Ma teljesült egy álmom: hosszas várakozás után végre megjelentek verseim az Élet és Irodalom hasábjain. Korábban is publikálták már műveimet művészeti folyóiratokban, de az ÉS mégis csak az ÉS - ráadásul meglepetésemre a 3 kiválasztott vers helyett hetet közöltek, egy egész oldalon.
Mindez hatalmas megtiszteltetés számomra, miközben az ilyen alkalmakkor mindig eltöpreng az ember: hogyan is kezdte? Honnan indult? Nekem is eszembe jutottak a kezdetek, az átsírt éjszakák, a szerkesztői visszautasítások, ugyanúgy, mint az első elismerő szavak, az euforikus pillanatok, ha "elkapott az ihlet", az első jól sikerült szonett.
Arra gondoltam, röviden, 13 pontba szedve megírom tapasztalataimat, hogyan írjunk verset, hogyan tegyük meg első lépéseinket ezen a rögös úton.