Szonday Szandra - Szíves napló

"A betegség felszabadít!"

Milyen érzés lélegeztetőgépen lenni? - Tapasztalataim az intenzívről betegként

2020. november 20. 22:26 - Szonday Szandra

Interstitial Lung Disease + 5 Natural Remedies by @draxeA koronajárvány kapcsán naponta hallunk a lélegeztetőgépekről: hány készülékkel rendelkeznek a kórházak, hány érkezik, hányan vannak jelenleg gépi lélegeztetésen, milyen új gépet fejlesztenek, stb. Az egyik legnagyobb félelem a COVID-dal kapcsolatban talán az, hogy az ember gépre kerül - főként, mert rengeteg tévhit kering ezzel kapcsolatban, sokan maximum filmekben láttak ilyesmit - ahol rendszerint rosszul ábrázolják -, és amit nem ismerünk, attól még jobban félünk. Nem titkolt célom részben az, hogy megértsük, mit kockáztatunk, ha ebben az időszakban nem viselkedünk felelősségteljesen, másrészt képet kapjunk arról, milyen komoly munka folyik az intenzív-osztályokon.

Sok pozitívumot nem tudok mondani arról, hogy milyen lélegeztetőgépen lenni, röviden összefoglalva: sz@r. Ám mielőtt pánikolni kezdenénk, fontos néhány dolgot megemlíteni.

1. Először is: ha valakit légzési elégtelenséggel kórházba szállít a mentő, még nem kerül automatikusan lélegeztetőgépre, egészen pontosan nem feltétlenül alkalmaznak az orvosok intratracheális (légcsőbe vezetett csövön keresztüli) lélegeztetést. Ez ugyanis az egyik legdrasztikusabb, invazív beavatkozás, megvannak a veszélyei, így az orvosok, ameddig lehet, igyekeznek "gyengédebb" módszerekhez nyúlni. Mivel lélegeztetésre oxigénellátási zavar esetében van szükség, ezért megoldást jelenthet az oxigénterápia (maszkon vagy orrszondán keresztül adva), vagy BiPAP ill. CPAP készülék használata. Ezeket is arc- vagy orrmaszkkal használják, légzési apnoéban szenvedők már ismerhetik, és tulajdonképpen ezek is gépi lélegeztetésnek számítanak - de az egyszerűség kedvéért a továbbiakban gép lélegeztetésnek az intratracheális lélegeztetést fogom hívni

Tovább
43 komment

A függőség felé - Tapasztalatok az intenzív osztályról

2020. október 20. 11:43 - Szonday Szandra

Unrbroken-Brain, Why Tough Love doesn't help drug addiction.Ha a drogfüggőség kerül szóba, az emberek nagy része rögtön ítélkezni kezd: "senkit nem kergetnek tűvel". Általában szeretjük azt gondolni, hogy aki drogokhoz fordul, az önsorsrontó, gyenge jellem, lecsúszott, deviáns alak. Bűnöző hajlamokkal megáldott gettószökevény, aki nem képes megemberelni magát.

De valóban ilyen egyszerű lenne a dolog? Saját példámon tanultam meg, hogy nem. Nem lettem függő, de belekóstoltam, milyen az, ha az ember önhibáján kívül kerül kapcsolatba drogokkal. Mondjuk egy betegség kapcsán, úgy, hogy nincs beleszólása, mit nyomnak a vénájába. És sajnos később, főként, ha az ember súlyos fájdalmakkal, lelki problémákkal küzd, nagyon nehéz ezekről a gyógyszerekről lemondani. Michael Jacksonnak sem sikerült - a fájdalmak, az alvásproblémák és az erre kapott szerek végül a halálához vezettek. A jelentések szerint Jackson propofol túladagolásban halt meg.

Tovább
Szólj hozzá!

Miért lehet most több COVID-fertőzött?

2020. október 04. 13:51 - Szonday Szandra

Józan paraszti ésszel az okokról

social-distancing-5044598_960_720.jpgIgen, tudom, megint egy COVID-os cikk... Igyekszem nem teleszórni a Facebook-om járványügyi dolgokkal, de ha az ember krónikus tüdőbeteg, akkor kikerülhetetlen, hogy foglalkozzon a témával, főleg, ha valamiféle információs, betegtámogatói szerepet is felvállalt.

De mielőtt még bárki "fenni kezdené a tollát", hogy jól beolvasson, és az előző bejegyzésem alatti kommentekhez hasonló káromkodós őrjöngésbe kezdjen, két dolgot előre leszögeznék: 1. Nem tagadom, hogy a járványt politikai célokra is felhasználják pro és kontra. 2. Nem tagadom, hogy a kormány hoz idióta intézkedéseket is. 

Pl. most éppen súlyos állapotban lévő gerincbetegek előre tervezett műtéteit mondták vissza - mert nem engedik, hogy egy Svájcban praktizáló, nemzetközi hírű, magyar gerincsebész (aki 1998-ban engem is összerakott) Debrecenbe jöjjön műteni. Most hónapok óta szervezett beavatkozások maradnak el, a betegek (köztük jó ismerőseim) pedig összeomlottak.

Tovább
35 komment

Krónikus betegként a második hullámban

2020. szeptember 26. 19:32 - Szonday Szandra


118825461_10214636126175720_1424234382650368340_n.jpgNem, ez a cikk nem arról fog szólni, van-e járvány vagy nincs, kinek milyen érdeke fűződik a pánikkeltéshez, vagy hogy mennyire jogosak vagy feleslegesek a járványügyi intézkedések. Egyrészt, mert ilyen cikkekkel, bejegyzésekkel tele a net, másrészt mert nem vagyok szakember, hogy kellőképp megítéljem ezeket a dolgokat. És írásommal nem akarok beszállni a végeláthatatlan kommentháborúba sem. Ez a bejegyzés sokkal inkább beszámoló, hogyan telnek egy krónikus beteg napjai jelenleg, visszatekintés az elmúlt hónapokra. Betekintés egy azok életébe, akik valamilyen súlyos egészségügyi problémával küzdenek.

Ezért is leszögezném, hogy nem pánikolok, nem ülök rettegve a híreket figyelve. Félek? Persze, van bennem félelem, de nem nulla 24-ben. Elég sok feladatom van, hogy azokkal lefoglaljam magam, az élet tulajdonképpen ugyanúgy zajlik körülöttem, csak ritkábban mozdulok ki. 

De néha azért bennem van a félsz, főleg, ha el kell mennem itthonról emberek közé, hogy mi van, ha minden elővigyázat ellenére elkapom a vírust, hiszen a betegségeimmel jó eséllyel kerülnék lélegeztetőgépre, aztán a halálozási statisztikába, és hát 37 évesen az ember nem erre vágyik. Főként, ha eddig már többször kellett megküzdenie az életéért.

Egy ritka genetikai betegség (Marphan-szindróma), életmentő németországi gerincműtét, súlyos tüdőgyulladás gégemetszéssel, 3 hónap lélegeztetőgépen, nyitott szívműtét - nos, ezek után az ember nem fogja kockáztatni, van-e vírus vagy nincs, hanem fel fogja venni azt a kics@szett maszkot, fertőtleniteni fog, mint egy kisangyal, és kerülni a tömeget. Lehet, hogy felesleges, de kit érdekel? Jobb félni, mint megijedni.

Tovább
451 komment

Kutyaterápia

2020. szeptember 08. 00:02 - Szonday Szandra

A kocsi csomagtartója már nyitva állt, a házban a spalettákat zárták. Véget ért a nyár: már besötétedett, pedig még csak fél 9 volt, de sietni kellett, mert másnap iskola, munka.
- Hahó! Látom, jó sokáig maradtatok - állt meg a kapuban a lány, de kutyája már előreszaladt, "ez jó hely, itt mindig csurran-cseppen valami", kéretlenül, izgatottan kukucskált be az ajtón levő szúnyoghálón, de bemenni nem mert, pedig csak pár gyenge mágnes tartotta a függönyt. Varázslatos szerkezet egy kutyaagy számára.
- Nézd csak, Lóri, itt van Kira!

d0527704ad912f697417f22fce5b9c9e.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Szívrák: tényleg létezik?

2020. július 25. 15:49 - Szonday Szandra

heart-shaped-red-neon-signage-887349.jpgMa, miközben tallóztam az MTI-híreket, egy roppant szűkszavú, ám megdöbbentő közleménybe botlottam: "Ritka betegségben, szívrákban elhunyt Ondrej Buchtela, 20 éves cseh jégkorongozó." A fiatal reménység egy hónappal ezelőtt beszélt először nyilvánosan a betegségéről. Rövid idő alatt 3,5 millió koronát (46 millió forint) sikerült összegyűjteni a gyógykezelésére, még világsztárok is segíteni igyekeztek, azonban a fiatal hokis életét nem tudták megmenteni.

Miután szüleim és több ismerősöm, barátom is rákban hunyt el, illetve alapvetően tájékozottnak tartom magam orvosi téren (rákényszerültem...), azt hittem, nem nagyon lehet új dolgot mondani számomra a daganatos betegségekkel kapcsolatban. Azonban, bevallom, szívrákos esetről még nem hallottam.

Tovább
1 komment

A művészet az vajon mi?

2020. június 27. 12:38 - Szonday Szandra

Érdekes ez a művészet dolog. Sokszor gondolkodom azon, mit is jelent számomra ez, hogyan tudnám megfogalmazni a lényegét. Már ha van ilyen - hiszen már az is fogós kérdés, létezik-e pontos definíció a művészetre. Magyar-esztétika szakos diplomám van, sokféle művészetelmélettel kellett megismerkednem az évek során, azonban csak egy dologra döbbentem rá: a művészetet nem lehet, és nem is kell beskatulyázni.

Tovább
2 komment

Gyereknap a Vidámparkban egykor...

2020. június 06. 19:31 - Szonday Szandra


raketa-vidampark.jpgFurcsa, de visszagondolva nem sok emlékem maradt a gyereknapokról. Nem rémlik, hogy különösen nagy feneket kerítettek volna ennek szüleim (noha egykeként eléggé elkényeztettek), de nem is maradt bennem hiányérzet. A gyereknapi programot inkább családi barátnőnk vállalta magára, aki amolyan pót-keresztanya szerepet játszott. Ő vitt el kétszer is a budapesti Vidámparkba - ahonnan azonban vegyes érzésekkel távoztam.

Például mert az Üveglabirintusban egy gyerek durván hátba lökött, és amikor pár méterre megpillantottam "keresztanyámat", és oda akartam hozzá futni, gyönyörűen nekiszaladtam az üvegnek - ami köztünk állt...

Mindez még a 90-es évek elején volt. Azután többet nem jártam a Vidámparkban; egyetemista barátaim még időnként dolgoztak ott diákmelóban, irányítgatták az Elvarázsolt kastély szerkentyűit, amíg be nem zárt. De már gyerekként is éreztem a hely megkopottságát, és kevés olyan játék volt, amit igazán élveztem.

Tovább
Szólj hozzá!

Rendhagyó filmajánló: Keresés (Searching)

2020. május 17. 15:30 - Szonday Szandra

1_searching.jpgTegnap volt édesanyám születésnapja. Anya több mint 10 éve nincs velem, és nagyon fura így megélni ezt, ugyanis holnap lesz a névnapom, és anyuval mindig nagy közös ünneplést tartottunk ebben a gyönyörű, tavaszi hónapban, útban a nyár felé. Most kiüresedett ez az időszak - nem fontos már az én ünnepem sem.
Tegnap mégis kicsit vigasztaló filmet sikerült választanom éjszakára, teljesen véletlenül. Valami izgalmas thrillert kerestem, így akadtam rá a Keresés című filmre, mely egy apa kálváriájáról szól, miután lánya nyomtalanul eltűnik. A furcsa egybeesést pedig az adta, hogy a cselekmény május 11-én kezdődik, és fő szerepet kap benne a gyász: a lány édesanyja ugyanis rákban hunyt el két éve. És ez a motívum, anya és lánya szoros kapcsolata, az emlékek, a gyász feldolgozhatatlansága végigkíséri a filmet.

Tovább
Szólj hozzá!

8 óra munka, 8 óra pihenés... - Gondolatok a szabadidőről

2020. május 09. 16:00 - Szonday Szandra

drawing by Almanaque Bertrand, between 1938 and 1945Ma egyik barátnőm egy csoportos Viber-beszélgetésben feltette a kérdést, most, hogy járvány van meg mindenféle korlátozások, mivel töltjük a szabadidőnket? Hozzáfűzte még, hogy nálam sejti, hogy a házfelújítással töltöm fennmaradó időmet.

Mindezen jót mosolyogtam, és nagyjából felvázoltam a napjaimat; hogy home office-ban a munka és az "egyéb idő" nehezen választható szét, hogy ott van a rengeteg házimunka, aminek soha nem ér az ember a végére (és ezek közé sorolom a házimunkát is); hogy a sport vagy séta az egészségi állapotom miatt sokszor utálatos kötelesség; hogy ha pihenek, akkor azt azért teszem, mert rosszul vagyok, fáj valami vagy kifáradtam, és az ágyban max. a mobil kijelzőjén vagyok képes bambulni; szóval tulajdonképpen úgy érzem, nincs szabadidőm, csak folyton futok magam után. Ha lenne felesleges időm, írtam, akkor rajzolgatnék, vagy végre kreatívkodnék valamit - mert már vagy két hónapja porosodnak a polcon a hobbiboltból berendelt festékek, alapanyagok. 

Mindezt nem panaszkodásképp írtam, mindössze elgondolkodtató a dolog, kinek mit is jelent a szabadidő fogalma, és mennyire másként éljük meg napjainkat.

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása