A maszk mögött - Az átváltozás varázsa

2023. február 13. 10:25 - Szonday Szandra

Ismét egy régi álmom teljesült tegnap, ugyanis mindig nagyon szerettem a farsangi bálokat, de gyerekkorom óta nem lehetett ilyesmiben részem. Imádtam átváltozni, és színész édesanyám házi jelmeztárának és kreativitásának köszönhetően ez mindig sikerült is. Aztán a gyermekévek elmúltak, az iskolában az idősebb korosztálynak nem nagyon rendeztek ilyen mulatságot, az a pár alkalom, ami felnőttként adódott, meghiúsult: egyszer például a buszmegállóból fordultam vissza jelmezt rejtő batyummal, mert barátnőm, akivel görög farsangi bálba indultunk, ott hívott fel, hogy belázasodott, ágyban fekszik.

Maradtam a „másik oldalon”, évekig, mint díszlet- és jelmez-készítő dolgoztam édesanyám mellett, mindig másoknak festettem arcot, másokat öltöztettem, másoknak kölcsönöztem, varrtam, festettem jelmezt. Nagy ritkán volt alkalmam felölteni ezeket, ha be kellett valamit fotózni, vagy egyszer, mint hostess, gésának öltözve osztogattam ázsiai tematikájú magazinokat egy moziban az Egy gésa emlékiratai előtt. Most is a „másik oldalon” dolgozom, mint muzeológus gyűjtöm, rendezem, kutatom, adatolom a cirkuszi kosztümöket. De hétvégén megtört a jég.

Sok időm nem volt, hogy a jelmezemen gondolkodjam, ráadásul a költözés miatt minden kreatív holmi, régi kosztüm, paróka, kellék, smink bedobozolva várakozik valamelyik pincében, raktárban a sok közül. Viktornak egyszerű dolga volt, felvette a hagyományos kung-fu öltözékét, amit még évekkel korábban kapott tőlem (valódi, kínai kung-fu cipő, nadrág, ing), én meg végül döntöttem, nem cifrázom a dolgot, leszek bohóc, alabpól kék a hajam, és repiajándék bohócorrom is van a cirkuszból, Előtúrtam egy kockás öltönyt, virágos inget, színes sminket rögtönöztem – és átváltoztam.

Érdekes megtapasztalni, mit csinál az emberrel egy maszk, egy jelmez. Ahogy elkészült a sminkem és feltettem az orrom, mintha mágikus ereje lenne, nem tudtam tovább hétköznapi Szandraként viselkedni. Hangom megváltozott, szemem gyermeki ártatlansággal pislogott körbe.

A hosszú kocsiúton reménykedtem, valaki átpillant és integethetek neki, kíváncsi voltam az emberek reakciójára, a Népszínház utcában hosszan várakoztam, míg Viktor leparkolt, de a járókelők közönyösen sétáltak el mellettem. Vagy zavarban. Ki tudja?

Muffin bohóc a Népszínház utcai éjszakában

A lakásba belépve is csak Muffin bohócként tudtam bemutatkozni (mert nagy tál muffint sütöttem az alkalomra). Az emberek arca felderült, mintha gyermeki emlékeket hívtam volna elő megjelenésemmel és viselkedésemmel. Kérdezték a nevem, mondtam, Muffin bohóc, és arra gondoltam: ha azt mondom, Szandra, az mivel mond többet rólam? Szinte senkit nem ismertünk a házigazdán kívül.

Érdekes reakciókat kaptam a jelmezemre (apropó: kosztümömre, mert a cirkuszban a jelmez hivatalos neve: kosztüm). Volt, aki többször rákérdezett: akkor én most… bohóc vagyok? Mindig így hordom a hajamat? Mármint két copfban? (Ugyanakkor azt hitték, csak az alkalomra festettem kékre.)

Volt azonban egy fontos tanulsága a jelmezes estnek. Szinte mindenki nagyon kreatív volt, kitett magáért: a házigazda hatalmas levélkoszorúval, liánokkal a fején, zöldre festett, mohos arccal erdei istenségként fogadott minket, de volt ott spanyol táncosnő, tündér, madárijesztő az Ózból, arab sejk, cigány jósnő, kalóz és még hosszan sorolhatnám.

Ám hosszasan elbeszélgetve néhányukkal kiderült, hogy annál színesebb, érdekesebb figurává egyik sem tudott volna beöltözni, mint amilyenek valójában, igazi életművészekkel sodort össze a sors.

Egyikőjük például extrém sportolóként és bártenderként Új-Zélandtól Japánig már az egész világot beutazta, hol egy vitorláshajón dolgozott cirkuszi társulat tagjaként, hol a német autópályákon tekert le több ezer kilométert bicajjal, éjszakai mínuszokban hálózsákban fagyoskodva aludt. És a maskarák még rejtettek ott ékszerművest, aki kutyaszőrtől hamvakig mindenféle emlékeket olvaszt nemesfémbe, kakaószertartásvezetőt, sámánt és még sok érdekes személyt – igaz, én is megleptem pár embert, amikor elárultam, hogy a cirkuszmúzeumban dolgozom. A fantáziadús maszkok soha nem tudják überelni az életet!

Ti voltatok mostanában farsangi bálon? Mi a legkedvesebb emléketek?