Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Milyen érzés lélegeztetőgépen lenni? - Tapasztalataim az intenzívről betegként

2020. november 20. 22:26 - Szonday Szandra

Interstitial Lung Disease + 5 Natural Remedies by @draxeA koronajárvány kapcsán naponta hallunk a lélegeztetőgépekről: hány készülékkel rendelkeznek a kórházak, hány érkezik, hányan vannak jelenleg gépi lélegeztetésen, milyen új gépet fejlesztenek, stb. Az egyik legnagyobb félelem a COVID-dal kapcsolatban talán az, hogy az ember gépre kerül - főként, mert rengeteg tévhit kering ezzel kapcsolatban, sokan maximum filmekben láttak ilyesmit - ahol rendszerint rosszul ábrázolják -, és amit nem ismerünk, attól még jobban félünk. Nem titkolt célom részben az, hogy megértsük, mit kockáztatunk, ha ebben az időszakban nem viselkedünk felelősségteljesen, másrészt képet kapjunk arról, milyen komoly munka folyik az intenzív-osztályokon.

Sok pozitívumot nem tudok mondani arról, hogy milyen lélegeztetőgépen lenni, röviden összefoglalva: sz@r. Ám mielőtt pánikolni kezdenénk, fontos néhány dolgot megemlíteni.

1. Először is: ha valakit légzési elégtelenséggel kórházba szállít a mentő, még nem kerül automatikusan lélegeztetőgépre, egészen pontosan nem feltétlenül alkalmaznak az orvosok intratracheális (légcsőbe vezetett csövön keresztüli) lélegeztetést. Ez ugyanis az egyik legdrasztikusabb, invazív beavatkozás, megvannak a veszélyei, így az orvosok, ameddig lehet, igyekeznek "gyengédebb" módszerekhez nyúlni. Mivel lélegeztetésre oxigénellátási zavar esetében van szükség, ezért megoldást jelenthet az oxigénterápia (maszkon vagy orrszondán keresztül adva), vagy BiPAP ill. CPAP készülék használata. Ezeket is arc- vagy orrmaszkkal használják, légzési apnoéban szenvedők már ismerhetik, és tulajdonképpen ezek is gépi lélegeztetésnek számítanak - de az egyszerűség kedvéért a továbbiakban gép lélegeztetésnek az intratracheális lélegeztetést fogom hívni

Szóval ha az ember olyan betegséggel küzd, ami légzési elégtelenséggel jár, és ez már sem oxigénterápiával, sem ún. non-invazív lélegeztetéssel  nem orvosolható, akkor jön az asszisztált intratracheális gépi lélegeztetés.

2. Az asszisztált lélegeztetés (amikor tulajdonképp a beteg spontán lélegzik, a gép pedig rásegít) egy hatalmas lehetőség, segítség a szervezetnek arra, hogy túlvészeljen egy súlyos fertőzést, regenerálódjon, meggyógyuljon. (Egyes esetekben pedig a gépi lélegeztetés jelenti az egyetlen esélyt arra, hogy az ember gyógyíthatatlan betegség esetén is életben maradjon. Ma hazánkban is sokan élnek lélegeztetőgéppel.) Sőt: vírusos fertőzés esetén a lélegeztetés során alkalmazott túlnyomás kifejezetten jó hatással lehet a tüdőre.

Noninvasive Ventilation & High Flow Oxygen Therapy | Philips Non-invazív gép lélegztetés

Életem során sajnos nem egyszer voltam lélegeztetőgépen, és volt, amikor hetekig. A legrosszabb időszakot 2003-ban éltem át ill. túl, amikor egy nagyon súlyos tüdőgyulladásom lett, amit aztán egy kórházi gombás fertőzés is megfejelt (ne a lábgombára tessenek gondolni). Sajnos eleve rossz helyzetből indulok ilyenkor: korábbi mellkas- és gerincműtétem miatt a tüdőmnek jóval kisebb hely jut, és a bordák sem képesek úgy tágulni, mint normális esetben. Ezért is történhetett, hogy 2003-ban több hónapig az intenzíven ragadtam, és hol felraktak, hol leszedtek a gépről. Végül gégemetszést is kellett csinálni - erről majd később. Mindezek a dolgok sajnos nem maradtak következmény nélkül, így ma is oxigént, illetve éjszakánként BiPAP-készüléket használok otthon.

A gépi lélegeztetés egyébként egy nagyon bonyolult tudomány: egy kicsit beleszagoltam ebbe, amikor az intenzíven rendszeresen hoztak hozzám rezidenseket oktatásra - hiába, mindig különleges eset voltam -, és a doktor, doktornő elkezdte magyarázni a beállításokat, metódusokat. Nagyon sokféle lélegeztetési mód létezik, akit érdekel annak itt egy rövid, tömör összefoglaló

A rettegett intubálás

Gépi lélegeztetéshez intubálni kell a beteget, azaz szájon keresztül egy tubust vezetnek a légcsőbe (tracheába). Ezt leggyakrabban narkózisban, izomlazítás (relaxálás) után végzik, tehát a beteg nincsen tudatánál. Csak nagyon speciális esetben csinálják éber tudatú betegnél.

Az intubálás nem egyszerű művelet, nagy gyakorlat kell hozzá, hiszen a gégebemenet feltárása hordoz veszélyeket. Ehhez egy fémkalapácsra emlékeztető eszközt, a laringoszkópot használnak, melyen a nyelvhát görbületének megfelelően hajlított, különböző méretű "lapocok" vannak, ill. fényforrás is található A tubus kb. 30 cm hosszú, egyik végén (ami a légcsőbe kerül) mandzsetta van, amit 6-8 ml levegővel fújnak fel, hogy légmentesen feküdhessen neki a légcső falának. Ez akadályozza meg, hogy nyál, vér, felöklendezett gyomortartalom kerüljön a tüdőbe, ami súlyos fertőzésekhez vezetne. (Forrás: orvosilexikon.hu)

Az elsődleges állapotfelmérés algoritmusa és annak ápolói kompetenciái 5. –  Tankórterem

Sajnos az intubálás azt jelenti, hogy az ember a lélegeztetés ideje alatt nem tud szájon át táplálkozni. (Max. pár ml vizet engednek fecskendőből lenyelni.) Ez elég kínzó érzés tud lenni, én 1-2 hét után már nagyon szenvedtem tőle. Természetesen a táplálást megoldják, az ember - többnyire orrszondán, a nyombélbe vezetett csövön keresztül) megkapja a szükséges tápanyagot, de akkor is nagyon hiányzik az evés, a nyelés, a rágás, az ízek. Volt, amikor semmi másra nem vágytam volna, mint egy nagy pohár tejre...

Az egyik legkellemetlenebb dolog, amit sajnos rendszeresen el kell végezni gépi lélegeztetés során, az a "trachea toilette", ami nem jelent mást, mint a váladék leszívását a tubusból. A váladék sajnos folyamatosan termelődik (ezt normális esetben felköhögjük), egy idő után akadályozza a légzést, fullaszt. Az ápolók időnként mindenképp leszívják, de előfordult, hogy hamarabb kértem, mert szükség volt rá. A leszíváshoz a tubusösszekötőn (a tubust a légzőkörrel összekötő toldalékon) vezetik be a szívókatétert, és kifelé húzva szívnak vele. Ez max. 10-15 másodpercig tarthat, mert ezalatt a beteg nincs rendesen lélegeztetés alatt, ezért is baromira kellemetlen. 

 

Az idő tengerén átevezni

Sajnos a kórházban nagyon lassan telik az idő. Sokat gondolkodtam most azon, vajon a járványkórházakban megengedik-e a betegeknek, hogy mobiltelefont vigyenek be? (Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem.) Nem minden intenzív osztályon engedik, mert a betegek sokszor nincsenek igazán maguknál, és hülyeségekkel hívhatják fel a hozzátartozókat vagy akár a rendőrséget. (Én pl,. 2003-ban azt hallucináltam, hogy tűz van, és felhívtam a tűzoltókat az osztályról. Búcsút is inthettem a telefonomnak.) Ráadásul balesetveszélyes is lehet, pl. ha töltés közben nedvesség éri a konnektort. Ugyanakkor nagyon nehéz elviselni a gépen töltött időt, ha az embernek nincs legalább egy kis zsebrádiója, a hozzátartozókkal való kapcsolattartásról nem is beszélve. De kétlem, hogy bármelyik kórházi dolgozó örülne, ha a beteg panaszos FB-üzeneteket írogatna... 

Orvosokkal beszélgetve sokszor kérdezték tőlem, hogy éltem meg ezt az időszakot, hiszen ők csak a maguk szemszögéből látják az pácienseket, nincsenek a nap minden pillanatában velük. De ha még így is lenne: az ember egészen "másállapotba" kerül a betegágyon, teljesen más lesz az időérzéke, a fontossági sorrend, stb., és ezt egy "egészséges" ember nehezen tudja átérezni.

Minden nagyon lelassul, hiszen nem csinál az ember semmit. Ha dolgozik, elfoglalja magát, rohan ide-oda, csak úgy repül az idő. De amikor csak fekszik, mint egy darab fa, akkor kínosan lassan vánszorognak a percek. Minden kis történés eseményszáma megy, pl. ha egy nővér az ágyadhoz lép, a reggeli vizitket úgy vártam, mint a karácsonyt. Ilyenkor még az is nagy dolog, ha rálátsz a nővérpultra, és "mozizhatod", hogy dolgoznak az ápolók, orvosok.  Az apró dolgok, bajok felnagyítódnak, emlékszem, egészen kis hülyeségek is felzaklattak, végletekben gondolkodtam. Például hogy a párom nem jó mobilkábelt hozott be látogatáskor. Én egész nap erre vártam, hogy normálisan tölthessem a telefont, és katasztrófaként éltem meg, hogy megint egy napig kell várnom, mert ez a nap egy örökkévalóságnak tűnt.  

És mielőtt bárkiben fölmerül a kérdés, hogy lehet, hogy valakinek ilyen gondjai legyenek lélegeztetőgépen, elmesélem, hogy bizony lehetséges. Én olvastam, ha volt erőm, írtam, még verset is. (Máshogy nem is tudtam kommunikálni gépen.) És a Valerian vagy az ezer bolygó városát is az intenzív osztályon néztem meg. Sokszor nem tudtam aludni éjszaka, és az ágyhoz kötve, fájdalmak között rendkívül nyomasztó pszichésen, lelkileg várni, hogy teljen az idő. Ezért nem is csodálom, hogy sok beteg tapasztalja később a poszttraumás stressz-szindróma tüneteit. 

 

Mozgatás

Ugyanis a gépi lélegeztetés ideje alatt a betegeket nem altatják folyamatosan - egyrészt a mesterséges kóma (kontrollált lélegeztetéssel) csak bizonyos betegségeknél indokolt, másrészt a beteg érdeke, hogy ez idő alatt is minél aktívabb legyen. A hosszú fekvés ugyanis rengeteget árt a testnek: felfekvések alakulnak ki, az izmok elgyengülnek, felborul az emésztés, stb. Persze itt nem arra kell gondolni, hogy megsétáltatják a beteget, de ezen kívül is vannak lehetőségek, ha a beteg állapota megengedi.

Az embert igyekeznek pl. nem vízszintes, hanem félig ülő helyzetben tartani a tüdő miatt - ezt persze rettenetesen utáltam, mert alváskor is csak egy kispárnát használok, és ki van merevítve a gerincem. Sokszor ültettek fel az ágyban, ezt se nagyon komáztam, de nem volt választási lehetőségem. Ám valószínűleg sokan vannak, akik kifejezetten szeretik, ha fölülhetnek, így jobban látják azt is, mi történik körülöttük. 

Nem érhető el leírás a fényképhez.

Intenzív osztályon is dolgoznak gyógytornászok, nagyon fontos feladatuk van egyrészt a betegek aktivizálásában, másrészt, ha már lekerültek a lélegeztetőgépről, légzőtorna végeztetésében. Gyógytornász segíthet például abban is, hogy a lélegeztetett betegeket kiültessék székbe akár 1-2 órára is - mint korábban írtam, ez nagyon fontos, hisz a belső szerveink alapvetően úgy működnek jól, ha függőleges helyzetben vagyunk. 

Amikor 2003-ban voltam lélegeztetőgépen, a kórházi állapotok elég siralmasak voltak. Volt ugyan gyógytornász, de nagyon ritkán láttam, aztán el is tűnt. Szerencsére megengedték, hogy az édesanyám által fizetett szakember bejöhessen az intenzívre. (Bele se merek gondolni, mennyibe került.) Nem tudom, ezt a mostani helyzetben mennyire tudják megoldani, főként, hogy szigorú higiénés szabályok vannak. De én egy idő után saját kezembe vettem a dolgokat: behozattam anyuval a gumiszalagomat, bokára csatolható súlyokat, és azokkal tornáztam fekve az ágyban, a lélegeztetőgépen. Muszáj voltam, ha nem akartam, hogy tepsiben toljanak ki. A hosszas fekvés, betegség után így is szinte újra kellett tanulnom járni. 

 

Kábelrengeteg

Ezek persze nem egyszerű műveletek. A lélegeztetőgép egy dolog - ezen kívül rengeteg kábel köti az embert különböző gépekhez, infúziósüvegekhez.

Általában kap egy centrális kanült, amit a nyaki vénába tesznek, és amit a bőrhöz varrnak 1-2 öltéssel. Ezen keresztül egyszerre több infúzió, vérplazma is csorog. Ezenkívül tehetnek be artériás kanült is - ebből  vett vérrel például rendszeresen ellenőrizni tudják a vérgáz-értékeket. Aztán az emberen mindig van természetesen egy csomó EKG-tappancs, ami a szívritmust ellenőrzi, és az egyik karon vérnyomásmérő-mandzsetta (ami igazán idegesítő tud lenni, amikor óránként, az éjszaka közepén is bekapcsol mérni). Mit hagytam ki? Az ember eleinte biztosan kap katétert, hogy ne legyen gondja a pisiléssel, és ha probléma van a gyomorsavval, táplálással, akkor orrszondát is. Ja, és még az egyik ujjára is kap egy pulzoximétert. Meg valahol a teste alá raknak egy hőmérőt, ami a gépbe csatlakozik.

Szóval nem egyszerű ezzel mozogni, mozgatni a beteget. De ezekre nagy szükség van, hiszen így minden fontos információt jegyeznek, jeleznek a gépek, sípolnak, ha baj van. Ha pedig az ember állapota javul, akkor szerencsére fogynak a kábelek is. Bár nem a gépi lélegeztetés alatt.

 Intenzív terápia

Higiénia

Na, ez cseppet sem volt kellemes. A fürdetések. Ha átolvastátok a fenti sorokat, el tudjátok képzelni, mekkora feladat lehet egy magatehetetlen, gépen lévő beteg forgatása, mosdatása, az ágynemű cseréje. Márpedig ezt minden nap elvégezték az ápolók. Engem mindig lenyűgözött az ápolók rutinja, és most nem is részletezném a műveletet, mert ezt korábban itt megtettem. Persze túl az ámulaton ez egyáltalán nem egy kellemes dolog. Az embernek amúgy is minden baja van, sok mindene fáj, erre jönnek, kitakarják, bevizezik, forgatják, fázik, didereg, érzékeny helyeken (pl. kanülök) macerálják. Igaz, utána jóval kellemesebb felfrissülten, "tisztába téve" lenni.

 

Hosszútávú megoldás

Ha a lélegeztetésre előreláthatólag hosszabb ideig van szükség, akkor gégemetszést szoktak végezni, azaz a tubust nem a szájon, hanem a nyakunkon ejtett bemetszésen keresztül vezetik be. Ez elég szörnyen hangzik, ugyanakkor könnyebbséget jelent a betegnek, hiszen így már tud rendesen enni-inni, és akár beszélni is. Engem inkább az a tény ijesztett meg, amikor nekem csinálták, hogy azt mondták, lehet, hogy soha nem tudok lejönni a gépről... Szerencsére nem így lett, idővel non-invazív lélegeztetőgépre kerültem, aztán az is csak éjszakára maradt, végül pedig hazaengedtek, és kivették a tubust a nyakamból. Szóval ijesztő lehet elsőre, de nem feltétlenül jelenti a véget - viszont könnyebb vele létezni, ami hozzásegítheti az embert a gyógyuláshoz.

 

Mi lesz utána?

Az orvosok folyamatosan figyelik az ember állapotát, naponta csináltatnak röntgent, a lélegeztetőgép is fontos visszajelzéseket ad. Igyekeznek mindig az adott állapothoz hangolni a lélegeztetést, idővel, ha javulnak a eredmények, visszavenni a támogatást. Aztán, ha eljön az idő, kísérletet tesznek a levételre. Ez előtt gyakran kaptam egyébként transzfúziót, hogy ezzel is erőre kapjak, jobban bírjam a dolgot. Ha az embert leveszik, biztos, hogy kap oxigént, és esetleg egyéb támogatást (non-invazív lélegeztetés). Egyébként a tubus kihúzása jelenti szerintem a legkisebb problémát: bár nem kellemes, csak pár másodpercig tart. Az utána következő viszont egy nagyon megterhelő időszak, hiszen a legyengült tüdőnknek egyedül kell helyt állnia. Sokszor kaphatja el az embert pánik (nálam előfordult, illetve rengeteget hallucináltam). Ilyenkor sok feladatot kapunk: rendszeres légzéstorna. inhalálás, stb. És sajnos előfordulhat az is, hogy romlik az állapot és vissza kell tenni gépre... De, mint példám is bizonyítja, ez sem feltétlenül jelenti a világvégét.  

Amennyiben bármilyen kérdésetek van még a témában, tegyétek fel!

Korábbi bejegyzéseim között számos olyat találtok, ami az intenzív osztályon töltött időszakkal foglalkozik, ajánlom ezeket is olvasásra például itt és itt.

Vigyázzatok magatokra!

Köszönöm a szakmai segítséget és tanácsokat Dr. Pulay Istvánnak és Vadász Gábornak!

 

Képek forrása: draxe.comphilips.huwattpad.comreddit.combugatpal.hu

     

    

43 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szivesnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr3516285316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wrstjnethn 2020.11.21. 13:43:25

Csak engem zavar, mikor a dedós blogokban minden második szó vagy mondat ki van emelve??? Mégis mi a francért? Csak megtöri a szöveg egységét, de semmi értelme, mert csak a kiemelt részeket olvasva sem kapunk értelmezhető szöveget.

NemNick 2020.11.21. 14:26:40

@wrstjnethn: Valószínűleg nem - vannak, akik pl. a golyóstoll kattintásra ugranak.

VIszont elég kevés olyan nagyképű, "lényeglátó" majom van, aki egy ilyen témáról szóló blogot (ráadásul értelmes, normális tartalommal) "dedósnak" titulálna.

dmwd 2020.11.21. 15:15:43

@wrstjnethn: inkább arra kéne figyelni, amiről ez a blog szól. Nagyon remélem, hogy ennél többet soha nem fogok tudni a lélegeztetésről, minden mondata érdekes volt, számomra új dolgokkal tele. Lehet, hogy tényleg nem kellett volna ennyit kiemelni, de akit ez zavar, annak ott van számos szövegszerkesztő, abban mindenki azt emel ki, amit akar. A magam nevében köszönöm az írást és jobbulást kívánok a szerzőnek.

papierusz 2020.11.21. 15:38:06

Köszönjük. Úgy hiányzik manapság egy józan, tapasztalatból beszélő emberi hang. Hiszen csak azt hallani (sarkítva): ha gépre kerülsz, meghalsz.

Franz Kau 2020.11.21. 16:09:08

@wrstjnethn: jaj,de okos vagy!Majd ha te is írsz valami érdekeset , a közösség számára hasznosat, akkor kritizálj genyó.

hypochloride 2020.11.21. 16:13:15

@wrstjnethn: ha ennyire zavar, minek olvasol dedós blogokat? (Ez, mondjuk, pont nem az.) nekem tetszett bejegyzés, már persze abban az értelemben, hogy sokkal többet tudtam meg a dologról, mint eddig tudtam.

_Wasp_ 2020.11.21. 16:42:43

@papierusz: ezt nem hallottam sehol, rengetegen túlélik a gépre kerülést covidos tödőgyulladás esetén (mondjuk összeszed többség némi maradandó problémát), szóval azért az rémhírkeltés, hogy mindenki meghal. Csak kb. a gépre kerülők fele jár így.

Flúgatlan 2020.11.21. 17:18:27

Köszönöm a leírást! Remélem, nem lesz szükségem erre a tudásra, de sok minden tisztább lett.

papierusz 2020.11.21. 17:36:54

@_Wasp_: olvastad, amit ìrtam? Idézem: "sarkítva"

//VV\ 2020.11.21. 18:14:32

A centrális vénát általában nem a nyaki vénába szúrjuk, hanem a subclavia-ba. Ez a véna a mellkas és a váll között fut.

_Wasp_ 2020.11.21. 18:17:28

@papierusz: sarkítva kettőnk közül az egyikünk vagy írni nem tud, vagy olvasni.

Watchdog 2020.11.21. 20:32:47

Jelentem: nem kaptam kedvet...

Stupid 2020.11.21. 21:03:39

Örülök, hogy meggyógyultál Blogger! Kösz az infót is, érdekelt, milyen lehet gépen. Ha rajtam múlik, inkább kihagynám:(

devilstrueface 2020.11.21. 21:15:50

ez most felelevenítette picit a Vészhelyzetből megszerzett tudást és emlékeket, brrr. Tuti minden részben 1x legalább volt egy intubálás.

papierusz 2020.11.21. 21:40:40

@_Wasp_: oké. Innentől valaki mást fárassz bogaram, na pápá!

Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.11.21. 23:36:57

Ngyon köszönöm a részletes élménybeszámolót, nem is gondoltam volna, hogy ennyire összetett dolog - nem is csak maga a lélegeztetés, hanem a beteg ellátása eközben. Kívánom a posztolónak, hogy soha többé ne legyen része benne.

@papierusz:

"Hiszen csak azt hallani (sarkítva): ha gépre kerülsz, meghalsz."

A koronavírus esetén erre meg is van a 40-45%-os esély. Ennél mág az orosz rulett esélyei is jobbak.

apro_marosan_petergabor 2020.11.21. 23:39:11

Mi volt a betegsége, hogy ilyen sokat kellet a gépen "üdülni"?
Javulást.

Mikrobi 2020.11.22. 00:08:04

Ezután is felveszem a maszkot. A gépi lélegeztetést szeretném elkerülni.

puncipöcögtető 2020.11.22. 01:12:30

@apro_marosan_petergabor: talan olvasgass a masodik kep alatt, ott leirta.

László Szűcs Szümi 2020.11.22. 06:51:38

@hannibal_barcas_111: Minden blogbejegyzéshez szükséges legalább egy ostoba troll megjelenése. Itt már volt az első hozzászóló képében - tehát menj máshova! :D :D

Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.11.22. 09:44:58

@László Szűcs Szümi:

Más blogokba százával floodolja a trágár kommentjeit, mindig új nickekről, mert sok blogról emiatt letiltják. Örülj, ha ide csak egyet küldött, és imádkozz, hogy ne legyen több.

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2020.11.22. 12:13:18

@Kovacs Nocraft Jozsefne: igen sajnos már korábban is volt hozzá "szerencsém". Nem tiltottam, csak töröltem az egyforma üzeneteit. Erre rászált a Facebook-oldalamra is. Az imént töröltem a nácizós, mongolidiótázós kommentjeit, erre "háborút indított" és már gyenge elméjű genetikai selejt vagyok. :D Nem tudom, mit lehet kezdeni az ilyennel, valószínűleg mentálisan sérült valaki, lehet, hogy gyámja is van, aki nem tud az iternetes ámokfutásáról. (Volt már ilyen eset.) Most biztosan odapiszkít majd a többi felületemre is... -_-

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2020.11.22. 12:18:19

@apro_marosan_petergabor: Igen, a bejegyzésben röviden leírtam, mi volt a probléma, igazából ez mind egy ritka genetikai betegség, a Marphan-szindróma következménye, amiről más bejegyzésben bővebben írtam. Emiatt lett nagyon súlyos gerincferdülésem, igaz, a kezelésemet is elrontották, ezért kerültem 15 évesen életveszélyes állapotba. A többi dolog szépen következett egymásból...

Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.11.22. 13:18:06

@Szonday Szandra:

Első körben megpróbálhatod tiltani a kedvenc szavait, mint pl. mongol, idióta, náci, selejt, fidesz stb. Persze a tiltőás könnyen kijátszható, de te is bővítheted a tiltott szavak listáját.

Mivel ez nem politikai blog - ezekben bizonyos mértékig tolerálható a nem szép beszéd -, te a kommentelés szabadságának korlátozása nélkül sokkal több szót tilthatsz.

A te betegségedet szokta befolyásolni az évszak vagy az időjárás?

Irbisz 2020.11.22. 14:49:06

hm, nagyon nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Eddig is tartottam a távolságot, hordtam a maszkot, home officban vagyok március közepe óta, de mindezt fogom folytatni mig elérhető lesz végre (nem orosz :) ) vakcina. Pedig se cukorbeteg nem vagyok, se vérnyomásproblémám nincs, de még súlyfeleslegem sem, de okos ember megelőzi a bajt (még ha minimális a komoly baj előfordulásának esélye), mintsem utána sopánkodik és oltja a tüzet.

exterminador 2020.11.22. 15:55:41

Néhány vírusszkeptikusnak nem ártana egy ilyen élmény, hátha átértékelnék az életüket.

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2020.11.22. 16:48:16

Igen "kedves" ezernevű János ilyen-olyan nick-nevekkel! Örülök, hogy ennyire ráérsz, látom, se családod, se munkád, se kutyád-macskád. Tőlem játszhatjuk ezt a végtelenségig, nem nagyon izgat a "háborút", kb. 2 perc törölni az aktuális f@szságaidat, szóval csak hajrá.
De ha ennyire zavar a létezésem, akkor ajánlom, hogy hanyagold az oldalamat, felejts el, és lődd ki magad az űrbe, nekem mindegy.

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2020.11.22. 22:01:45

@//VV\: Köszönöm, igen, nekem is volt ott is, mindkét oldalon, de pl. most a szívműtét idején is nyakba tették. Bosszankodtak is az ápolók - meg én is -, mert ahogy egyre többet ültem, a súlya húzta le, nem lehetett jó megragasztani, egy kicsit be is gyulladt... Szóval lehet, hogy ez kórházanként, orvosonként változik, nem tudom, bár az is igaz, hogy a gerincműtétemet egyszer azért kellett elhalasztani, mert a marphan miatt kicsit átrendeződtek a dolgok bent, és altatásnál egy aortát szúrtak szét a mondott helyen... Lehet, hogy emiatt szúrtak később nyakba.

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2020.11.22. 22:08:09

@Irbisz: igen, abszolút helyes a hozzáállásod! Hozzátenném még, hogy egyáltalán nem árt az óvatosság, mert 100 %-ig senki nem tudja biztosan előre, hogy hogyan fog reagálni a szervezete egy adott fertőzésre, illetve nincs-e egy olyan rejtett betegsége, aminek még nem mutatkoztak súlyos tünetei, de a fertőzésre ezért rosszabbul reagál. Én sokszor látom, hogy az emberek jó része fizikailag ugyan sokat bír, de ki is használja ezt, túlhajszolja magát, nem figyel oda magára, nem jár rendszeresen orvosi ellenőrzésre. Meg tudják, értik, hogy asztmásként nem kéne cigizni, hogy rendszeresebben kéne enni, mozogni, hogy évente legalább egyszer el kéne menni nőgyógyászhoz, urológushoz, stb. nem... És fiatalok, idősek is így viselkednek. Aztán ha beüt a krach, és egy sima tüdőgyulladással intenzíven kötnek ki, akkor meglepődnek. -_-

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2020.11.22. 22:13:50

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Szia, hát, ma már vagy 3 különböző nick-névvel jelentkezett be... Arra is gondoltam, hogy hagyom a francba, korábban sem tiltottam őkelmét, de még azt is zokon vette, amikor csak rászóltam, hogy legyen szíves visszavenni magából... Mert amúgy nem nagyon szoktam cenzúrázni, aki mocskolódik, az úgyis önmagáról állít ki bizonyítványt, nem az én szégyenem. :)
Visszatérve a témához, de, sajnos egyre jobban megérzem az időjárást, erről a FB-oldalamon is, Youtube-on is beszéltem már. Fáradékonyság, kábaság, rosszkedv, szívritmuszavarok, ha párás idő jön, fulladás - kábé ezek fordulnak elő, mert a hátam, nyakam így is, úgy is fáj. :D Viszont a szívműtét óta ez a nyár könnyebben elviselhető volt, fél évvel a műtét után a hőségben az gyból se volt erőm kikelni, most nem volt ilyen. :)

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2020.11.22. 22:17:53

@devilstrueface: Igen, az biztos, hogy látványos elem az intubálás! :D De azért tudjuk, hogy a sürgősségin nem így mennek a dolgok. ;) Sajnos, miközben az intenzíven feküdtem, többször végig kellett néznem betegtársaim újraélesztését... Vagy hogy egész éjszaka vizsgálják, próbálják kideríteni mi a baj, stabilizálni... Soha nem volt kiabálás, ilyen szintű kapkodás, mint a filmekben. Persze riasztáskor mindenki rohant, de nagyon összeszedetten dolgoztak a dokik, ápolók. <3

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2020.11.22. 22:19:49

@Stupid: Köszönöm, sajnos a gyógyulástól messze vagyok, mert az állapotom végleges, de az biztos, hogy le a kalappal a dokik előtt, mert az alapbetegségeim miatt olyan állapotokból hoztak vissza, ami sokszor teljesen reménytelennek tűnt...Úgyhogy most én is nagyon tartok a járványtól, mert nagyon nem akarok visszakerülni... -_-

Szonday Szandra · https://www.facebook.com/szondayszandraoldala/ 2020.11.22. 22:21:13

@dmwd: Én köszönöm, örülök, ha valakinek tudtam segíteni. :)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.11.23. 10:00:33

@Szonday Szandra:

"nagyon tartok a járványtól, mert nagyon nem akarok visszakerülni..."

Arról nem is beszélve, hogy jó eséllyel nem élnéd túl, ha most az intenzívre kerülnél, invazív lélegeztetésre. Nagyon vigyázz magadra!

Irbisz 2020.11.23. 13:47:14

@Szonday Szandra:
Teljesen igazad van, a prevenció sokkal fontosabb, ráadásul racionálisabb mint a tűzoltás - ami eü-i téren gyakran végzetes következményekkel jár. De ebben a magyar lakosság nem túl tudatos, ezért van oly sok elrettentő eü-i mutatónk, mert az tény, hogy az egészségügy nem túl rózsás helyzetben van, de sokan mindent meg is tesznek, hogy rászoruljanak az egyre kevésbé funkcionáló eü ellátórendszerre.
Kövérségi világranglistán harmadikok, európában elsők vagyunk, rohadt sok dohányos és (fél) alkoholista (a páinika ugyebár alapélelmiszer) és a hagyományos táplálkozás is elég sok krónikus betegség előidézője a vészes mozgáshiánnyal együtt :(

Ui. Azt a hülye trollt hagyd, időnként töröld és tiltsd ki és jónapozt, neki több idő új nicket regisztrálni és írkálni, mint neked eltávolítani :)

apro_marosan_petergabor 2020.11.23. 18:06:40

@Szonday Szandra:
Ez egy kreált írói név, jól gondolom? - a kórház ihlette...

Ildanyóka 2020.11.24. 18:17:49

Sajnálom, hogy sokan szeretnek eltérni a tárgytól. Szandra nagyon fontos dolgot vállalt fel, hogy elmondja a saját élményeit, melyek egy átlagos ember számára szinte sokkolóak. És ráadásul nem dobálózik csak úgy ismeretlen szakszavakkal, hanem mindig van hozzá link, ahol mélyebben utána lehet nézni.

Valamelyik régi bejegyzés alatt írtam, hogy amikor billentyűplasztikám (tudom, ez más terület) volt, akkor nemcsak a szívsebésszel, sebésszel, anesztessel beszéltem, ha olyanokkal is, akik átestek ilyenen. Mert nagyon más az ő nézőpontjuk. A dokiknak, ápolóknak ez munka, és ha nem akarnak teljesen belehülyülni, akkor a saját érdekükben távolról kell figyelniük az eseményeket. Ennek ellenére biztos, hogy vannak esetek, melyek megérintik őket.

Fontos, hogy akár egy hozzátartozó is értse, érthesse, min megy keresztül egy lélegeztetett beteg. De remélem, hogy mi nem kerülünk ennek közelébe. De nem olyan nagy baj, ha alapban értjük, hogy mit csinálnak az egészségügyi dolgozók.
Most is ezt érzem. Van valaki elmondja, hogy mikor mit érzett.

Szandra! Nagyon köszönöm!
süti beállítások módosítása