, hiszen a koronavírusos fertőzés egyik gyakori és súlyos szövődménye töbek közt a tüdőgyulladás. Ám most inkább a megelőzésre fektetném a hangsúlyt - a lélegeztetőgépről szóló írásommal már eleget borzoltam a kedélyeket.

Ilyenkor, amikor egy világméretű járvánnyá dagadt fertőző betegség fenyegeti az embereket, sokan használják ki a "piaci rést". A boltok polcait már elárasztották a mindenféle immunerősítő csodaszerek, a neten pedig naponta 50-szer olvasom el, hogy "nem kell maszk meg oltás mer' az immunredszert kell erősíteni", és persze élénk diskurzus folyik a természetgyógyászati csoportokban is arról, hogy most az ezüst kolloid vagy a hidrogén-peroxid fogyasztása hatásosabb-e fertőzések ellen. Már létezik "tüdővitamin" (doboza 7-8 ezerért), de azok, akik igazán biztosra mennek, azok a mézbe áztatott gyömbértől kezdve a B12 vitaminig és a kovaföldig mindent hadrendbe állítanak.

Nem azt akarom mondani, hogy ezek teljesen hatástalanok. De döbbenetesen kevés szó esik arról, hogyan tehetünk igazán sokat tüdőnk egészségéért, gyakorlatilag ingyen. Ez pedig nem más, mint a légzéstorna. Ez sem csodaszer, nem fogja gyógyítani a rákot vagy az emésztési zavarokat, de egy orvosilag megalapozott, igazoltan hatásos módszer, hogy jobban ellenálljunk a légúti betegségeknek, gyorsabban kilábaljunk belőlük, nem utolsósorban pedig rehabilitálódjunk, ha megbetegedtünk. Az már csak plusz dolog, hogy ezáltal javítjuk testünk oxigénellátottságát, ami kihat agyunk működésétől kezdve a bőrünkig mindenre.

Tüdőnk egészségével méltánytalan keveset foglalkozunk. Úgy általában mindennel: amíg működik, addig természetes, hogy dobog a szívünk, szuszogunk, működik a vesénk, satöbbi. De amikor elakadás van, na akkor nagy a baj. Az is jellemző, hogy nagyon sok mindent képes szervezetünk tolerálni, a végletekig ki tudjuk aknázni tartalékainkat. (Én például döbbenetesen alacsony vérgáz-értékekkel is működök.) Hiába vannak figyelmeztető jelek, a napi rohanás, meló, stressz nem engedi, hogy most azzal foglalkozzunk, kicsit nehezebben veszünk levegőt, amikor a 3. emeletre kell felcaplatni a lépcsőn. Meg persze a para is bennünk van, jaj, mi lesz, ha kiderül, hogy nagy a baj. "Majdelmúlik" - legyintünk, biztos a front. És ugye ekkor még nem is említettem a dohányzást, a szmogot, légszennyezést, rossz testartást, ami jellemzi mindennapjainkat.

Tüdőnk, a szuperhős

Tüdőnk, azon túl, hogy elvégzi a gázcserét, fontos védelmi vonal. Szervezetünk persze úgy épült fel, hogy már rögtön az orrunknál is van egy szűrőrendszer, de így is elég sok kórokozó és mikroszkópikus cucc (pollen, por és egyéb szennyeződések) juthatnak a tüdőnkbe. Amikor váladékot köhögünk fel, akkor jól működik tüdőnk védekezőrendszere, hiszen az  "odalent" összegyűlt trutyit távolítjuk el szervezetünkből.  

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a légcsőbe, hörgőkbe jutó szennyezés hatására nyákos váladék termelődik, a szennyező anyagok e "nyákszőnyegbe" tapadnak bele. Ez terített asztalként szolgál a védekező rendszer sejtjei számára, amik bekebelezhetik a káros anyagokat, vagy az alsó légutakat bélelő nyálkahártya csillószőrei hajtják mozgásukkal kifelé a cuccost a külső légutak, a szájüreg felé.

És itt jön a lényeg: ha légzésünk nem működik jól, pl. nem elég erősek légzőizmaink, valami miatt korlátozott a bordák mozgása, akkor csökkenhet a tüdő öntisztulási képessége, és letapadások, a váladék pangása következhet be, ami természetesen a további fertőzések melegágya. Ezért nagyon veszélyes példul az idős embereknél a mozgáshiány, a folyamatos fekvés: sokuknál sajnos garantált a tüdőgyulladás akkor is, ha eredetileg egy combnyaktöréssel kerültek kórházba.

Az én esetemben genetikai betegségem miatt eleve ún. tölcsérmellkassal születtem, később pedig egyre súlyosbodó gerincferdülésem miatt nem tudtam normálisan levegőt venni. A gerincferdülés során ugyanis a csigolyák nem csak oldalirányba mozdulnak el, hanem a tengelyük körül is elfordulnak, így "viszik magukkal" a hozzájuk ízesülő bordákat is. Így alakulnak ki a bordapúpok, amik a belső szerveket, többek közt a tüdőt is összenyomják. Ugyan a gerincferdülésemet megműtötték, stabilizálták, de a mellkasom így sem tud olyan mértékben tágulni, mint kellene, gyakorlatilag "hasi légzést" végzek.

Hirdetés

Szóval nálam hatványozottan fontos, hogy "korlátozottságom" ellenére megpróbáljam minél jobban átlélegeztetni a tüdőmet, hogy segítsek kitisztulni, több levegőhöz jussak. Ez a műtétek után is fontos volt, éppen ezért az intenzív osztályokon is gyakran meglátogattak gyógytornászok, hogy légzéstornát csináltassanak velem, olykor különféle eszközöket is bevetve. Egy mellkasi műtétnél amúgy is nehezebben vesz az ember levegőt pl. a fájdalmak miatt, ez azonban nagyon veszélyes lehet. 

Mit tehetünk?

Aki valamilyen tüdőbetegségben szenved (pl. COPD, tüdőfibrózis, súlyos asztma), annak valószínűleg úgyis járnia kell spéci tornára, de alapjáraton már az is nagyon jó ha mozgunk, sportolunk, például kardiózunk. A mozgás ugyanis mindig forszírozott légzéssel jár: a megnövekedett oxigénszükséglet miatt nagyobbakat szuszogunk, és ez már önmagában jó a tüdőnek. Főleg, ha utánanézünk annak is, hogy mi a helyes légzéstechnika sport közben. (Ez kezdő útmutatókban is elolvasható, általában erőkifejtés során ki kell fújni a levegőt.) Az is nagyon hasznos, ha nyújtásokat végzünk, és mepróbáljuk a tüdőnk olyan részére szívni, koncentrálni a levegőt, amit amúgy hanyagolunk (tipikusan ilyen a tüdőcsúcs). Például oldalra hajolunk, fejünk fölé nyújtjuk az egyik kezünket, és a nyújtás alatt lévő oldalra lélegzünk mélyeket. De nagyon jó a jógalégzés vagy valamilyen meditációs technika is.

Mint láthatjuk, ezek egyszerű dolgok, sokat jelent az is, ha napi 1-2 alkalommal tudunk 10-15 percet "szuszogni", kicsit odafigyelünk napközben a légzésünkre, a helyes testtartásra stb. Ehhez itt van egy egyszerű gyakorlatsor, amit a Semmelweis Egyetem állított össze.

Persze, ha jobban bele szeretnénk mélyedni, akkor találunk speciális légzéstornával foglalkozó könyveket (pl. ezt) videókat, tanfolyamokat is. Én is sok mindent kipróbáltam már, többek közt részt vettem egy kétnapos workshop-on, amit az Élet művészete Alapítvány szervezett "A légzés művészete" címmel Sri Sri Ravi Shankar vezetésével. Ez persze nagyon összetett foglalkozás volt meditációkkal, testmozgással, nevetésterápiával, de jól használható, egyszerű technikákat mutattak.

A sokféle videó közül egyet megosztok veletek én is: gyógytornászom engedélyével felvettem és feltöltöttem a Korányi tüdőszanatóriumban tartott tornaórákat. Egy ilyen torna 15-20 perc, és fizikailag sem nagyon megterhelő, hiszen betegek számára készült. Arra mindenesetre jó, hogy kicsit beleszagoljon az ember, miben már egy olyan torna, ami a tüdőre fókuszál.

Egyébként még sok lehetőség létezik tüdőnk "ápolására" és erősítésére: különféle tréner-eszközök, inhalálás alternatív mozgásformák (pl. tai-csi) - de erről majd legközelebb!

Vigyázzatok magatokra! 

Képek forrása: 1. ivwanillustration.com; 2. Pexels / Anna Shvets 3. WEBBeteg; 4. Pexels / Ekaterina Bolovtsova. Borítókép: pngtree.com

© 2021 Szonday Szandra. Minden jog fenntartva.