Előző írásomban olyan kártyajátékokat gyűjtöttem össze, amikkel gyerekként gyakran múlattuk az időt az 1980-90-es években. Ígértem a folytatást, íme! Ebben az időszakban  nem volt még síkképernyős tévé, videójáték sőt, a számítógép is ritkaságnak számított a családokban. A mobiltelefon pedig olyan…

Még tart a nyár, még a gyerekeket le kell foglalni egy ideig, mielőtt elkezdődne az iskolai készülődés, így gondoltam, ismét egy nosztalgikus poszt írásába kezdek arról, hogyan is ütöttük el az időt gyerekként a 1980-90-es években. Az ötletet az adta, hogy valamelyik nap átjöttek új barátaink…

Képzeljetek el egy hosszú, Duna-parti sétányt, ahol szomorúfüzek árnyékában, padról szemlélődve etethetitek a kacsákat, figyelhetitek a színes csónakok és hajók jövés-menését; képzeljétek el a háttérban a régi templomtornyokat, házakat, kerteket és kis sikátorokat – és mindehhez most képzeljetek…

Ez az írás amolyan hibrid poszt lesz. Lesz benne koncertkritika, beszámoló az állapotomról és egy elég fontos probléma taglalása. Egészen pontosan arról fogok beszélni, milyen volt mozgáskorlátozottként a Budapest Parkba eljutni és boldogulni, milyen egy koncerten betegként, mozgáskorlátozottként…

Itt a nyár, a horgászszezon. Tó mellett nyaralunk, a nádasokban, stégeken vagy csónakokban csendben üldögélő horgászok látványa megszokott. A minap azonban olyan dologgal találkoztunk, ami igencsak megdöbbentett, mert eddigi 35 évem alatt (amióta itt töltöm a nyarakat) egyszer sem találkoztam…

Biztos ti is elgondolkodtatok már, vajon melyik lehet a legrosszabb halálnem? Mi gyerekként barátaimmal gyakran filozofáltunk ezen. És nagyjából megegyeztünk, hogy megfulladni lehet a legrosszabb (ettől függetlenül vidáman játszottunk a tóban nap mint nap). Én ma sem gondolom másként, főként, hogy…

Milyen az élet soványan? Ha bármit teszel, nem hízol? Az emberek azt hiszik, te vagy a legszerencsésebb, mert nem kell fogyóznod, a túlsúllyal foglalkoznod, és bármit megehetsz. Az emberek nem értik, miért panaszkodsz, hiszen sokkal jobb vékonynak lenni, mint daginak. Az emberek azt hiszik,…

Mint arról korábban is írtam, 2016 nyarán 3 hetet töltöttem a Korányi Kórház légzésrehabilitációján. A hely - annak ellenére, hogy kórházról volt szó, ahová leendő szívműtétem miatt utaltak be - nagyon megragadott és inspirált. Ma, ahogy Kálnoky László versei között szemezgettem, újból eszembe…

Fárasztó napok vannak mögöttem. Nem csak azért, mert szinte a hét minden napját a kórházban kellett kezdenem (erről itt írtam bővebben), hanem mert fel kellett költöznünk a nyaralóból, és ez lelkileg is megviselt. Nagyon féltem a pillanattól, amikor be kell ülni a kocsiba, és…