Most kedd este van, és tegnap reggel még abban a hitben éltem, hogy ekkorra már túlleszek a műtéten, és az intenzíven fogok alukálni. Bevallom, sok eshetőségre gondoltam, tudtam, hogy benne van a pakliban, hogy nem azon a napon operálnak, amit kijelöltek (amikor bejelentkeztem, rögtön mondták, hogy a keddből valószínűleg szerda lesz, mert bejött egy transzplantációs eset), de arra végképp nem számítottam, hogy vérhiány miatt küldenek majd haza... Ráadásul a "célegyenesből".
Ilyen érzés lehet, amikor több évi próbálkozás után az X-faktor mentorházából esel ki. Az élőadástól egy lépésre.
Már ott ültem két órája a folyosón, túlestem a vérvételen, vizeletleadáson, kitöltöttem a kérdőíveket, beleegyező nyilatkozatokat, átolvastam a tájékoztató anyagokat, és vártam az ágyat, ill. hogy újabb vizsgálatokra küldjenek - amikor felhívott Szabolcs prof - már a műtőben volt -, hogy rettenetesen sajnálja, de kiderült, hogy az én vércsoportomból elfogyott az összes vér. Az én vércsoportom ugyanis rendkívül ritka (AB Rh-negatív), és pont most valahol Pesten néhány sürgős, vérző beteg számára elvitték az összes vért. A prof később is mea culpázott, hogy az ő hibája, erre jobban oda kellett volna figyelnie, de én nem tudom hibáztatni, teljesen érthető, hiszen ha egyszer valakinek szüksége van vérre, akkor hiába szól, hogy én is itt várok vérre, természetes, hogy az akut eseteknek kell majd a vér. Én egyelőre nem vagyok az, szerencsére - belegondolni is rossz, hogy egy ilyen helyzetben mi lett volna, ha mondjuk egy baleset miatt nekem is szükségem lett volna transzfúzióra... Így viszont van idő felkészülni, azaz irányított véradást szervezni.
00:02
Tegnap délután, amikor megcsörrent a telefonom, és megláttam a "Városmajor" kiírást, egy pillanatra eszembe jutott, hogy remélem, nem azért hívnak, mert ugrik a műtéti időpont, de hála az égnek nem. Egy nagyon kedves asszisztens hívott, hogy utóljára egyeztessen velem, elmondja a tudnivalókat. Vicces volt, mert biztos, ami biztos, rákérdezett: ugye a születési dátumom 38-01-05? Hát, feleltem, annyira öreg nem vagyok, jó lesz az 83-01-05-nek is! :D Csodálkoztak volna, ha egy idős hölgyre számítanak, aztán betoppanok én. :D A lényeg, hogy szeretettel várnak, és ne izguljak. 
Az előző pár nap is az előkészületek jegyében telt, különösen a mai nap volt sűrű. Ezért ebben a bejegyzésben röviden próbálok mindenről egy kis összefoglalót adni. Tegnap visszatértem a Kútvölgyi pulmonológiájára, már háromnegyed nyolckor a légzésfunkción voltam, hogy felmérjék, milyen a tüdőm állapota. Én úgy éreztem, minden idők legrosszabb eredményét produkáltam, és ezért eléggé elkeseredtem, ami rögtön egy aggódós kórházi szelfie elkészítésére ösztönzött - viszont ez hozta meg aztán a nap kommentjét, amit leendő sebészem, Szabolcs prof követett el. Big like!
"A legdöbbenetesebb mégis az volt, hogy megtapasztaltam, az emberbe mennyire belerögzültek a régi, hierarchikus orvos-beteg kapcsolat viselkedési szabályai... Feszengve ültem a széken, mint egy vizsgabiztos előtt, mintha valamiről számot kéne adnom, vagy megbuktatnak, a doki meg minden alkalommal helyre rakott, fejezzem ezt be, itt én vagyok a beteg, maradjak a fenekemen."
Fárasztó napok vannak mögöttem. Nem csak azért, mert szinte a hét minden napját a kórházban kellett kezdenem (erről itt írtam bővebben), hanem mert fel kellett költöznünk a nyaralóból, és ez lelkileg is megviselt. Nagyon féltem a pillanattól, amikor be kell ülni a kocsiba, és magam mögött hagyni "remetelakomat". Ezért sokáig már azt is szabotáltam, hogy egyáltalán szóba kerüljön a költözés, pedig Viktor próbálta időnként a mikor és hogyant megbeszélni. De végül nem halaszthattuk tovább, hiszen nagyon macerás vidékről kórházba járkálni. Aztán itthon is el kell rendezni a dolgokat, no meg az idő is nagyon hidegre fordult, és noha fűteni tudtunk, jobb nem kockáztatni egy megfázást műtét előtt.
Kedd óta a Kútvölgyi kórházban van jelenésem reggelente, ahol Andreával, egyik nagyon kedves gyógytornászommal az intenzív osztály egyik félreeső szobájában légzésterápiázunk. Ez egészen pontosan BIRD-özést és inhalálást takar. A BIRD-ről (ejtsd: 'börd') márt 
Legelső posztjaim egyikében közzétettem nektek egy videót 
Az elmúlt bejegyzésekben meglehetősen sokat nyavalyogtam, pedig nem szeretek panaszkodni, ezért úgy döntöttem, megvillantom humorosabb oldalamat is.