Kicsit régen jelentkeztem új blogbejegyzéssel, mivel az elmúlt két hónapban szinte minden percemet a Fővárosi Nagycirkusz 130 éves kiállítására való készülődés kötötte le, aminek kurátora lettem. Nagy hajtás volt a megnyitó előtt, ezért úgy gondoltam, hogy megajándékozom magam egy koncertjeggyel, ugyanis fülembe jutott, hogy a Little Big fellép a Budapest Parkban július 18-án. Ennek azért is örültem, mert áprilisban már jártak Pesten az Akvárium Klubban, de akkor lemaradtam a dologról.
KONCERTKRITIKÁHOZ GÖRGESS LEJJEBB!
De nem csak a videóklipjeikből már jól ismert csapatra, hanem magamra is kíváncsi voltam, hiszen a szívműtétem óta mindössze másfél év telt el, és ritkán merészkedek el ilyen tömegmegmozdulásokra, főleg nyáron. Tavaly augusztusban voltam utoljára nagykoncerten ugyanitt, ami egy kicsit korainak bizonyult: hőség volt, hiába van mozgássérült igazolványom, nem tudtunk a közelben parkolni, oxigénpalackkal a vállamon tévelyegtem a park különböző pontjai között, mert nem találtam meg semmit. Barátnőmtől kaptam ajándékba a jegyeket Die Antwoord-koncertre diplomaosztómra, és noha VIP-helyre váltott jegyet, nem sokat ért a dolog, mert ott is tömeg volt, nem lehetett nyugodtan üldögélni, ahogy ő gondolta. (Egy Die Antwoord-ön pláne nem.)
Die Antwoord-ös koncertktitikámat is olvashatod!
(Apropó, Die Antwoord: a csapat azóta hatalmas szexuális botrányba keveredett, Ninja állítólag évekkel ezelőtt megerőszakolt egy ausztrál rapper lányt, aki most borított. Azóta elég iskolás módon megy az anyázás az érintettek között.)
No mindegy, most hanyagoltam a VIP-szekciókat, nem is lett volna értelme. Viszont felkészültebben érkeztem, már tudtam, mi merre. Kicsit zavaros volt, mikor kezdődik a koncert, a kapunyitás pl. 6 helyett 7-kor volt, és csak bent tudtuk meg, 20.30-tól lép színpadra a csapat. Így viszont volt egy kis időnk kajálni, inni egy fröccsöt, sőt, bár nem szokásom, még egy ingyenes sminkelésre is beneveztem egy promóciós sátornál. Úgyhogy 8 órától profi sminket kaptam az orcámra.
Orosz őrület
"A társadalomkritikától a vodkán át a legcikibb öltözékekig minden lesz, mi szem-szájnak ingere" - szólt a koncert beharangozója, és valóban így lett. Engem ismerve talán sokan csodálkoznak, hogy egy orosz rave-punk (lehet őket beskatulyázni?) zenekarért lelkesedem, de tőlem soha nem által távol a keményebb ütemek, a humor meg pláne nem, itt pedig van belőle bőven.
Little Big-ékkel igazából egy észt rapper, Tommy Cash kapcsán találkoztam, ugyanis több számot is jegyeztek együtt, sőt, kooperációjuk keretében még egy rövid, szarkasztikus Youtube-sorozatot is készítettek "American Russian" címmel, élvezetesen tartanak görbe tükröt a nagy amerikai álmot kergető kelet-európai bevándorlóknak.
Humor, önirónia és társadalomkritika terén nagyon egy húron pendülnek, nem félnek kifigurázni saját magukat sem. Éppen ezért nehéz Little Big-éket is műfajilag besorolni. Legutóbbi albumuk, az Antipositive ugyanis már sok számban nélkülözi a technós alapokat, és mindegyik szám egy-egy poénra épül. A legújabb őrület a SKIBIDI, amihez egy sajátos koreográfiát is alkottak. A zenébe pedig mindenféle hülye effekteket (kutyaugatás, kakas kukorékolás) kevertek. Mondanom sem kell, a küzdőtér felrobbant, amikor az első taktusok felhangzottak.
A csapat egyébként 2013-ban alakult Szentpéterváron. Nem sok pénzt fektettek promócióra, első klipjükkel mégis hamar népszerűvé váltak a határokon túl is. Persze azért az se volt mindegy, hogy a Die Antwoord előzenekaraként debütálhattak az A2 klubban. A csapat frontembere Ilja "Iljics" Pruszikin, további tagok Szergej "Gokk" Makarov, Szonja Tajurskaja és Anton Liszov. Kezdetben egyébként nem Szonja volt a csapatban, hanem Olimpia Ivleva, akiről korábban itt írtam, ám ő kb. 2 éve kiszállt.
Your brainwashing machine seems so real
Now there's no one behind fucking wheel
I won't let you control anymore
Stuff your ass with your tie imbitsil neuter whore(Fucking Asshole)
2016. májusában két díjat is bezsebeltek a berlini Music Video Awards-on. A "Give Me Your Money" a legjobb előadás kategóriában lett díjazott, míg a az erősen szexuális töltetű "Big Dick" a "Leggicsesebb" kategóriában lett első helyezett. A klip azóta majdnem 60 millió megtekintésnél tart.
Belecsaptak a lecsóba
A koncert elég jó nézőszámmal kezdett, bár nem voltak olyan sokan mint Die Antword-ön. Amit amúgy annyira nem bántam. Kíváncsi voltam, milyen emberek váltottak jegyet az event-re, de a vártnál jóval kevesebb rave-rajongót láttam kapunyitáskor. Inkább azt mondanám, jellegzetesen Belga-kedvelő középréteg képviseltette magát, de láttam kisgyerekkel érkezőket és középkorúakat is. Párom meg is jegyezte, mennyire megváltozott minden: "az ő korában" elképzelhetetlen lett volna bulikon ez a korosztályos vegyülés. Én élvezem, hogy nincs ez a görcs, mikor kit néznek ki egy eseményről. (Bár egyszer volt egy kellemetlen élményem pont Belga-koncerten, amikor beszabadult egy csomó 16-17 éves kamasz, akikre oldalt aggodó szülők vigyáztak, és csak kapkodták a fejük, amikor felhangzott az ikonikus "Egy-két-há: k@rva anyád" kezdetű dal. LOL!)
Az is elgondolkoztató volt, hogy milyen nagyot fordult a világ: 30 évvel a rendszerváltás után, amikor engem pl. majdnem eltettek láb alól egy kórházban, mert szovjet professzor operált, most oroszok zenéjére csápolunk.
Punks not dead!
Little Big-ék erősen kezdtek a "Punks Not Dead"-del, hogy aztán folyton mozgásban tartsák a tömeget. (Persze nincs is lassú számuk.) Sok technikát nem hoztak magukkal, nem volt külön díszlet vagy táncosok, ennek ellenére ők négyen betöltötték a színpadot, hatalmas bulit csináltak. Ilyenkor egyébként mindig nagyon irigy vagyok arra a fizikai teljesítményre, amit képesek lenyomni egy fellépés alatt.
Egyedül Tatarka vendégfellépése alatt pihentek valamennyit. Az orosz rappercsaj Little Big-ék neve alatt fut, és kíváncsi is voltam rá, mert klipjeiben szintén hozza a posztszovjet, orosz-közel-keleti életérzést (Lásd: "Au" c. számát), azonban csak két számot adott elő, ami nekem kicsit csalódás volt.
Kellemes meglepetés volt Szonja. Hiányoltam Olimpiát, aki törpenövésű, karizmatikus énekesnőként meghatározó alakja volt a csapatnak, és eleinte féltem, hogy az új énekesnő nem fog tudni a helyébe lépni, ám energikusságával, kisugárzásával, őrültségével megragadott.
Amikor úgy tűnt, vége a koncertnek, a tömeg nem mozdult, a "Faradenza"-t követelte, és meg is kapta. És ehhez Iljics még át is öltözött: a klipben látható borzasztó barna inget, rövidnadrágot és zokni-szandál kombót húzott. Imádtuk! Végül lezárásként a "Polyushko Polya"-val búcsúztak. Külön tetszett, hogy rendkívül közvetlenek voltak, többször is lementek pacsizni a közönséggel, és a koncert legvégén is engedték, hogy körbetapogassák, ölelgessék őket. A Die Antwoord-nél pont az volt elidegenítő, hogy a koncertet, mintha elvágták volna. Leléptek, oszt jó napot...
SKIBIDI, romantic version:
Visszatérve a szívecskémre: most elég jól bírtam a strapát. Viktor nem annyira élvezte a koncertet, ő nem lelkesedik annyira ezért a műfajért, inkább a testőr szerepét vállalta be: végig a nyomomban volt, nehogy meglökjenek, ott legyen, ha esetleg rosszul lennék. Én meg mentem volna minél közelebb a színpadhoz... Szóval aranyos volt, óvón nézte, ahogy tombolok, hozott nekem az italt, ha kértem, stb. De amúgy nem volt panasz a bulizókra, meglepően illedelmesek voltak: többször éreztem, hogy valaki gyengéden megfogja a vállam, hogy figyelmeztessen, arrébb szeretne menni, és ha véletlenül meglöktek, rögtön bocsánatkérően fordultak felém. Nem sok italt lötykölő részeggel akadtunk össze. Az egyik srác teljesen megrémült, hogy a lábamra lépett, ijedten kérdezte, ugye nem magassarkú cipő van rajtam? Megnyugtattam. Szóval összegezve a buli nagyon kellemes volt, bár érződött, hogy csütörtök és nem hétvége volt. A park pedig teljesen jól működött, igaz, az italárak nem annyira pénztárca barátak. Ehhez képest viszont a kajakínálat egész jó és megfizethető, jó kis street food-ok vannak, én még gomolyasajtos vega burgert is találtam.
Ez is kipipálva!
